Fíha Tralala #4

Lassan, de biztosan haladok Fíhával. Újra horgoltam a fejét úgy, hogy körben horgoltam, nem fejeztem be a sorokat, így nem lett az a csúnya vonal a feje közepén. Elkészültek vele együtt a kezek is. Később majd össze kell horgolni a nadrágjával és a pulcsi aljával, majd jön a két legnehezebb rész, az arca és a kézfejek... De egyelőre nagyon tetszenek ezek a kis kihívások:)




Most viszont félre kell tennem egy kicsit, két barátomnak készítek egy-egy cuki patkányos könyvjelzőt.

Fíha Tralala #3

Egy újabb résszel lettem kész múlt hétvégén, meghorgoltam mindkét lábat, és még egy kis nadrág is összejött a pulcsi egy részével. Örülök neki, mert szép szimmetrikus lett, csak a sorvégek látszódnak meg nagyon... Valószínűleg ezért is írják, hogy az amigurumikat, a játékokat körben kell horgolni. Ugye az első horgolmányom ez a sapka volt Panninak, aminek a hátulján szép átlósan átmegy egy kis csík, ún. varrás. Később olvastam csak utána, hogy van egy olyan módszer, amivel ez a "varrat" nem átlós, hanem egyenes lesz, ezt akartam most kipróbálni. Azzal viszont nem számoltam, hogy a sorok ígyis, úgyis kicsit ferdén mennek mindig, így a "varrat" szépen előrecsúszott a láb oldalára, és egy kicsit az elejére is. (Tulajdonképpen azért akartam mindig befejezni a sort, nem körben horgolni, mert a színváltások a körben horgolásnál elég csúnyák, de mint nemrég megtudtam, erre is létezik megoldás:) De sebaj, mert a nagyját úgyis eltakarja majd a nadrágja:) A pulcsi egy részét aztán már körben horgoltam, meglátjuk, hogy fog majd kinézni a színváltásoknál.

Pannitól megkérdeztem, milyen a Fíha: Hát, nem ronda:)) a gyermeki őszinteség utánozhatatlan...


Mindkét lábán látszik, ahol végigmegy a "varrás"...

Az utolsó pár sorban már körben horgoltam

Fíha Tralala #2

Végre kész vagyok az egyik lábbal, pöttyöszoknistul, cipőstül, mindenestül:) Lássuk csak, hányszor is bontottam:


  1. Az első cipőnél rossz helyen volt a sarka, sehogysem akart kiformálódni, fejtés
  2. Másodszor már rájöttem, hova kell a sarkat horgolni (valahogy két pálcával arrébb volt a sorom vége, mint az eredeti mintában - azt hiszem, ez a másik cipőnél sem lesz másképp. Eljutottam a  pöttyös zokniig, rendkívül nehezen ment. Viszont túl lazán horgoltam, mert az első pontnál azt hittem, csak az a hiba... teljes fejtés
  3. Harmadszor a zoknin a pöttyök nem tetszettek, hogy egymás felett voltak, nem ferdén, zokni fejtés
Innen aztán már ment minden, mint a karikacsapás. Viszont valahol kicsit elszámoltam a pöttyöket, nem túl szimmetrikus, de amikor azt mondtam, le kéne fejteni, Peti kicsit ferdén nézett rám (ok, lehülyézett...)

Mindegy, Panninak tetszik:)



Helló augusztus!


Július ahhoz képest, hogy nem volt semmilyen programunk, elég gyorsan eltelt. És már csak egy hónap a nyárból, egy hónap az ovikezdésig...

A hónap elején túlléptem a komfortzónámon, majd ugyanazon a hétvégén majdnem még egyszer felmentünk a magasba, csak a felvonók kora és kinézete tartott vissza minket. Egy hetet voltunk a gyerekekkel Balonyon is, nagyon jól éreztük magunkat, sokat voltunk kint a levegőn, Panni 3 napig egyfolytában az unokatestvérével játszott. Nagy dolog ez tőle, nem igazán szeret gyerekekkel együtt lenni, csak két gyerekkel van el, Léna unokatestvérével, aki 5 éves, és Fannival, aki 10 lesz. Őt imádja:) Mióta visszajöttünk Pozsonyba, életünk következő fejezetét tervezzük, és ez nagyon jó... Petike is fél éves lett, most már szépen ül, interaktívabb, és egyáltalán nem pihenünk...

