Magic ball - Wave #1

Az előző posztban írtam, hogy megint félre kell tennem a babát. Nyertem ugyanis a facebookon a ColorfulLmade-shop jóvoltából egy csodaszép színátmenetes fonalat, ami a Hullám névre hallgat. 10 fonalból lehetett választani, az összes csodaszép, de nekem mindigis a kék árnyalatai lesznek a kedvenceim... amúgy is általában farmert hordok, ahhoz tökéletes lesz. 


Az egyetlen feltétel a nyereményhez az volt, hogy 2 héten belül készíteni kell belőle valamit. Én annyira szeretem a határidőket... Peti szerint sokkal hatékonyabb vagyok olyankor. Pénteken már hozta is a kuriér a fonalat. Akkor kicsit meglepődtem, ugyanis kétszer akkora, mint az a fonal, amit egy hónapja rendeltem, és azzal is úgy voltam, hogy örülök, ha karácsonyra kész leszek vele. 


Először egy bonyolultabb mintával kezdtem, de azt állandóan figyelnem kellett youtube-n, nem lettem volna kész vele időben. Végül aztán a nagyikocka minta mellett tettem le a voksomat, haladós, az első két sor után már fejből csináltam, néha gyerekek mellett is sikerül pár pálcát készítenem, és eszi a fonalat. És szerintem farmer és póló mellé nem kell semmilyen csipkeminta. Majd a másik fonalnál jobban kiteszek magamért;)


Azért alig várom már, hogy túl legyek a fehér színen...

Egyébként mikor máskor, ha nem most jött volna be egy megrendelés is... persze könyvjelző, megint. Muszáj már valami mást is feltennem Sashera...

Puffy Angels #2

Ma a házavatónkon kéne bulizni a szépen rendberakott és kitakarított házban, ehelyett még mindig alig látok ki a fejemből... A héten végigsöpört rajtunk az influenza, a gyerekeknek légcsőgyulladásuk volt-van, Panni ma fejezi be az antibiotikum-kúrát, Kispetinek valószínűleg tovább adom, mert nem bírja abbahagyni a köhögést. Mindenkinél máskor volt a mélypont, nehéz hét volt ez kevés alvással, pedig már este 10-kor kidőltünk.

Pedig már épp be akartam fejezni Panni babáját. A hajak is megjöttek, amiket aliexpressről rendeltem. Még egyeztetünk Pannival, mert én barna göndör hajat akartam neki, hogy hasonlítson rá, ő viszont most a szőke göndört akarja, mert Zsófi lesz. Vagy Lili? Már nem is tudom.


Szóval az előző poszthoz képest megcsináltam a baba egész testét. Aztán jó sokáig félretettem, mert a biztonsági szemekhez nem volt erőm hozzáállni, az első találkozásunk sem volt valami kellemes... Végül aztán nekiveselkedtem, forró vízben áztattam egy kicsit, majd az asztal széléhez nyomva sikerült felerőszakolnom a hátsó részt. Panni aztán szépen kitömte a fejet és a testét.


Végül még összevarrtam a fejet a testtel, ettől is féltem azért, de végül sikerült egész középre belőnöm a szemeket. A kezeket felvarrtam, de ezeket majd jobban hozzáerősítem a testéhez, ha már kész lesz a ruhája.

A sapkája is készen van már. Először a minta szerint kötöttem harisnyakötőtűvel, de nem igazán tetszett a fogyasztásnál, elég csálén állt a baba fején. Maradtam inkább a horgolásnál, azzal sokkal egyszerűbben eltalálom a méretet, a szűkítés nem látszik, és még mintás is lett. Még egy pompomot teszek a tetejére és egy csipkemasnit.

Ilyen volt...


...és ilyen lett

Most viszont megint félreteszem egy időre szegényt, hamarosan mutatom is, miért.

Az anyaság 20 (+1) árnyalata


1. Amikor minden altatáskor elmondja vagy tízszer: Anya, mikor lesz már reggel?
2. Amikor másnap reggel, ha felébresztem, azt mondja: Anya, miért van már reggel...
3. Amikor naponta legalább háromszor eszembe jut, biztosan én vagyok a béna, hogy nem tudok elpakolni és takarítani a gyerekek mellett, mikor dédinél 6 gyerek mellett tuti rend és tisztaság volt a házban... Bár a hiperaktivitását nem a nagyitól örökölte, dédinek így biztos könnyebb volt a dolga.
4. Amikor gondolatban vállon veregetem a dédit, mert a beszélőkéjét viszont a nagyitól örökölte...
5. Amikor napi kétszer jutok el egyedül wc-re: amikor Peti hazajön munkából, és amikor már aludni megyek.
6. Amikor az első pisilés egyedül fél óráig tart, közben leellenőrzöm a napi történéseket fb-n, válaszolok egy-két mailre, olvasok egy fejezetet a könyvből.
7. Amikor heti két mosás (legalább) csak gyerekruhákból áll, és még élvezem is a kisruhák vasalását, mert minden darab - amellett hogy hűdecuki, úristenmilyenpici - valamilyen emléket idéz fel.
8. Amikor végre merek segítséget kérni, mert jócskán lemaradtam a vasalással, és különben is az apósomnak van egy olyan megmagyarázhatatlan hobbija, hogy szereti az ágyneműk vasalását... - bár lehet, hogy nem mond igazat, de ez csak most jutott eszembe...
9. Amikor utálok altatni, mert nagyon sokáig tart, és reménytelennek tartom, hogy reggel héttől este tízig csak a gyerekekkel vagyok, semmi felnőtt időm nincs, ettől ideges leszek és hárpia.
10. Amikor arra gondolok, tuti nem szeret már, mert épp az apjával akar aludni, és hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabadidőmben.
11. Amikor rájövök, hogy pályát kéne módosítanunk Petivel, jó logopédusok lennénk, egy hete bőszen gyakoroljuk a rrrrrrrrrr betűt, és egyre jobban megy.
12. Amikor egy nehéz nap után az alvás egyszerűen kitörli a rossz emlékeket, és másnap mintha semmi sem történt volna...
13. Amikor rájövök, hogy már kétszer megetettem mindkét gyereket, én viszont még semmit sem ettem reggeltől.
14. Amikor senki sem szól meg, mert mesét nézek.
15. Amikor elmegyünk wellneszbe, és egy anyaságról szóló könyvet viszek magammal, és mindjárt a bevezetőnél elszorul a torkom, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek.
16. Amikor megengedem a gyerkőcnek, hogy kifestőzzön az én felnőtt kifestőmbe az én felnőtt filcceimmel és ceruzáimmal, és csak egy kicsit tolom le, mert már megint benyomta a filc hegyét.
17. Amikor elönt a büszkeség, mert olyan szavakkal dobálózik, mint az "asztrofizikus", és még tudja is, hogy mit jelent.
18. Amikor újra lehet élni a karácsonyi várakozást.
19. Amikor négy év után rájövök, hogy attól még nem hal éhen egy gyerek, mert épp muffin-napot tart, és semmi mást nem hajlandó megenni.
20. Amikor minden másnap tejbegrízt főzök, de nem bánom, mert visszaemlékezek dédi isteni folyós és dédapám "nokedlis darakásájára", amit szintén képes voltam napi szinten enni.
21. ❤❤❤Anya, szeretlek!❤❤❤

Holnap lesz ötven hónapja, hogy szülők vagyunk!
(folyt.köv.)