Közben beszippantott a horgolás, a hímzőtűk messzire elpakolva, de remélem valamikor visszatérek még ehhez a hobbimhoz. Végre sikerült befejeznem az angyalkát, ami olyan lett, amit nem szégyellek magam előtt sem. Most pedig Fíhával küszködöm, és bár minden részletet többszöri nekifutásra készítek el - mígnem képességeimhez mérten tökéletes nem lesz - még élvezem. Csak nem nagyon haladok vele:)

Végre a szelektálást is elkezdtem a konyhában. Jó érzés most már igazán csinálni is valamit, nem csak ülni és bambulni esténként. Valahogy még a kedvem is jobb attól, ahogy csökken a felesleges dolgok száma, és átláthatóvá válnak a dolgaink. Bár ebben a tempóban évekig fog tartani, míg mindent lomtalanítok, de ez nem tántorít el. Tegnaptól Pannit is bevontam a lomtalanításba a szobájában, mert az az a helyiség, ahol leginkább eluralkodott a káosz. Tegnap egy táska régi játékot tettünk el, ma pedig cipőket válogattunk, a kinőtt cipellők pedig elpakolva várják, hogy visszakerüljenek az eredeti tulajdonosukhoz. Több doboz kinőtt ruci is hétvégén padlásra, illetve a tulajdonosához kerül.

Könyvek

Még a hónap első napjaiban kiolvastam végre a Halálkúrát, az Útvesztő trilógia befejező kötetét. Kicsit mazochistának érzem magam, mert a második rész eleje óta halvány lila sejtelmem sincs, mégis miért veszem kezembe újra meg újra. Három rész után sem tudom pontosan, mire volt jó az egész Útvesztő, a Próbák és a Változók. Talán az előzményekből kiderül, mert vagyok olyan hülye, hogy azt is elolvasom. Egyébként tud valamit az író, az első 300 oldalt végigszenvedtem, se füle, se farka az egész, aztán az utolsó 100 oldalon annyi minden történt, hogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egész trilógia amolyan anyukabarát, 3-4 oldalas fejezetek vannak benne. Ha még csak egy rövid elbújásra is van alkalmam a wc-n napközben, akkor is volt egy kis sikerélmény, hogy haladtam a könyvvel:)

Beszerzések
Két új könyvvel lettem gazdagabb, még júniusban vettem a Rakj rendet az életedben című könyvet, két hete pedig Petitől kaptam csak úgy a Kakukkszó második részét, A selyemhernyót. A harmadik rész pár hete jelent csak meg, azt névnapomra kapom majd Peti szüleitől. Szintén névnapomra rendeltem Peti nevében megint egy rakás Jeans fonalat, nagyjából a Fíhához. A Himalaya Dolphin Baby pihepuha fonal ahhoz a macihoz kell, amit Petikének akarok horgolni (Me to you vagy Tatty Teddy). Kicsit sötétebb fonalat szerettem volna, lehet, hogy ezt inkább sapinak fogom felhasználni, és később veszek sötétebbet. Rendeltem még zöld biztonsági szemeket Majához és Vilihez, valamint olyan "csavarokat", amiket a játékok végtagjaiba lehet tenni, ezzel lehet majd mozgatni őket. Legalább nem kell összevarrni:) Jajjj, és még nyertünk egy hatalmas Coccolino macit is a LIDL-ben:)






És hogy mi volt jó júliusban?
  • hogy leküzdöttem a félelmemet és felmentem az UFO-ba
  • a hatalmas játszótér egy faluban, ami talán az otthonunk lehet majd hamarosan
  • új, színes ágyneműk
  • Petivel beszélgetni a miniatűr kádunkban
  • szakadó eső hangjára elaludni
  • 101-es bakancslistát készíteni
  • hogy Panni 3 napon keresztül nagyon jól elvolt Lénával
  • harmadszor nyerni valamit ebben az évben
  • kétszer hallani a Hallelujah-t egy nap
  • Hainburgban fürdőzni egyet, Kispeti is kipróbálta a nagy vizet
  • ahogy Panni nevetteti Petikét
Augusztus megint egy kicsit lazább lesz. Az első hét gyorsan telik. Jövő hét csütörtökön Peti nagyapival és körivel hokira megy, így Peti anyukája nálunk lesz. Jól is jön ki, mert pénteken pár dolgot el kéne intéznünk a városban. A hónap közepén aztán el kéne intéznem az anyaságival kapcsolatos papírjaimat, holnap pedig a munkahelyemre kell bemennem ezzel kapcsolatban. A hónap végén aztán jön a jól megérdemelt nyaralás, Sárvárra megyünk a gyerekekkel és Peti szüleivel.

Ez az utolsó egész hónap, amit hármasban töltünk otthon Petikével és Pannival, szeptembertől ovis lesz már a nagylány... Várom is, de félek tőle, mert Panni nagyon ragaszkodó lett mostanában, és más gyerekekkel sem akar játszani. De ez már a következő hónap meséje. Addig viszont át kéne néznem Panni ruhatárát, nagyot nőtt az utóbbi időben, a legtöbb cicanadrágja már rövid neki. Papucsot és farmert is kell majd venni. Folytatni szeretném még a konyha rendszerezését, és jó lenne már továbbjutni más szobára is. Szeptember közepén pedig lagziba megyünk, szeretnék nászajándékot készíteni. Bár csak pénzt adunk, kicsit kreatívabb formában képzeltem el.

És hogy egy kicsit tornáztassam az agysejtjeimet, jelentkeztem a Pillecukor blog Vigyázz, kész, posztolj! című kezdeményezésre, kéthetente kell posztot írni egy bizonyos témában. Amolyan fogalmazás, de muszáj gondolkodnom kicsit eltérő témákban is, mint a gyereknevelés.

A 6. hónap

Peti baba immár fél éves nagyfiú! Vajon mikor mehetett el mellettem így az idő? Újra és újra eszembe jutnak Gretchen Rubin szavai a Boldogságtervből: "Vánszorog a nap, de rohannak az évek". Ez így teljesen igaz ránk is, néha alig várom már, hogy este legyen, azt viszont el sem hiszem, hogy már eltelt fél év...

Kispeti eddig is nagy baba volt, ebben a hónapban viszont mintha még nagyobbat nőtt volna. Két hete az ellenőrzésen már 8680 gramm és 69,5 centi volt (Panni fél évesen alig 6,5 kg körül volt). Már jó ideje a 6-9 hónaposoknak való rucikat hordjuk. Ennivaló kis gömböc combjai és kezei vannak. Nem mellesleg ő is szereti ezeket enni:) Pár hete ugyanis ő is rájött arra, hogy a lábujjak egész finomak, és a keze is jól helyettesíti a dudit. Fogacskák még nem bújtak elő, de az alsó két fog felett az ínye már eléggé ki van fehéredve. 

Ami a mozgásfejlődést illeti, az utolsó napokban megtanult ülni. Szépen tartja már magát, ilyenkor jókat visongat, valószínűleg tetszik neki ez az új perspektíva. Szereti így a lógó játékait ütögetni, csörgőzni, de leginkább csak figyeli, mi történik körülötte. A babakocsi kád részét is le kellett már cserélni sportkocsira, mert a kádba már alig fért bele. Most már séta közben is üldögél és figyeli a természetet, embereket, autókat. Egyedül még nem ül fel, de már nagyon próbálkozik.


Kúszni továbbra is hátrafelé szokott, és sokat pörög a saját tengelye körül is, végignézve és -nyálazva az összes játékot, amit kirakunk neki. Sokszor emelgeti már a popsiját, de akkor is csak hátrafelé halad.

Pannit imádja. Ha csak ránéz, már akkor is elkezd röhögni, hát még amikor Panni belefog a bolondozásba és ugrándozásba előtte. Lényegében bármit csinálhat vele, Petinek az tetszik. Panni minden nap megkérdezi, mikor nő már meg a Kispeti, mert már játszani akar vele:) De addig is eteti, pelenkázni segít, megmutatja naponta többször is, hogy kell mászni, és hogyan kell játszani a játékokkal. Sokat mesél neki, néha "olvas" is a könyveiből.