Helló február!

Január sohasem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Sőőőt... A több hetes karácsonyi várakozás, az ünnepek után ez a hónap mindig annyira lassan vánszorgott, hogy alig bírtam ki a végét. Főleg miután leesett az első hó, kiszánkóztuk magunkat, megépítettük az éves hóemberpenzumot, majd el is olvadt a hó és minden latyakos lett, erősen vágyódni kezdtem a tavasz, a meleg után. Most viszont valahogy másképp van, bár gyorsan nem, de csak eltelt ez a hónap különösebb depi nélkül.



Egyébként nem is emlékszem, mi minden történt januárban... Ahogy olvastam Anita sógornőm januári összegzését, kicsit elgondolkodtam az életemen. Valahogy hozzá képest uncsinak tűnik az egész hónapom... Szinte semmit sem csinálok (és estére mégis fáradtan dőlök az ágyba...). Persze mindig van valami, amit meg kell csinálni, a gyerekek szükségleteit kielégíteni, terelgetni, tanítgatni őket, háztartás, miegymás, de valami hiányzik. Még nem tudom mi, de kiderítem hamarosan:)

Január elején végre sikerült a pozsonyi lakás eladását is végigvinni, most már csak a posta köt oda (szegény Peti hetente jár megnézni a postaládát, és most tudatosult bennem, milyen messze is laktunk Peti munkahelyétől:). Elintéztük a villany, gáz átírását, valamint a lakbéren idegeskedtem egy kicsit, mert mint kiderült, két éven keresztül fogják elszámolni a lakbért (víz, közös költség, stb.), így csak 2018 májusában szabadulunk meg teljesen a lakástól. Bár adót is csak jövő év elején fogunk belőle fizetni... Közben a házban lassan, de biztosan haladunk, az alsó szint már majdnem kész, már csak a nappaliban a lépcső alatti részt kell rendbe raknom, és a konyhában van még pár doboz, ami kipakolásra vár. Jó érzés, hogy az elkészült helyiségekben nincs egy dolog sem, ami nem oda való, vagy számunkra felesleges. Sok van még hátra, de most hétvégén megrendeljük a gardróbba a szekrényeket, és ha összeraktuk, szerintem sok zsák és doboz fog felszabadulni. Ezen kívül nem sok mindennel haladtam, valahogy nem érzem még a késztetést, hogy nekifogjak a papírmunkának, míg nincs Szencen az állandó lakhelyünk (ami csak kolaudáció után lesz, aminek a feltétele a villámhárító, amit ilyen hidegben senki sem akar megcsinálni...)

A hónap közepén megjutalmaztuk magunkat egy kis wellnesszel (karácsonyra kaptuk Peti szüleitől és egymástól). Most valahogy nem akaródzott Petinek messzire autózni, csütörtökön elvittük Lévára a gyerekeket, és onnan úgy másfél óra autózás után megérkeztünk Masarykov dvor-ba. Egész hétvégét a wellnesszben töltöttük, alig mentünk ki. Késő estig fürödtünk, szaunáztunk, szombaton úgy aludtam, mint a bunda. Most még Peti kezét sem simogattam, mint az első hétvégénken, amit Panni nélkül töltöttünk. Jó volt kicsit feltöltődni, bár a következő hétvégén már úgy éreztük, mintha évek óta nem voltunk volna pihenni:)

Voltunk moziban is, eredetileg a Star Wars új epizódját szerettük volna megnézni (a hónap elején be is daráltuk az első három részt, hogy nagyjából újra képben legyek), de azon a hétvégén már csak délután adták, és mi nem szeretünk úgy elmenni moziba, hogy mindkét gyerek altatása az anyu dolga legyen. Bár inkább horgolni szerettem volna, Peti rábeszélt egy romantikus vígjátékra, csodálkoztam is, hogy ő ilyet akar nézni, mert amúgy tévében nem nagyon néz velem ilyeneket... Megérte, rég nevettem annyit, mint ezen a filmen, szinte sírtam a röhögéstől. A film egyébként a Miért pont ő volt, kicsit obszcén, de nagyon vicces, mindenképpen újranézős, ha majd kijön DVD-n. Még mindig elmosolyodok, ha a tetovált, kócos, lógó pólós James Francora gondolok, akit azért ennél komolyabb filmben ismertem meg régebben...

Korcsolyázni is voltunk, a házunktól pár méterre van egy kis mocsár, az összes szomszéd gyerek ott hokizott. Voltunk az én unokatestvéreimmel is a radványi tavon, Panni kapott korcsolyát, amit tavasszal görkorivá alakíthatunk (és nem mellesleg az első olyan dolog, ami később Kispetinek is jó lesz, mert végre nem rózsaszín...).

Ebben a hónapban nagyon beszippantott a baba horgolása (babagyártást akartam írni, de félek, valaki rosszul értelmezné a dolgot:). Hajnival nagyon sokat konzultáltunk ebben a témában, ajánlgattuk egymásnak az aliexpresses linkeket. Egy egész héten keresztül járt a postásnéni és a futár a szebbnél szebb fonalakkal, valamikor februárban pedig jönnie kell az aliexpresses rendelésemnek is. Egy babánál nem szeretnék megállni, épp ma találtam egy linket, amin szebbnél szebb outfitekben vannak ezek a varrott babák, amit Hajni is készített. Rengeteg tervem van kreatív téren erre az évre, remélem sokat meg is valósítok közülük.

Január végén megünnepeltük Kispeti első szülinapját, szerintem szuper lett a buli, jól el is fért mindenki, szeretném ezeket az ünnepléseket rendszeresen megtartani, amíg lehet.

Petitől pedig megkaptam Kristína Farkašová új könyvét, a Stále som mama-t, az első részét tavaly a kórházban olvastam, és most is ugyanazt kaptam tőle, amit vártam, mosolygós, kedves könyvecske, az olvasásától valahogy mindig jobban szeretem a gyerekeimet:)

Ennyi volt január, jöjjön akkor február...