Egy hónapja már a hozzátáplálást is megkezdtük. A cékla nem nagyon jött be neki, de azon kívül szinte mindenevő. Utoljára párolt almát kapott egy kis keksszel, azt Pannival együtt lapátolták be, egyszer az egyiknek kellett adnom, másodszor a másiknak. Nagyon ízlett mindkettejüknek. Hamarosan már a húst és a tojássárgáját is bevezetem.

Az alvása, illetve a reggeli kelés egy picit javult ebben a hónapban, 5-kor már csak elvétve kel, inkább fél 7-7 körül. Ma fél hatkor akart, de nekem a tegnapi Panni altatásban lemerültek az elemeim, nem bírtam hozzá felkelni. Úgy egy órácskát szenvedtünk együtt, aztán végül majdnem fél 9-ig húztuk:)

Ahogy Panni 7. hónapját visszaolvastam, elég sok minden vár ránk a következő hónapban. Unatkozni nem fogunk, az biztos:)






Egy kis kultúra áprilisban és májusban

Már két hónapja írom ezt a bejegyzést, úgyhogy mindenképpen szeretném posztolni, bár már csak a rövidebb verzióra van türelmem:) Néha szinte érzem és hallom, ahogy halnak el az agysejtjeim az anyasági alatt, így szeretnék egy kicsit többet blogolni mindenféléről, hogy valamennyire össze tudjam szedni a gondolataimat.

Április és május (hozzám képest) az olvasásban egész produktív volt. Nem mondható ez el június-júliusról, egy-egy könyvvel, ráadásul a mostanit még be sem fejeztem... Egész jó könyvek találnak meg mostanában, sőt, rengeteg jó könyv vár még elolvasásra, az idő lehetne kicsivel több hozzá... Némelyikhez talán Ti is kedvet kaptok (na meg így vezetem a két könyves kihívásomat is).

Ezeket a könyveket sikerült kiolvasnom


ORAVECZ NÓRA: ÉLET MÁSKÉPP - VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT

Húúú, ez egy nagyon régi elmaradásom, tavaly nyáron kaptam kölcsön az unokatestvéremtől. Mostanában sokkal több életmód könyvet olvasok, mint regényt, és ez is egyike a hogyan változtassuk meg az életünket kategóriából. Igen, nagyon szeretnék változtatni, egyszer el is kezdtem egy naplót, amiben összeírtam, mi mindenben kéne változni, változtatni. Azt hittem, csak egy-két dologról lenne szó, de csak úgy ömlöttek a szavak... Na de a könyvről... Hááát... Nagyon nyögvenyelősen ment, talán azért is tartott ilyen sokáig. Ha elolvastam pár oldalt és másnap folytattam, egyáltalán nem emlékeztem már, miről szólt az előző fejezet. Nekem úgy tűnt, mintha közhelyek összeragasztásából állna az egész. Nem az én műfajom.

EMMA DONOGHUE: A SZOBA
Az év legjobb könyve eddig... Nagyon-nagyon SPOILER-es! Nagyon kemény volt, nehéz volt így olvasni, hogy nekem is gyerekeim vannak, és teljesen beleéltem magamat, vajon mit csinálnék, ha én kerülnék ebbe a helyzetbe. A történetet Jack, egy öt éves kisfiú meséli el. Édesanyját 19 éves korában elrabolta és egy pár négyzetméteres hangszigetelt lakásba zárta egy férfi. Az egyetlen kapcsolata a külvilággal egy tetőtéri ablak volt. Jack már itt született, és neki az egész világot a Szoba jelentette. Ő úgy tudta, hogy ami a tévében van, az mind kitaláció. A történet az ötödik születésnapján kezdődik. A regény első része bemutatta ennek a kis családnak a mindennapjait. Tiszteltem nagyon az anyukáját azért, mennyit törődik a fiúval, rengeteget játszottak, és szinte a semmiből is tudott új játékokat készíteni, programokat kitalálni. Minek ide Montessori... Őszintén bevallom, nem hiszem, hogy ilyen sokáig bírtam volna Pannival, bár gondolom, ha így össze lennénk zárva, azért másképp állnék a dolgokhoz. Az ötödik születésnapja után aztán az anyuka lassan elkezdte adagolni Jacknek, hogy a Kint létezik, az maga a valóság. Jack persze nagyon nehezen fogadta el mindezt, mégis ő volt az, akinek a segítségével kijutottak a Szobából. A Kint viszont nagyon félelmetes, még egy kis napfény vagy szellő is gondot okozhat. Jacknek minden új, rengeteg dolgot kell megtanulnia, mégis ő az szerintem, aki könnyebben birkózott meg az új helyzettel... A mélypont nálam (és Anyánál is) az interjú volt, azóta is többször eszembe jut, vajon Jack szempontjából mi lett volna a jobb? Az anyukájával élni bezárva bizonytalan ideig, vagy ha születése után kivitték volna a Szobából? Önzőség volt ez Anyától? Nem tudom magamban eldönteni. 
Szlovákul kezdtem olvasni a könyvet, de aztán vissza kellett vinnem a könyvtárba, magyarul folytattam tovább könyvolvasón. Nekem szlovákul jobban tetszett, mert magyarul úgy volt megírva, ahogy egy öt éves gyerek mesélné - hibákkal, szókeveréssel, stb. Film is készült belőle, Oscar díjat is nyert, szeretném majd egyszer megnézni. (Várólistacsökkentés 2016, Miamona's Reading Challenge - Gyerek-gyerek-gyerek)

BIANKA BLEIER-BRIGIT SCHILLING: HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYV
Az egyik új kedvenc blogom ajánlásával vettem meg ezt a könyvet (annyira egy az érdeklődési körünk, hogy már a harmadik könyvet vettem meg és olvastam el az ő ajánlásával). Kispeti születésével méginkább elmaradtam a házimunkával, és már engem is rettenetesen idegesít az a nagy kupi, ami Petit fogadja minden nap, amikor hazaér a munkából. Persze nehéz két gyerek mellett mindent győzni, bár sokszor megkapom, hogy nekem több gyerekem volt, mégis győztem mindent - igen ám, de régebben azért más volt az élet, mások voltak a feltételek, elvárások, stb. Lehetne erről oldalakat írni, de talán ez is csak egy kifogás... Azért igyekszem egy kis rendszert hozni a takarításba, főzésbe, gyereknevelésbe, de van még hova fejlődnöm. Ez a kis könyv is sokat segített. Először is segít abban, hogy belegondoljunk, mit szeretnénk a takarítással elérni. Steril, pedáns lakást akarunk, vagy csak tisztát, amiben a gyerekek biztonsággal játszhatnak, a szülőknek mégis van idejük a takarítás mellett velük foglalkozni? Tippeket is ad mindenféle takarításhoz. A főzés fagyasztóba viszont nem az én stílusom, egyrészt nincs akkora fagyasztónk, mint amekkorát az amerikaiak tartanak a garázsban, másrészt nekem nem ízlenek a felolvasztott kész ételek, és ezzel a család többi tagja is így van. Nagyon jó kis háztartási könyv.

Filmek, amiket néztünk

Sok filmet láttunk, újat és régebbit egyaránt. Először is megnéztük a Steve Jobs életéről szóló legújabb filmet, ami főleg a lányával való kapcsolatára épült. Az Éhezők viadala - A kiválasztott 2. része is kijött végre DVD-n, már láttuk moziban, de ez egy olyan filmsorozat, amit akármikor megnéznék újra. Nekem a Star Wars VII is bejött, bár érezni rajta, hogy ezt a Disney-stúdió készítette, de jobban is érdekelt így "mesésen". Végre elkezdték magyarul is adni a Downton Abbey negyedik évadát, és azt hiszem, itt nem is hagyták abba, de nyáron valamiért nem volt időm még nézni, pedig nagyon szeretem ennek a kornak a hangulatát. Ha pedig valami könnyedebbre vágytam, akkor bekapcsoltam Az élet sava-borsát, bár talán egy kicsit sokat nyavalyogtak mostanában benne, mégis szeretem, mert valahogy mindig jókedvem lesz tőle, árad belőle az optimizmus, pozitív életszemlélet, és a napfény:) Nem utolsó sorban szuperek benne a zenék. 

Fíha Tralala #1

Tegnap este miután megírtam a blogot, még egyszer nekifutottam Fíha pulcsijának. Már említettem, hogy 4x fejtettem ezt is le:) Bár feladhattam volna, én mégis mindig örülök, amikor sokszori nekifutásra végül úgy sikerül valami, ahogy kell, és ahogy az én maximalizmusomat is kielégíti.