Februárban megtartjuk a házavatót, addig a felső szintet is úgy-ahogy rendbe szeretném rakni. Muszáj lesz végre átíratni mindenhol legalább a postacímünket, hogy ne kelljen a lakásra járni a postáért, valamint dokit, nőgyógyászt szerezni még magunknak, hogy a kártyákat is elhozhassuk. Be szeretném fejezni a babát, bár az még attól függ, mikor jön meg a haj Kínából, valamint anyuhoz is elmennék pár napra, hogy megvarrjuk a ruháját, mert igazság szerint még tavalyelőtt decemberben begabalyodott egy fonal a varrógépem nemtudommijébe, és nem tudom onnan kivarázsolni. Hát igen, a varrás még mindig nem az erősségem... Gondolom még az adóbevallásos szezon is elkezdődik már február végén. És talán ennyi is lenne. Ez sem lesz a legizgalmasabb hónap, de utána már jön a tavaaasz!!!

Puffy Angels #1

Gondoltam megmutatom nektek, mivel szöszmötöltem az elmúlt egy hónapban. A képek nem a legjobbak, eléggé borús az idő, és a horgolótűt is menteni kellett a tudásvágytól szomjazó egyéves elől... A minta Puffy Angels névre hallgat, spanyol és orosz keverékéből dolgozom össze. Szerencsére a képek sokat segítenek. Érdekes vele dolgozni, van benne horgolás, kötés harisnyakötőtűvel (sógorom megnyugtatására írom, hogy a zoknit (vagy harisnyát?) zokni- (vagy harisnya?) kötőtűvel készítettem), és varrás.

Egyelőre a két lábat horgoltam meg a két zoknival, az egyiknek a csizmáját is, valamint a két kezet és a fejét. Élvezem csinálni, minden részlet egy kihívás.



És hasonló lesz, ha végre elkészül:


Most egy kis horgolós szabadságra megyek, mert valamitől nagyon fáj a jobb csuklóm és a hüvelykujjam... Azért itt-ott, amikor a kicsi engedi, horgolgatok egy-egy sort, de nem erőltetem. De már nagyon hiányzik a munka:)

Kispeti 1 éves

Az utóbbi napokban egyre többször jutott eszembe a tavalyi év januárja, amikor csak vártuk, vártuk és vártuk, hogy Kispeti megérkezzen közénk - de neki valahogy nem akaródzott kibújni ebbe a hideg világba. Január 23-ára voltam kiírva, ehhez képest még 6 napot váratott magára, sőt, ha nem tessékelik ki kíméletlenül, akkor biztosan ráhúzott volna még pár napot. De szerencsére kitessékelték, mert nem tudom, hogy bírta volna ki tovább magzatvíz nélkül, ami már a 28.-ai ultrahangon hiányzott az albérletéből. Érdekes ez az anyai test és lélek, hogy olyan hamar elhomályosítja a szülési fájdalmakat, mert én szívesen szülnék harmadszor is (FOGZÁS.... ááá, dehogy szülnék, brrrr).

2016. január 29-én délben 11:59-kor megszületett a nagy babóca, aki akkor 3900g-ot nyomott, és egészen 52 centiig nyúltak a lábai. A két héttel ezelőtti mérlegelésen már 11160g és 78 centi volt. Igazi nagy baba, Panni másfél-két éves korai ruháit hordja (persze nem a rózsaszíneket:)) Szereti a pocakját, sajnos egyelőre főleg a pépes ételeket, a darabosabból inkább nem eszik sokat. Csokit talán még nem is evett (legalábbis én nem tudok róla). 8 fogat növesztett már, szerencsére egyre jobban bírja, nincsenek olyan álmatlan éjszakáink, mint korábban. Napközben továbbra is csak egyszer alszik, gondolom ez már így is marad... Este viszont korán, már 8 körül elalszik, és reggel is már normális időben, 7 óra körül ébred (és még egyszer vagy kétszer éjszaka tejcizni). Viszont ha ő fölkel, akkor aztán ébresztő van, olyan hangosan "beszél".


Amennyire nem sietett ebbe a világba, annyira nem sieti el a dolgokat idekint sem. Nyugodt, óvatos gyerkőc. Panni ilyenkor már vígan szaladgált, Petinek még nem akaródzik. Szépen megáll egyedül már pár hete, aztán inkább szép lassan leül. Tegnap már kétszer lépett egyet véletlenül egyedül is, aztán rájött, hogy nem kapaszkodik, és inkább leült. Egy kézen tartva is szépen elsétálgat már. Mászásban viszont verhetetlen, ha kinéz magának valami érdekeset a távolban, úgy rástartol, alig lehet utolérni. Leginkább lépcsőzni szeret, ügyesen veszi a lépcsőfokokat, gyorsan felér. Ezért az egyik szememnek mindig rajta kell lennie, mert ha nem lépcsőzik, akkor általában a tévét veri, vagy az x-boxot kapcsolgatja ki és be, vagy fiókokat nyitogat.


Néha azon gondolkodom, vajon foglalkozok-e vele eleget? Tud annyi mindent, mint Panni ennyi idősen? Nincs lemaradva? De mindig megnyugtatom magam, hisz minden gyereknek más a tempója és a temperamentuma. Az is természetes, hogy Pannira annak idején több időm volt, valószínűleg Petivel is többet tudnék foglalkozni, ha Panni oviba járna. De nem jár... Így Peti talán egészen más dolgokat tanul, mint annak idején Panni. Megtanul türelmesen várni arra, hogy vele is játsszunk, megtanul egyedül is elbíbelődni a játékaival, szocializálódik, együtt játszik Pannival. Egyébként meg nincs is annyira lemaradva... Ügyesen tanul, utánoz minket. A telefonnal telefonál, a játék távirányítót a tévére irányítja (oké, talán nem ezek a legmegfelelőbb képességei...:)). Mostanában szeret pakolgatni, kockákat dobozba, autót a hidra, dudit bárhova. Mutogatni nem igazán szokott, bár ma megmutatta a dobozon Peppát. Ha kérdezünk tőle valamit, a szemeivel mutatja, mi hol van. Pannival szeret bújócskázni, mindig megtalálja hang alapján is. Mindig az érdekli, amivel Panni játszik, de egyébként ezzel nincs egyedül, Panni is sokszor játszik az ő játékaival...



Pannit imádja egyébként. Sokszor eljátszanak együtt, bújócskáznak, mászókergetőznek... Viszont ha Panni nagyon belemerül valamilyen játékba, Peti pedig kíváncsian megindul felé, elég hangosan leordítja szegényt... Amúgy meg Panni nagyon vigyáz rá, elviszi a lépcsőktől, a tévétől, ha épp a konyhában vagyok. Talán túl sokat is cipeli, húzza-vonja a lakásban, néha talicskázik vele, pusztán szeretetből. 5 kg különbség van köztük, néha félek, hogy elejti vagy sérvet kap. 