Az egészet egy darabban készítettem, majd körbehorgoltam rövidpálcákkal. Még egy sorban körbe kell horgolni fehér ill. lila fonallal, és kis gombokat kell felvarrni rá.

Egy hete megrendeltem a fonalakat hozzá, de épp tegnap este írt az egyik csajszi, hogy nem jött meg a pénz. Valamiért az internetbankingom megmakacsolta magát. Így egy hetet még várni kell, hogy folytathassam, de addig előveszem a tigriseket.

Kreatív tervek

Azaz amit a következő 15 évben tervezek megcsinálni:) 


Mostanában nem mindig van időm kreatívkodni, de azért a tervek gyűlnek, nem csak fonalakat hörcsögölök, de mintákat is. Mostanában jobban vonz a horgolás, mint a hímzés, de remélem azért hamarosan visszatérek ehhez a hobbimhoz is.


1. Dimensions: Sheltered
Hímzés terén 3 képet szeretnék megcsinálni. Az egyiknek már a harmada kész van, októberig szeretném kihímezni, mert Peti kérte, és akkor lesz a 30. szülinapja:


2. Dimensions: Afternoon in Provance
A másik egy gyönyörű, színes kép, illetve kettő. Ide egyszer nagyon szeretnék elmenni... Még a képek kerete is úgy tetszik, ahogy van:



3. Házi áldás
A harmadik pedig egy házi áldás. Sógornőmék hétvégén költöznek az új házukba, 2 hónapja kérdeztem tőle, szeretne-e házi áldást, mert úgy gondoltam, az biztosan tetszene nekik. Tamással együtt választották ki a betűtípust és a keretet, szerintem jó választás volt. Azt hittem, mégsem kérnek, mert valahogy elsiklottam a link fölött, amit Anita visszaküldött, pedig már két hónapja hímezhetném:) Erre esett a választásuk: 



Egyszerű, könnyen olvasható betűtípus, szép keret. Biztosan jól fog mutatni:) Ezen az oldalon többféle betűtípus és keret közül lehet választani, hogy a leginkább tetsző házi áldás kerüljön az otthonunkba.


4. Fíha Tralala
Horgolásban valahogy a játékok jönnek be. Nálunk Szlovákiában van egy hölgy, aki gyerekeknek énekel (van több is persze), ő Fíha Tralala. Nagyon menő a szlovák gyerekek körében, egyébként jó zenéi is vannak, de szerintem egy kicsit ijesztően néz ki:) Persze Panninak is tetszik, úgyhogy az első játék, amit meghorgolok, a kis Fíha lesz. Ehhez  már meg is rendeltem névnapomra a fonalakat:) Ma elkezdtem a pulcsiját horgolni (persze már 4x fejtettem le, de miből tanul az ember, ha nem a saját hibáiból...).

evii mintája a Modrý koník-ról
az eredeti

5. Maja és Vili
Majára és Vilire véletlenül bukkantam rá. Ez egy ingyenes minta, de a kis méhecskék közül eddig a legszebb, amit láttam. Panninak is rögtön megtetszett, muszáj volt felvennem a tervlistára. Persze minden egyes horgolt játék után le kell mondania egy plüss játékáról, de mire elkészítem őket, azok is kifolynak majd a szobájából.

Az ingyenes minta itt található
Fíha, Maja és Vili horgolásakor is sok újat kell majd megtanulnom. Először is, az összevarrás még okoz némi gondot, valamint mindhárom játéknak komoly kezei vannak, de állok elébe a kihívásnak.

6. Me to you maci
Hogy Kispeti se maradjon ki a sorból, neki több dolog is készül majd - remélhetőleg. Elsőként egy Me to you macit szeretnék készíteni pihepuha vastag fonalból, amilyenből Panni őszi-téli sapkája is készült tavaly. Ezt a fonalat is megrendeltem már. Ebből a fonalból puha, ölelnivaló, nagyobb maci lesz.


7. Pat és Mat
Tegnap a horgolós fórumon láttam ezt a szuper Pat és Mat babát, nagyon megtetszettek, őket is muszáj lesz meghorgolni... Egyszerűnek tűnik a mintája, az összevarráson kívül szerintem nem lesz semmi nehézség velük.


8. Horgolt harangok
Karácsonyra mindig muszáj valami új díszt készíteni, és ezek a harangok ajándéknak sem utolsóak. Már ki is néztem hozzájuk a színes gombokat és a kis csengőket ebay-en. Találtam még itt gyönyörű horgolt karácsonyi koszorút is, de azt azért már nem vállalom be (a következő 10 évben).

Ingyenes minta
9. Téli sapi Petinek
Valami hasonlóra gondoltam szintén pihepuha (Himalaya Dolphin Baby) fonalból, ehhez már van is fonalam.

Modrý koník, sajnos a készítőjét nem jegyeztem fel:(
10. Őszi sapi Petinek
Ilyen kis kutyás sapira gondoltam:)


11. Manósapkák
Ezek a manósapkák már régóta tetszenek, csak egy kistesóra vártam Panni mellé. Karácsonyra tökéletes, aranyos, feldobja az ünnepeket. Szintén a puha, meleg Dolphin Baby fonalból gondoltam.


12. Ábel ajándéka
És persze hátra van még a kis Ábel, barátnőm kisfiának ajándéka, amit már rég elkezdtem, azóta már többször változtattam a végső formáján. Remélem még ebben az évben el is készülök vele. Az első születésnapjára akartam, de az már csak másfél hónap... Vagy bele kell húznom, vagy karácsonyi ajándék lesz:)

Uff, gyorsan megyek is még horgolni egy kicsit...

A komfortzónán innen és túl

Alcímként talán azt is lehetne írni, hogy: "Avagy egy hét, amikor (majdnem) kétszer legyőztem a félelmemet", illetve "Turistaként otthon".

Peti már egy ideje rágja a fülemet, hogy menjünk fel az UFO-ba. Tíz éve lakunk Pozsonyban, de sok helyet nem látogattunk még meg. Ez az UFO egy étterem kilátóval az Új hídon, ami Ligetfalut és az Óvárost köti össze. Rengetegszer elmentünk már alatta, de soha még csak eszembe sem jutott, hogy felmenjek oda. Hisz tériszonyom van...


Július 5-én nemzeti ünnep volt nálunk, és végre beadtam a derekamat. Peti előző nap megrendelte a jegyeket, úgyhogy már muszáj volt felmenni. Az UFO egyik lábában a lift visz fel a 84 méter magasan levő étteremhez és a kilátóhoz, a másik lábában pedig a vészkijárat van 430 lépcsővel. Engem már a liftezés is kikészített kicsit, de az étteremtől még négy lépcsőfordulót kellett menni olyan lépcsőkön, amin csak fokok vannak, köztük lelátni az alattunk levő lépcsősorra, és a végén ráadásul a korlát is elfogyott... Eléggé rémisztő volt:) És akkor még nem is gondoltam a visszafelé útra. Panninak olyan erősen fogtam a kezét, hogy meg is említette, miért szorítom. A kilátóban aztán már nem volt semmi probléma. Gyönyörű volt a kilátás, szép, tiszta idő volt. Még az osztrák szélmalmokat is szépen lehetett látni. Visszafelé meggyűlt a bajom a korlát nélküli lépcsővel, de túléltem:) Sőt, annyira megtetszett a magaslati levegő, hogy én ajánlottam, hétvégén menjünk felvonózni.




A felvonó a pozsonyiak egyik kedvelt pihenőhelyéről, Železná studničkáról indul, és a tévétoronyhoz viszi fel a turistákat. Egy anyukával beszéltem pár hónapja, hogy a lányával voltak fent, aki egy hónappal fiatalabb Panninál, és mennyire tetszett neki. Gondoltam Panninak is biztosan tetszene. Szombaton először megnéztünk egy Pozsonyhoz közeli falut, amiről majd később írok:) Véletlenül akadtunk itt rá egy nagy játszótérre, ahol eltöltöttünk egy kis időt. Nem is emlékszem, voltam-e már ekkora játszótéren. Volt ott egy nagy szöcske, aminek a lábai csúszdák voltak, többfajta hinta, akadálypálya, és még egy grillező hely is. Panni persze mindent kipróbált, alig tudtunk hazamenni onnan. Délután eleredt az eső, és a szél is eléggé fújt, így a felvonót lemondtuk, inkább elmentünk egy ugriparkba, amit júniusban újítottak fel, ott is nagyon jól elszórakoztunk. 