Szombaton tehát buliztunk egy jót. Eljöttek Peti szülei, balonyi nagyi, dédi, a keresztszülők. A gyerekek kivételesen jól viselkedtek, még Panni is szépen evett egyedül az asztalnál, ami nála nem éppen megszokott. És még beszélgetni is hagytak minket, szuperül sikerült az egész hétvége. A buliról egyébként körianyu írt egy hosszabb bejegyzést itt. Nálunk szokás, hogy a fiúk egy éves szülinapjukra egy nagy tatrát kapnak, amit megyeri dédi szokott ajándékozni. Ő már sajnos nincs közöttünk, így Peti választott egy nagy kukásautót a kicsinek. A tortát lévai nagyiék hozták, és még egy csomó praktikus és szép ajándékot kapott, amit itt is köszönünk. Köriéktől egy szuper quiet bookot kapott, amivel Panni és én is szívesen elszöszmötölünk (nem mellesleg valamit elindított bennem, ismét:)


Boldog első szülinapot kicsi fiunk!

Szerzeményeim

Van az úgy, hogy a bevásárlás felér egy terápiával, léleksimogatással... Főleg, ha az ember fonalakat vásárol.

Lassan kezd kirajzolódni a fejemben pár családtag karácsonyi ajándéka, és a következő 4-5 "projektötletem" is megvan már, így amikor végre egyedül voltunk a wellneszben, garázdálkodtam egy kicsit a neten:)

Vettem pl. ilyen gyönyörű színátmenetes fonalat, amihez kaptam két helyes gombot is ajándékba, amiket majd egy későbbi babánál felhasználok:



A babához rendeltem 6mm-es biztonsági szemeket, egyelőre még nem tudom, mekkora fog kelleni, de 8mm-es van itthon, a biztonság kedvéért vettem kisebbeket is, amúgy is felhasználom őket máshoz is. Vettem még icipici gombokat, 6mm-esek ezek is, ennél kisebbeket még nem is láttam. Mindkettőt sashe-ről rendeltem. Szivecske gombokat is szerettem volna 6mm-esben, de azokat nálunk nem lehet kapni, aliexpresszen meg valahogy meg sem néztem.


Még Léván vettem ezt a szép anyagot a baba szoknyájához, valamint 2,5-es zoknikötőtűt, amit majd a sapihoz használok. Még nem tudom, körben kötöm-e, de amúgy is jobban szeretek kis kötőtűvel kötni, mint a hosszúval beakadni a kanapéba... A kis virágok szintén a babához lesznek.



Az első három fonalat a babához vettem, a többi meg csak úgy szembejött velem:) És gondoltam, ha már tíz centtel olcsóbb, mint amennyiért venni szoktam, meg amúgyis most zöld utam van vásárlásban, akkor kihasználom az alkalmat:)



Még aliexpresszen rendeltem hajakat babákhoz, de azok még nem jöttek meg, majd később mutatom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Már több pozitívumot találtam a városon kívül lakásnak, egy következő az, hogy ide már autós postás jár, aki kihozza a nagy csomagokat is, így nem kell betrappolnunk ebben a hidegben a postára:)

A Ház

Kicsivel több mint egy hónapja vette át Peti a Ház kulcsait, és ma van éppen egy hónapja, hogy az első éjszakánkat töltöttük itt, így adja magát a mai téma.

Fura, de úgy érzem, mintha évek óta itt laknánk már, annyi minden történt ezalatt az egy hónap alatt. Vannak jobb és rosszabb napok, a rosszabbak főleg amiatt, mert csak lassacskán megy a pakolgatás, rendezgetés, otthonteremtés a két gyerkőc mellett - Panni megint kimarad az oviból szeptemberig. Kicsit húzósabbak így a napok, főleg, hogy mindkét gyerek nagyon igényli a törődést és hogy foglalkozzunk velük, és ahogy észrevettem, Kispeti kezd féltékeny lenni a nővérére, ha az hozzám bújik:)

Egy kicsit a házvásárlásról, a városról
Fúúú, ez egy nagyon hosszú történet... Tulajdonképpen az egyik pillanatról a másikra dőlt el, hogy házat veszünk, viszont a megvalósítás elég hosszadalmas volt. Nyáron még azon gondolkodtunk, hogyan tovább, abban biztosak voltunk, hogy 1. a fiú-lány párosnak (már csak magamból kiindulva is) pár év múlva nem lesz túl jó a picinyke szoba emeletes ággyal, 2. mi építkezni nem fogunk, az nem a mi világunk. Az OK, hogy ha építkeznénk, a saját magunk ízlése szerint alakíthatnánk mindent, a szobák elhelyezését, padlót, falak színét, fürdőszobákat, konyhát... De nekünk a gyerkőcök mellett már nem érné meg az idegeskedés, munka, plusz hitel hónapokig. Így is találhatunk saját ízlésünknek megfelelő lakást, nem kell mindjárt az első ingatlant megvenni. Először Pozsony egyik új, még építés alatt álló lakótelepén akartunk 4 szobás lakást venni, de miután rájöttünk, hogy a Pozsony környéki falvakban ugyanannyiért kertes házat vehetünk, a házak felé vettük az irányt. Talán a 3. vagy 4. ház volt ez, amit Peti megnézett, és amiben most élünk. Szenc egy kis városka kb. 17000 lakossal, 25 km-re Pozsonytól, és mivel Peti Pozsony Szenchez közeli szélén dolgozik, így (ha nincsenek nagy dugók, és eddig még nem voltak) korábban ér haza Szencre, mint régebben Dévényújfalura, Pozsony egyik "kerületébe", ahol ezelőtt laktunk. A ház Szenc külvárosában található, igazán sok minden nincs itt, csak házak meg házak meg házak, ahogy Panni mondja, nem messze Tesco. Az orvosok, üzletek elég messze vannak, eddig kétszer voltunk bent a városban, de ez egyelőre nem hiányzik. Csak a dokihoz menés veszi el az egész délelőttöt, ezért (és persze az ovi miatt) muszáj lesz megtanulnom vezetni szeptemberig... A háztól nem messze van egy kis tavacska vagy mocsár, ahol mostanában korcsolyáztunk, több kisebb-nagyobb tavacska fürdésre, és egy aquapark is.

Már augusztusban megbeszéltük az ingatlanos nővel, hogy érdekel a ház, de a tulajt (nagy vállalkozó) nehéz volt elérni, így csak egy hónap múlva írhattuk alá a foglalót. Aztán amikor bemérték a telket, kiderült, hogy az nagyobb, mint ami a kataszterbe be van írva, így emiatt is várnunk kellett pár hetet. Valahogy a többi rossz emlék (ugyanúgy, mint a szülésről:) ezután kitörlődött, még az maradt meg bennem, hogy már teljesen biztosak voltunk a hétvégi költözésben, le is rendeztünk mindenkit, amikor kiderült, hogy a bankban elrontottak egy papírt a hitelkérelmünkhöz, így a bank nem fogadott el saját magának egy papírt, ezért nem is küldte a pénzt... De végül az utolsó pillanatban, pénteken, Panni szülinapján kézhez kaptuk a kulcsokat, másnap kezdődhetett a nagy munka. A költözést inkább hanyagolnám most... Hétfőn beköttettük a villanyt, ott is volt idegeskedés, mert akár 60 napot is mondtak a villany bekötésére, de aztán mégis kedden vagy szerdán volt villany a házban (a fűtés is villanyra megy). Én még mindig úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor felkapcsoltuk a főkapcsolót, a szuper autónk akkumulátorja felmondta a szolgálatot... Talán hülyeség, de szerintem van összefüggés. Majdnem egy hónapot volt szerelőnél, mert akkucsere után az anyósülés felőli oldal kicsit meghülyült, azt is javítani kellett. Az már csak hab a tortán, hogy miután végleg elhozta Peti a szerelőtől az autót, 3 km-re a műhelytől megpattant az üveg... Kicsit elkanyarodtam, de számomra az autó körüli dolgok is örökre hozzákapcsolódnak a költözéshez.

A Házról
Maga a Ház emeletes, mindig ez volt Peti vágya. Nekem már szerdán irtóra fájtak a térdeim, mert Panninak még újdonság volt az emelet, Kispetit pedig mindenhova cipelni kellett:) Az alsó szinten van a konyha bárpulttal (és kamrával), étkező és nappali, zuhanyzó wc-vel, mosókonyha és vendégszoba, fönt pedig két gyerekszoba, hálószoba gardróbbal, fürdőszoba wc-vel és kupiszoba. Egyelőre szinte csak a hálóban van rend, Panniéban is itt-ott (de már ez a szoba is teljesen kész), Kispetinél pedig az összes doboz bezsúfolva. A ház szinte csupasz volt, amikor idejöttünk, még mindig nem szereltük fel az összes lámpát. Panni kapott új ágyat, vettünk kanapét, étkezőasztalt, szőnyegeket a nappaliba és az étkezőbe, valamint polcokat a kamrába. Ma rájöttem, hogy a lassan járj, tovább érsz elvet követve hamarabb elfogy a kupi, így csak kisebb, kivitelezhetőbb dolgokat terveztem egy napra, pl. most épp a kamrát. Peti ma összerakta a polcokat, holnap bepakolom az élelmiszert. Aztán lassacskán jöhet a többi. Egyébként a ház még nincs kolaudálva, mert ebben az időben senki sem akar eljönni megcsinálni a villámhárítót, így az összes hivatalos dolog még hátravan, de majdcsak a végére érünk az ügyintézésnek is... Hát itt tartunk most. Folyt.köv.



Itt még úgy-ahogy rend volt:)
 


Panni régi szobája csak az emeletes ágyból és ebből a kis szőnyegből állt...

Azért decemberben is kreatívkodtam...

Gondolkodtam, mivel térhetnék vissza a blogolás világába... Míg nem volt netünk, bőszen írogattam a témákat a telefonomba, miről is szeretnék írni. Aztán kedden beszerelték a netet és a tévét, de valahogy mégsem jött az ihlet, és idő sem nagyon volt. Most épp wellnesszezünk, és közös megegyezés szerint épp azt csináljuk, amire otthon nincs időnk. Én már rendeltem fonalakat, gombokat, biztonsági szemeket (és még babahajat tervezek), fizettem számlákat, intézkedtem egy picit a lakással kapcsolatban, az ovis ebéd elszámolását is kértem újra, közben tervezem a takarítási rutint az új házban - de azért persze fürdünk is jó sokat -, és jól érzem magamat.

Igyekszem most már folyamatosan pótolni a dolgokat, bár Peti 11 hónapos összegzése már nem lesz, amit sajnálok is, de már nem emlékszem, mi mindent produkált decemberben:) Mivel hamarosan vacsorára megyünk, aztán meg egy kicsit sétálni, így most csak megmutatom, mi mindenen dolgoztam decemberben. 

Igazából csak két dolgon, de az egyikből mindjárt hatot (kilencet) készítettem! Egy régi barátnőmnek készítettem egy egeres könyvjelzőt, ez már a második a sorban:


Valamint már második éve mindenki Peti családjában, akinek nem vettünk ajándékot, kap egy saját kezűleg készített (általában) karácsonyi díszt. Ebben az évben a manócska volt a menő nálam, így nem volt kérdés, hogy ezek készülnek majd ajándékba. Még három készült előtte a két óvónéninek (az egyik el is vitte a Ringatóba, és azzal csilingelt a pici babáknak), és a molyos karácsonyi ajándék mellé, és összesen hatot készítettem a család számára. Így pontosan 10 darab manó készült november-decemberben. 



Egy picit minden darabból tanulok valami újat. Az első manónál a színátmenetek elég lépcsőzetesek voltak, így a sapkán a fodor vége egy sorral feljebb volt, mint az eleje. Elég bénácskán, kezdetlegesen nézett ki így, inkább le sem fotóztam. A második manónál már az egyes színek utolsó sorában az utolsó 3 szemet kúszószemként horgoltam, így nagyjából kiegyenesedett a sor. Ez sem az igazi, de sokkal jobban nézett ki aztán a sapka. Hiába, sokat kell még tanulnom... De egyelőre élvezem:)


Most már azért szívesen kilépnék a könyvjelzők és a manók bűvköréből... Adódott is egy szerelem-minta, természetesen horgolás... A vicces az, hogy Hajni is szinte ugyanakkor ugyanazt kezdte nézegetni, tervezgetni Pinteresten, a különbség kettőnk között csak az, hogy ő neki is állt:) Ja és persze ő varr, pár kiegészítőt köt, én horgolni fogom, és pár kiegészítőt varrok:) De teljesen fellelkesített az ő lelkessége, így pár napja már én is nekiálltam, de elég sok minden hiányzik még hozzá. Amint lesz valami érdemleges, már mutatom is.

Ilyen volt 2016


Nem tudom, észrevette-e valaki, hogy nem sok bejegyzés született decemberben... Ennek az az oka, hogy véééégre minden elrendeződött, és beköltözhettünk a Házba, viszont január 10-én jönnek csak bekötni az internetet. Pedig annyi, de annyi mindenről szeretnék írni! Most Peti szüleinél koptatjuk a netet, így kihasználom az alkalmat és elkezdem csökkenteni a blogolós listámat. Eredetileg sorrendben akartam behozni magam, de december 31-én mi lehetne jobb téma az évértékelésnél? Ehhez pedig egy kérdőívet hoztam, amit Szilvinél, a Pillecukor blog írójánál találtam, remélem nem gond, hogy loptam az ötletet. Nem töltöttem ki az egész kérdőívet, ha valaki szeretné látni az összes kérdést, annak ajánlom ezt a bejegyzést, és ha kitöltené, hagyhatna nálam egy megjegyzést, linket, nagyon szeretek évösszegzéseket, terveket az új évre olvasni:)

1. Mi olyat tettél 2016-ban, amit eddig még soha?
A legnagyobb dolog, hogy teljesen kiléptem a komfortzónámból, hisz vettünk egy házat. Feladtuk a kényelmes, nyugodt életünket, hisz minden teljesen más lesz ezután. Egy ház körül sosem áll meg az élet, talán a tél kivételével mindig lesz mit csinálni (vagy télen is?:), orvosok, ovi, suli, üzletek sincsenek a sarkon, muszáj elkezdenem vezetni, és 2 éven belül új munkát is kell találnom. De örülök a kihívásnak, bár most még nagyon nehéz, de erről majd később...
Valamint szültem fiút is, ezen a téren igazán kipróbáltam mindent:)

2. Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogsz valamit 2017-re megfogadni?
Az igazi fogadalmaimat teljes mértékben megtartottam (egészen biztosan szülök egy gyereket, továbbra sem leszek a házitündérek mintaképe, nem eszek több édességet, de kevesebbet sem...). 2017-re is hasonlóak a terveim:) Az egyetlen, amit megfogadok, hogy nem fogok többet terveket listázni, nem fogok semmit kényszerből csinálni, csak mert elterveztem, kihívás, stb... Gondolok itt a könyves kihívásokra. Azt fogom olvasni, amihez épp kedvem van, nem jelentkezek semmilyen kihívásra, ami aztán csak stresszel, hogy nem tudom betartani, nincs időm a házi feladatokat csinálni (konyhapénzes kihívás - bár, igaz ami igaz, rengeteget tanultam belőle)... Így is sok munka vár a következő évben. De leginkább vezetni szeretnék újra kezdeni, egyszerűen muszáj szeptemberig megtanulni félelem nélkül egyedül beülni az autóba és tenni a dolgomat. Ezen kívül a házat szeretném otthonosabbá tenni, valamint az udvart megcsinálni.

3. Született valakinek gyereke a környezetedben?
Nekem:) A világ legszebb fiúcskája. És nem, nem vagyok elfogult:P

4. Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Sajnos igen, éppen egy éve, december 30-án az egyik legbarátságosabb ember, akit valaha ismertem, az unokatestvérem... Januárban temették. Valentin-napkor pedig a nagymamám, aki márciusban lett volna 80 éves. Sajnos egyik búcsúztatón sem tudtam részt venni:(

5. Milyen országban jártál 2016-ban?
Magyarországon és Ausztriában, Bécsben csak vásárolni, Győrben többször moziban és vásárolgatni, valamint Sárváron és a környéken egy kicsit nyaralni.

6. Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?
Kevesebbet stresszelni, depizni! És külföldre menni nyaralni, gyerekekkel vagy nélkülük... Idén szeptemberben Velencébe mentünk volna, de aztán mégis inkább a ház mellett tettük le a voksunkat.

7. Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben?
Január 29. - Kispeti születése napja
December 9. - éppen Panni szülinapján kaptuk kézhez a kulcsokat a Házhoz, ez volt Panni utolsó napja is a pozsonyi óvodában.

8. Mi volt a legnagyobb sikered/kudarcod 2016-ban?
Ellavírozni két gyerek mellett/ellavírozni két gyerek mellet. Siker is, kudarc is. Az első két gyerekes otthonlét 8 hónapja sokkal egyszerűbb volt, mint a mostani két gyerekes lét 3 hete... Bár az is igaz, hogy az elsőnél adott volt minden, kényelmes lakás, közelben minden ami kell, most meg dobozhalmokon ülünk, Peti is jóval élénkebb már, több figyelmet igényel. Bár lesz ez jobb is, csak idő kell hozzá, hogy minden kialakuljon.
Sikerként könyvelem el azt is, hogy nyáron teljesen leszoktam az újságvásárlásról.

9. Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
Nekem szerencsére nem, de Pannival töltöttünk pár napot kórházban egy kis hányós-fosós vírus miatt... Az év legrosszabb élménye, sosem láttam még Pannit ennyire kicsinek, de soha nagyobb baja ne legyen! A 3 hónapos Kispetit is nehéz volt otthon hagyni, tejet is fejtem még, egyre kevesebb lett... 

10. Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Egyértelműen a Ház:) Meg persze a horgolófonalak, hehe.

11. Mire ment el a legtöbb pénzed?
Vajon? A Ház. Meg persze a horgolófonalak, hehe.

12. Tavaly ilyenkorhoz képest...
...boldogabb vagy szomorúbb vagy? Szomorúbb nem, csak depisebb. Viszont boldogabb.
...híztál vagy fogytál? Ezt most nem könnyű megállapítani, mert a december 31-ei állapothoz (8 hónapos terhes) képest fogytam, a tehertelen állapotomhoz képest viszont híztam, de a költözködés óta megint jócskán fogytam. Majdnem lapos a hasam, de rettentően nézek ki, ha tükörben látom magam. Tudom, tornázni kéne... Én még bízok a 12 kilós súly napi 30-szori cipelésében lépcsőn fel-le...
...gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb, és nem csak pénzben mérve.

13. Mit szerettél volna többet csinálni? Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
Kevesebbet stresszelni, aggodalmaskodni, mérgelődni Pannival, többet aludni:), kirándulni.

14. Hogy töltötted a karácsonyt?
Már a Házban:) dobozhegyek közepette, gyereklármában, karácsonyi filmek nélkül, de boldogan. Mi 24-én nem szeretünk egyedül lenni, most is elhívtuk Peti szüleit, nekik nagyon jó karácsonyi-szentestei szokásaik vannak. 25-én Balonyra mentünk anyuhoz, majd mamához-dédihez, ahol, mint minden évben összejött a nagy család (mama 35 emberre számított). Bátyámékkal is elég sokat beszéltünk már, bár jóban még mindig nem lettünk sajnos... 26-án pedig Léván Peti keresztszüleinél folytatódott a családi karácsony, ott is nagyon jól éreztük magunkat.

15. Estél szerelembe 2016-ban?
Január 29-én újra, egy fiúcskába:)

16. Mi volt a kedvenc TV-műsorod 2016-ban?
A Downton Abbey 6. évada, sajnos pár résszel már le vagyok maradva, de behozom, amint lesz internetünk.

17. Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Mind a 11 könyv, amit idén olvastam, nagyon betalált, kedvenc azért egyik sem lett... Jövőre többet szeretnék olvasni, és főleg olyanokat, amit a pillanatnyi hangulatom diktál, nem pedig könyves kihívás miatt veszem a kezembe.

18. Mi volt a kedvenc 2016-os filmed?
Épp tegnap gondolkodtam ezen, valószínűleg ennél többször voltunk moziban, de csak négy filmre emlékszem, így egyértelműen ezek voltak a legjobbak: Florence - A tökéletlen hang, amin Peti anyukájával voltam, és csak négyen voltunk az egész moziban, a Szemfényvesztők 2, Inferno és a Legendás állatok és megfigyelésük.

19. Hány éves lettél idén és mit csináltál a szülinapodon?
21 (32), és fogalmam sincs, rég volt az már:)

20. Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (pasi/csaj)?
2 szlovák nő, az egyik Kristína Farkašová, színésznő, író, akinek a könyvéről (Som mama) többször lelkendeztem már, mint a legjobb anyaságról szóló könyvről, január 10-én jön ki a második része, Petinek már ki van osztva az aznapi munka:) A legrosszabb Szencen (ahol a Ház található), hogy van Panta Rhei könyvesüzlet, magyar könyvek is vannak, de nem tudok felmenni babakocsival! Ennél rosszab mézesmadzag orr előtt elhúzásáról még nem hallottam... A másik pedig Eva Urbaníková - író, újságíró, kedvenc újságom, az Evita magazin szerkesztője (és nyár óta nem vettem újságot!). 40 évesen novemberben született meg a harmadik gyereke, plusz az előző házasságából, és ha jól tudom, férje (élettársa?) előző házasságából is van egy rakás gyereke, mégis dolgozik, aktívkodik. Najó, az önéletrajzát nem tudom fejből:)

21. Ki hiányzott a legjobban?
A barátnőm, Zsuzsi. Jövőre többször találkozunk!

22. Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2016 történéseiből?
Ne add fel az álmaidat! Valamint ha valamit nagyon szeretnél, bekövetkezik, de rengeteget kell dolgoznod érte. Reggel ötkor is simán fel tudsz kelni! Akkor is tudsz normálisan létezni, ha a gyerekek fél óránként fent vannak éjjel. És végül: merj kilépni a komfortzónádból.

Mindenkinek szeretetben, boldogságban, gazdagságban sikeres új évet kívánok, anyunak pedig boldog szülinapot:) Hamarosan újra találkozunk!


{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogmas 2016 - Így élem túl a karácsonyi bevásárlást




A VKP-s bloggerek egészen karácsonyig 9 témában ragadnak billentyűzetet, így hetente kétszer örvendeztetjük meg magunkat és olvasóinkat az ünnepi hangulattal. Nem ígérem, hogy minden témáról írni fogok, hisz az időm (és a mobil internet) is véges, valamint a közös karácsonyi ajándékozásban sem vettem részt, amiről szintén fognak írni a többiek, de azért igyekezni fogok.

A szerdai témát kihagytam, már megint. Pedig akartam is írni a kedvenc karácsonyi filmjeimről, hogy egész fadíszítés alatt filmeket néztünk, de egész egyszerűen a karácsonyi filmekről mindig apum jutott eszembe, akinek csütörtökön volt halálának ötödik évfordulója, így ez nem ment... de ma itt vagyok.

Emlékszem még arra a karácsonyra, amikor bátyámmal december 24-én mentünk az üzletbe ajándékot venni anyunak. Persze az is lehet, hogy apu csak előtte való nap érkezett haza, és akkorra sikerült kikunyiznunk az ajándékra valót:) Emlékszem, hogy akkor egy mifelénk bolondjancsinak nevezett virágot vettünk, vagy egy méter magasat. Fogalmam sincs, hogy vittük haza, és hogy rejtegettük anyu elől, valószínűleg egyből odaadtuk neki. Ilyen is volt.

Aztán volt olyan is, hogy december közepén egy bevásárlóközpont játéküzletében bolyongtunk (volna) céltalanul, megfelelő játékot keresve Panninak, de lépni is alig tudtunk az emberektől. Karácsony előtt egy-két hónappal már a Lidlben is ész nelkül dobálták az emberek a kosarukba a játékokat, reggel hétkor már nagy volt a tumultus, a pár megmaradt játék pedig rettentő sorsra jutva, megtépázva árválkodott a polcokon. Szóval decemberben üzletbe, emberek közé menni? Kizárt.

Kipróbáltam tavaly az ebay-t is, de másfél hónap múlva karácsony után jött meg az ajándék...

Így arra a határozatra jutottam, hogy karácsonyi ajándékokat nem karácsony előtt kell venni, illetve de, de már hónapokkal előtte... Év közben figyelem az ajándékozottaim összes elszólását, kívánságát, így szülinapokkor sem vagyok gondban. Persze kivételt képeznek ez alól az igénytelen férfinemű rokonaim:) Velük mindig gondban vagyok. Általában már október vége felé összeáll egy lista, amin már csak finomítani kell, és mindjárt nem olyan nagy és stresszes az a karácsonyi hajtás:)

Helló december!


Végre elérkeztünk a kedvenc hónapomhoz! Kiskorom óta nagyon szeretem decembert, az egész karácsonyi hangulatot, a fényeket, zenét, havat, hogy az egész hónapot betölti a várakozás... 4 éve pedig még fontosabb lett ez a hónap számunkra, hisz december 9-én váltunk szülővé. Azóta december Panni hónapja. Ebben az évben még nem jött meg igazán a karácsonyi hangulatom, csak a zenék, a fényárban úszó bevásárlóközpontok, üzletek azok, amik arra emlékeztetnek, hogy hamarosan itt a karácsony. De miért is készülődnék, díszítgetném most a lakást, ha hétvégén költözünk?

Bizony, bizony. Ahogy az utóbbi pár hónap, november is legfőképpen a ház körül forgott. Peti derekasan helytállt, és állja a sarat még mindig, ami a ház körüli intéznivalókat illeti. Nekem csak a hónap elején volt egy kis dolgom, 4 napon keresztül takarítottam, hogy valamennyire elfogadható legyen a lakás az érdeklődők számára. Jöttek, láttak, vitték... Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan elkel a lakásunk, pedig régi, csak ablakokat cseréltünk, padlóztunk, és a gyerekszobát csináltuk meg. Egy háromgyermekes család vette meg (mi négyen alig férünk...). Itt hagyjuk nekik az emeletes ágyat is a gyerekszobában, a párnatartó része kihúzható, lehet bele tenni matracot, így akár három személyes is lehet. Hát, van mit csinálnia az anyukának, a legidősebb gyerek Pannival egyidős, nem jár oviba, a legkisebb pedig fél éves múlt... Aztán járt még nálunk a becslő is. Addig úgy nézett ki a lakás, mint amilyennek mindig is szerettem volna, minden a helyén volt, és oda is került vissza használat után. Aztán viszont elkezdtünk kicsit dobozolni, és máris elszabadult a pokol... De már csak ezt a hetet kell kibírni, aztán költözünk. A hónap utolsó napján aláírtuk a hitelszerződést is, így pozitívan zártuk a hónapot (azóta rákerült a plomba a tulajdonlapra, így már semmi akadálya, hogy a bank küldje a hitelt, aztán kapjuk a kulcsokat. Holnap már gondolom küldik, ha hétvégén még nem küldték el).

Kispeti végigbetegeskedte a hónapot, nehezen aludt éjjel, fárasztó hónap volt ilyen szempontból. Pannit viszont elvitték pár napra a nagyszülők, fura volt, hogy 8-kor már vége volt a napnak, sikerült filmet is néznünk normális időben. Viszont a betegeskedés miatt nem tudtunk részt venni Gábor unokatestvérem emléktúráján, amit nagyon sajnálok, de majd jövőre remélem pótoljuk.

Kreatív - Elég sokat kütyültem, bár nem sok látszatja van:) Befejeztem végre Fíhát, jó volt látni Panni örömét. Horgoltam egy manócskát is. Elkezdtem készítgetni a karácsonyi pici ajándékokat is, egyelőre 3 félkész dolog van a tervezett 8-ból. Bár már csak 7 a terv, mert az egyik hétvégére kellett volna, de egyszerűen nem készültem el vele. Beugrott ugyanis két megrendelés, az egyik sashe-n - egy békás könyvjelző, egy másik békás és egy egeres könyvjelzőt pedig volt osztály- és munkatársnőmnek készítettem. Amikor nem volt kedvem horgolni, akkor pedig a tigrises hímzést vettem elő. Azért ezt a hobbimat nem szeretném feladni, jól esik böködni az x-eket.





Egész sokat haladtam

Ilyen volt, amikor utoljára mutattam januárban
Molyolás - megint volt egy kis nyomozós játék moly-on, füstöltek az agytekervények... Ha jól emlékszem, csak a Zárt koporsót sikerült befejeznem, és azóta alig vettem könyvet a kezembe, mert egy kicsit olvasói válságban vagyok. Kicsit sok volt mostanában a krimi, de a millió könyvem közül nem tudok egyet sem választani, amit most szívesen olvasnék. Hiába, néha a sok az sokk.

Nade nézzük már, mi minden simogatta meg a lelkemet mostanában:
  • az első vevő megvette a lakást
  • szépen ki van (volt) takarítva, egy ideig úgy nézett ki a lakás, mint ahogy egy lakásban élni szeretnék
  • sikerült levakarnom a 4 éves zsírpettyeket a csempéről a sütő mellől - ha tudom, hogy a hideg zsíroldó ennyire jó, már hamarabb bevetem (és legközelebb kipróbálom pár serpenyőn)
  • van karácsonyi színezőm!
  • még mindig nem vettem újságot, már nyár óta mondok ellent ennek a szenvedélyemnek
  • éljen a leszarom nap!
  • Michael Bublé karácsonyi cd-jét hallgatni a ködös, szürke napokon
  • megvettem az első filofax-szerű (persze, tudom, hogy nem az...) 2017-18-as naptáramat, jövőre sokkal szervezettebb leszek

  • 5 Agatha Christie-vel bővült a gyűjteményem
  • kaptunk képeket a szeptemberi esküvőről, amin részt vettünk, és a gyerekeink gyönyörűek:)

  • Panni nagyon örült Fíhának - "Anyuci, kilenc napig fogok vele játszani!" - persze nem játszik vele, de néha együtt nézik az interneten a dalokat, és ott üldögél Panni fejénél az ágy melletti polcon
  • beszélgetéseink Peti unokatestvéreivel és oldalbordáival a Facebookon
  • újabb rendelés sashe-n
  • több napi hörgés, köhögés után Peti békésen szuszog
  • beindult a házvásárlás, már nem egészen egy hét, és költözünk!
  • ködben sétálni



Hogy mit hoz december? Ahogy már említettem párszor, nem egészen egy hét, és költözünk! Az oviban már bejelentettük, hogy pénteken kivesszük Pannit, én személy szerint nagyon bánom, és legszívesebben átköltöztetném az egész ovit Katinénistül, Fannistul, Lindusostul, Botondostul és Nonóstul, többi gyerekestül, Évike-angyalkástul Szencre, de nem lehet:( Bízok benne, hogy ott is jó lesz a kollektíva, és hogy Panni gyorsan beilleszkedik majd, már ha egyáltalán felveszik még ebben a tanévben. 

Ezen a héten vár ránk kétszer a Mikulás (ma délelőtt az oviban, délután pedig Peti munkahelyén lesz Mikulás-buli), sok-sok dobozolás, hétvégén költözés (tényleg, mondtam már?:) Még a héten el kell készülnie két manócskának az ovónénik ajándékaként, egy egeres könyvjelzőnek, amit egy régi barátnak ígértem, és jó lenne még Pozsonyban személyesen átadni, valamint a molyos húzottamnak is manócskát akartam küldeni. 

Pénteken Panni 4 éves lesz, de ovi után visszük a gyerkőcöket Eperjesre a keresztszülőkhöz, ahol már a nagyszülők is várni fogják őket, ők ott vészelik át a költözést. Szeretnék tortát készíteni, hisz a díszítés már megvan hozzá. A héten még ágyat is kell nézni (és venni) Panninak, és egy új kanapé is elkelne, bár egyelőre nem létszükséglet. Szeretném, ha elvinnénk Pannit egy "utolsó" ugrizásra is, és az utolsó karácsonyi ajándékokat is be szeretném szerezni.

Ez így egyelőre az első hét teendői... A következő hetekben ki kell még csomagolni, elkezdeni otthonossá tenni az új házunkat, karácsonyi díszekbe öltöztetni. Közben folynak az adventi naptáras kreatívkodások is (mindjárt másodikán volt egy naptáras mélypontom, mert mikor, ha nem az utolsó utáni pillanatban állok neki a meséknek, amiket egyszerűen nem tudtam formátozni, aztán elfogyott a türelmem. Így mesék nincsenek...). Vár még a kolaudáció, ha az megvan, akkor a sok-sok intézkedés, személyes iratok, házzal kapcsolatos dolgok intézése, orvosok keresése. Kispetinek valószínűleg bőrorvost is kell keresni. Aztán itt van még a lakás, gondolom ezen a héten itt is sor kerül az adásvételi szerződés aláírására, valamint jó lenne még a költözés után kitakarítani. És végül karácsony, ajándékcsomagolás, sütés-főzés, utazgatás. Jó hónap lesz:)


 
christine blogja Blog Design by Ipietoon