Másnap aztán újra nekiindultunk. Először eltévedtünk a busszal, illetve ugyanarról a helyről két ugyanolyan számú busz indul, csak az egyik felmegy a felvonóhoz, a másik pedig jóval előtte letér. Persze erre csak azután jöttünk rá, amikor már a végállomáshoz értünk. Végül csak feljutottunk a felvonóhoz, de az még az ősréginél is régebbi volt, nem is értem, hogy engedhetik még működni. Bár biztos jó még, ha naponta több tíz ember megy fel, biciklikkel együtt (több százat nem mertem volna megkockáztatni). Ez az a fajta felvonó, ahova úgy kell belehuppanni, és a biztosíték sem éppen nekem való, inkább nem kockáztattuk meg a gyerekekkel. Inkább Panni hintázott még a szintén őskori, de legalábbis szocis játszótéren, míg meg nem jött a busz, és lementünk az autónkhoz. Ott még játszótereztünk, fagyiztunk egyet. Itt is jókora játszótér van, trambulinokkal, kötélcsúszdával, ugrálóvárral, meg is beszéltük Petivel, hogy hamarosan visszajövünk, ha már nem lesz ennyire meleg, és akár több órát is ellehetünk itt.



Szeretem ezeket a hétvégéket, amikor négyesben vagyunk Pozsonyban, valahogy mindig jó és tartalmas, nem épp pihentető programokat találunk ki. Remélem hamarosan folytatjuk:)

Horgolt angyalka #4 - KÉSZ!!!

Kb. két hete ott hagytam abba, hogy aznap remélhetőleg befejezem az angyalka haját. Persze ez nem sikerült:) Valahogy sehogy sem akart összejönni ugyanúgy a hajkorona, mint az eredeti képen:

Forrás
Aztán anyumnak köszönhetően nem is volt kedvem jó ideig elővenni az angyalkát ("Na mutasd azt a szörnyűséget!" - köszi anyu:P), pedig ha tudtam volna, milyen kevés munka van már vele, inkább befejezem. Keresgélni kezdtem a pinteresten, végül ez alapján a leírás alapján fogtam neki. Először készítettem egy "fejbetétet" a haj színével megegyező fonallal, követve a fej mintáját, de csak az első 11 sort készítettem el.


Ezt aztán felvarrtam a fej tetejére, és hogy ne másszon el varrás közben, begombostűztem, mint egy kis ufót. 


Végül a fonaldarabkákat felhurkoltam a fejbetétre. Kihasználtam minden egyes szabad percet, általában wc-n horgoltam, mivel Panni már nem (mindig) jár be utánam, Kispeti meg még ugye nem tud járni:) Panni akkor is megengedte, hogy horgoljak, amikor a szobában játszottam vele, vagy épp játszótéren voltunk, és ő egyedül hintázott. Egy-két nap alatt kész is lettem. Jó sűrű hajkoronát sikerült csinálnom. Egyöntetűen a két copf mellett döntöttünk, Peti szerint pedig a frufru nem lett volna jó. Megcsináltam a két copfot, és nagyjából egyformára vágtam a szálakat.



Horgoltam még egy kis glóriát is, amit végül nem varrtam hozzá az angyalka hajához, mert egyrészt még nem jöttem rá, hogy csináljam, másrészt ez úgyis dekoráció, elméletileg nem fog egyfolytában lepotyogni. Felragasztottam a talpat, és egy filcdarabkát is ragasztottam az aljára. Végül a gyöngyökkel gyűlt meg a bajom, mert sehogy sem emlékeztem már, hogy kell makramézni, és a gyöngyök is annyira picik voltak, hogy csak a sima varrófonal ment át rajtuk. Végül nem is makraméztam, csak csomóztam egyet-egyet a gyöngyök alatt. Pannival még kipirosítóztuk a két angyal-arcot (angyalka és Panni arcát), majd örülgettem magamnak, hogy végre végeztem a negyedéves projektemmel:)


Azt már említettem, hogy ez alapján a leírás alapján készítettem az angyalkát? Sok szép dolog van még azon a blogon, amivel szemezek, pl. az ujjbábok birizgálják a fantáziámat.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon