Magic ball - Wave #2

Ez a kendő is készen van már vagy két hete... (még mindig nem megy a blogírás). Majdnem sikerült időre kész lennem vele, de ha nem jött volna közbe a betegségünk, ami miatt Petivel kettesben töltöttünk pár napot, és az egyik napot szinte csak horgolással töltöttem, biztosan nem készült volna el két hét alatt. A határidő viszont jól jött, mert ha ez nem lett volna, máig sem álltam volna neki a kendőnek.

A technikai dolgokról valahogy mindig elfelejtek írni... ezek Szlovákiában sodort fonalak, a legtöbb fonalas e-shopban megtalálhatóak, de mindenhol más a nevük. Általában 5 színből készítik, megrendelésre is állítanak össze színkombinációkat. 3-4 vékonyka szálból áll össze, és színváltásnál először az egyik szál vált át másik színre (aprócska csomóval, észre sem lehet venni a munkán), majd 2, végül 3. Így 5 szín helyett sokkal több színből áll a munka, és sokkal lágyabb lesz a színátmenet. Több méretben kapható, az első fonal, amit vettem 750 m-es, ezt ajánlják felnőtt kendő készítéséhez.

Én 1500 m-eset nyertem, amiből ezzel az egyszerű mintával szép nagy kendőt készítettem, 165x85 cm a kész mű.Nekem nagyon tetszik, remélem fogom is hordani:) Mindössze 300g-os könnyű kendő lett belőle.





Még annyit a technikáról, hogy 3-as horgolótűvel készítettem, a negyedik színnél már eléggé gubancolódott a fonal, volt, hogy egy egész nap minden szabad percében a fonal szétfejtésén dolgoztam, végül aztán inkább levágtam a gubancos részt... Remélem a 750 m-es fonal nem fog ennyire gubancolódni.

Puffy Angels #3

Mostanában nincs igazán kedvem blogolni, mindig akad más dolgom, ráadásul inkább veszek horgolótűt a kezembe, mint számítógépet. A baba is készen van már két hete, a kendő is elkészült majdnem időre, de úgy voltam vele, hogy először megírom a februári hónapzárót, aztán jöhet a többi. De nem:) Így is valahogy most jobban igénylem azt, hogy a szabadidőmben azzal foglalkozzak, amivel szeretnék. Valahogy úgy érzem, hogy nagy dolgok vannak kialakulóban, de nem tudom, mi és mikor jön, így most rápihenek a dolgokra:)

Na de félre a rizsával, ma a babáról akartam írni. Panni egyszercsak fellelkesült iránta, és nagy kegyesen megengedte, hogy napközben is foglalkozzak vele. Amint rákerült a haj, hirtelen megszemélyesült, és ő lett Szöszi, aki még sétálni is eljött velünk. Bár most már nem játszik vele olyan sokat, de talán jobban is örülök, mert néha rossz volt nézni, ahogy a hajánál fogva húzza-vonja:) A hajat még aliexpressről rendeltem. Jól vizsgázott, bár játszáshoz talán nem olyan jó a a göndör haj, eléggé gubancolódik. Három sorban varrtam hozzá a fejéhez, majd a sapit is hozzávarrtam, mert Panni folyton elvesztette. A pompomot pompomkészítővel csináltam, mert rájöttem, hogy a pompomokhoz kétbalkezes vagyok. A youtuben jó videók vannak a használatához. Kapott még egy pici csipkemasnit is.




Anyu aztán nekiállt a szoknyájának. A leírás alapján egy segédanyagra varrt két réteg mintás anyagot, amit aztán hozzávarrtam a baba pulcsijának kiálló részére. Ezután már csak a sálja maradt hátra. Talán ez sikerült a legkevésbé, valahogy egyfolytában összepöndörödött a pár szemből kötött sál, a mérete sem lett jó, ha csak kettőt tekertem rajta. Megpróbáltam hát ráerőszakolni harmadszor is, így elfogadhatóbb lett.



Összességében úgy érzem, meg vagyok elégedve a végeredménnyel, ami nálam azért nagy szó, és szívesen készítenék újabb babákat más színkombinációban is, ha lenne rá igény:)

Újabb könyvjelző

Legutóbb írtam, hogy megint közbejött egy megrendelés. Mivel a sashe-ra nem sok mindent raktam még fel, nem is kéne csodálkoznom, hogy megint egy könyvjelzőt kértek. Valahogy a tavalyi év ezek jegyében telt, nem is számoltam, mennyit készítettem el (azért nem olyan sokat, na...).

A megrendelő hétfőn küldött egy képet, hogy ő pont ugyanolyat akar, de még péntekig, ha lehet. Ami azt jelentette, hogy legkésőbb szerdán postára kellett adnom. Igazán megtanulhatnék már nemet mondani... Gondolom ez a kétszeres stressz - hogy a könyvjelzőt két nap alatt készítsem el, és a színátmenetes fonalat is használjam fel jövő hét végéig - sem tett jót a betegségemnek...

A különbség az én patkányom és a kép között az arcában volt, az orra kissé hegyesebb, a szemei jobban előre néznek, a teste pedig jóval vékonyabb.

Ezt a könyvjelzőt készítettem tavaly:


És ez volt a megrendelő elképzelése:


Végül megegyeztünk, hogy a teste lehet sötétebb fonalból, a lábai lehetnek rózsaszínek. Így végülis csak a testét kellett vékonyabbra készítenem, és az arcát átvariálnom. Igazából csak a minta második és harmadik sorát változtattam meg azzal, hogy nem szaporítottam, 6-6 rövidpálcával készítettem, így kicsit hegyesebb lett. Utána már a minta szerint haladtam. Végül még a szemeket és füleket kellett szorosabban egymáshoz illesztenem, és voilá, kész is lett:



Így egymás mellett látva a két képet azért még lehetett volna kicsit kisebb a feje, de már mindegy, a megrendelőnek megfelelt, én pedig kidőltem a náthától.


Magic ball - Wave #1

Az előző posztban írtam, hogy megint félre kell tennem a babát. Nyertem ugyanis a facebookon a ColorfulLmade-shop jóvoltából egy csodaszép színátmenetes fonalat, ami a Hullám névre hallgat. 10 fonalból lehetett választani, az összes csodaszép, de nekem mindigis a kék árnyalatai lesznek a kedvenceim... amúgy is általában farmert hordok, ahhoz tökéletes lesz. 


Az egyetlen feltétel a nyereményhez az volt, hogy 2 héten belül készíteni kell belőle valamit. Én annyira szeretem a határidőket... Peti szerint sokkal hatékonyabb vagyok olyankor. Pénteken már hozta is a kuriér a fonalat. Akkor kicsit meglepődtem, ugyanis kétszer akkora, mint az a fonal, amit egy hónapja rendeltem, és azzal is úgy voltam, hogy örülök, ha karácsonyra kész leszek vele. 


Először egy bonyolultabb mintával kezdtem, de azt állandóan figyelnem kellett youtube-n, nem lettem volna kész vele időben. Végül aztán a nagyikocka minta mellett tettem le a voksomat, haladós, az első két sor után már fejből csináltam, néha gyerekek mellett is sikerül pár pálcát készítenem, és eszi a fonalat. És szerintem farmer és póló mellé nem kell semmilyen csipkeminta. Majd a másik fonalnál jobban kiteszek magamért;)


Azért alig várom már, hogy túl legyek a fehér színen...

Egyébként mikor máskor, ha nem most jött volna be egy megrendelés is... persze könyvjelző, megint. Muszáj már valami mást is feltennem Sashera...

Puffy Angels #2

Ma a házavatónkon kéne bulizni a szépen rendberakott és kitakarított házban, ehelyett még mindig alig látok ki a fejemből... A héten végigsöpört rajtunk az influenza, a gyerekeknek légcsőgyulladásuk volt-van, Panni ma fejezi be az antibiotikum-kúrát, Kispetinek valószínűleg tovább adom, mert nem bírja abbahagyni a köhögést. Mindenkinél máskor volt a mélypont, nehéz hét volt ez kevés alvással, pedig már este 10-kor kidőltünk.

Pedig már épp be akartam fejezni Panni babáját. A hajak is megjöttek, amiket aliexpressről rendeltem. Még egyeztetünk Pannival, mert én barna göndör hajat akartam neki, hogy hasonlítson rá, ő viszont most a szőke göndört akarja, mert Zsófi lesz. Vagy Lili? Már nem is tudom.


Szóval az előző poszthoz képest megcsináltam a baba egész testét. Aztán jó sokáig félretettem, mert a biztonsági szemekhez nem volt erőm hozzáállni, az első találkozásunk sem volt valami kellemes... Végül aztán nekiveselkedtem, forró vízben áztattam egy kicsit, majd az asztal széléhez nyomva sikerült felerőszakolnom a hátsó részt. Panni aztán szépen kitömte a fejet és a testét.


Végül még összevarrtam a fejet a testtel, ettől is féltem azért, de végül sikerült egész középre belőnöm a szemeket. A kezeket felvarrtam, de ezeket majd jobban hozzáerősítem a testéhez, ha már kész lesz a ruhája.

A sapkája is készen van már. Először a minta szerint kötöttem harisnyakötőtűvel, de nem igazán tetszett a fogyasztásnál, elég csálén állt a baba fején. Maradtam inkább a horgolásnál, azzal sokkal egyszerűbben eltalálom a méretet, a szűkítés nem látszik, és még mintás is lett. Még egy pompomot teszek a tetejére és egy csipkemasnit.

Ilyen volt...


...és ilyen lett

Most viszont megint félreteszem egy időre szegényt, hamarosan mutatom is, miért.

Az anyaság 20 (+1) árnyalata


1. Amikor minden altatáskor elmondja vagy tízszer: Anya, mikor lesz már reggel?
2. Amikor másnap reggel, ha felébresztem, azt mondja: Anya, miért van már reggel...
3. Amikor naponta legalább háromszor eszembe jut, biztosan én vagyok a béna, hogy nem tudok elpakolni és takarítani a gyerekek mellett, mikor dédinél 6 gyerek mellett tuti rend és tisztaság volt a házban... Bár a hiperaktivitását nem a nagyitól örökölte, dédinek így biztos könnyebb volt a dolga.
4. Amikor gondolatban vállon veregetem a dédit, mert a beszélőkéjét viszont a nagyitól örökölte...
5. Amikor napi kétszer jutok el egyedül wc-re: amikor Peti hazajön munkából, és amikor már aludni megyek.
6. Amikor az első pisilés egyedül fél óráig tart, közben leellenőrzöm a napi történéseket fb-n, válaszolok egy-két mailre, olvasok egy fejezetet a könyvből.
7. Amikor heti két mosás (legalább) csak gyerekruhákból áll, és még élvezem is a kisruhák vasalását, mert minden darab - amellett hogy hűdecuki, úristenmilyenpici - valamilyen emléket idéz fel.
8. Amikor végre merek segítséget kérni, mert jócskán lemaradtam a vasalással, és különben is az apósomnak van egy olyan megmagyarázhatatlan hobbija, hogy szereti az ágyneműk vasalását... - bár lehet, hogy nem mond igazat, de ez csak most jutott eszembe...
9. Amikor utálok altatni, mert nagyon sokáig tart, és reménytelennek tartom, hogy reggel héttől este tízig csak a gyerekekkel vagyok, semmi felnőtt időm nincs, ettől ideges leszek és hárpia.
10. Amikor arra gondolok, tuti nem szeret már, mert épp az apjával akar aludni, és hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabadidőmben.
11. Amikor rájövök, hogy pályát kéne módosítanunk Petivel, jó logopédusok lennénk, egy hete bőszen gyakoroljuk a rrrrrrrrrr betűt, és egyre jobban megy.
12. Amikor egy nehéz nap után az alvás egyszerűen kitörli a rossz emlékeket, és másnap mintha semmi sem történt volna...
13. Amikor rájövök, hogy már kétszer megetettem mindkét gyereket, én viszont még semmit sem ettem reggeltől.
14. Amikor senki sem szól meg, mert mesét nézek.
15. Amikor elmegyünk wellneszbe, és egy anyaságról szóló könyvet viszek magammal, és mindjárt a bevezetőnél elszorul a torkom, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek.
16. Amikor megengedem a gyerkőcnek, hogy kifestőzzön az én felnőtt kifestőmbe az én felnőtt filcceimmel és ceruzáimmal, és csak egy kicsit tolom le, mert már megint benyomta a filc hegyét.
17. Amikor elönt a büszkeség, mert olyan szavakkal dobálózik, mint az "asztrofizikus", és még tudja is, hogy mit jelent.
18. Amikor újra lehet élni a karácsonyi várakozást.
19. Amikor négy év után rájövök, hogy attól még nem hal éhen egy gyerek, mert épp muffin-napot tart, és semmi mást nem hajlandó megenni.
20. Amikor minden másnap tejbegrízt főzök, de nem bánom, mert visszaemlékezek dédi isteni folyós és dédapám "nokedlis darakásájára", amit szintén képes voltam napi szinten enni.
21. ❤❤❤Anya, szeretlek!❤❤❤

Holnap lesz ötven hónapja, hogy szülők vagyunk!
(folyt.köv.)

Helló február!

Január sohasem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Sőőőt... A több hetes karácsonyi várakozás, az ünnepek után ez a hónap mindig annyira lassan vánszorgott, hogy alig bírtam ki a végét. Főleg miután leesett az első hó, kiszánkóztuk magunkat, megépítettük az éves hóemberpenzumot, majd el is olvadt a hó és minden latyakos lett, erősen vágyódni kezdtem a tavasz, a meleg után. Most viszont valahogy másképp van, bár gyorsan nem, de csak eltelt ez a hónap különösebb depi nélkül.



Egyébként nem is emlékszem, mi minden történt januárban... Ahogy olvastam Anita sógornőm januári összegzését, kicsit elgondolkodtam az életemen. Valahogy hozzá képest uncsinak tűnik az egész hónapom... Szinte semmit sem csinálok (és estére mégis fáradtan dőlök az ágyba...). Persze mindig van valami, amit meg kell csinálni, a gyerekek szükségleteit kielégíteni, terelgetni, tanítgatni őket, háztartás, miegymás, de valami hiányzik. Még nem tudom mi, de kiderítem hamarosan:)

Január elején végre sikerült a pozsonyi lakás eladását is végigvinni, most már csak a posta köt oda (szegény Peti hetente jár megnézni a postaládát, és most tudatosult bennem, milyen messze is laktunk Peti munkahelyétől:). Elintéztük a villany, gáz átírását, valamint a lakbéren idegeskedtem egy kicsit, mert mint kiderült, két éven keresztül fogják elszámolni a lakbért (víz, közös költség, stb.), így csak 2018 májusában szabadulunk meg teljesen a lakástól. Bár adót is csak jövő év elején fogunk belőle fizetni... Közben a házban lassan, de biztosan haladunk, az alsó szint már majdnem kész, már csak a nappaliban a lépcső alatti részt kell rendbe raknom, és a konyhában van még pár doboz, ami kipakolásra vár. Jó érzés, hogy az elkészült helyiségekben nincs egy dolog sem, ami nem oda való, vagy számunkra felesleges. Sok van még hátra, de most hétvégén megrendeljük a gardróbba a szekrényeket, és ha összeraktuk, szerintem sok zsák és doboz fog felszabadulni. Ezen kívül nem sok mindennel haladtam, valahogy nem érzem még a késztetést, hogy nekifogjak a papírmunkának, míg nincs Szencen az állandó lakhelyünk (ami csak kolaudáció után lesz, aminek a feltétele a villámhárító, amit ilyen hidegben senki sem akar megcsinálni...)

A hónap közepén megjutalmaztuk magunkat egy kis wellnesszel (karácsonyra kaptuk Peti szüleitől és egymástól). Most valahogy nem akaródzott Petinek messzire autózni, csütörtökön elvittük Lévára a gyerekeket, és onnan úgy másfél óra autózás után megérkeztünk Masarykov dvor-ba. Egész hétvégét a wellnesszben töltöttük, alig mentünk ki. Késő estig fürödtünk, szaunáztunk, szombaton úgy aludtam, mint a bunda. Most még Peti kezét sem simogattam, mint az első hétvégénken, amit Panni nélkül töltöttünk. Jó volt kicsit feltöltődni, bár a következő hétvégén már úgy éreztük, mintha évek óta nem voltunk volna pihenni:)

Voltunk moziban is, eredetileg a Star Wars új epizódját szerettük volna megnézni (a hónap elején be is daráltuk az első három részt, hogy nagyjából újra képben legyek), de azon a hétvégén már csak délután adták, és mi nem szeretünk úgy elmenni moziba, hogy mindkét gyerek altatása az anyu dolga legyen. Bár inkább horgolni szerettem volna, Peti rábeszélt egy romantikus vígjátékra, csodálkoztam is, hogy ő ilyet akar nézni, mert amúgy tévében nem nagyon néz velem ilyeneket... Megérte, rég nevettem annyit, mint ezen a filmen, szinte sírtam a röhögéstől. A film egyébként a Miért pont ő volt, kicsit obszcén, de nagyon vicces, mindenképpen újranézős, ha majd kijön DVD-n. Még mindig elmosolyodok, ha a tetovált, kócos, lógó pólós James Francora gondolok, akit azért ennél komolyabb filmben ismertem meg régebben...

Korcsolyázni is voltunk, a házunktól pár méterre van egy kis mocsár, az összes szomszéd gyerek ott hokizott. Voltunk az én unokatestvéreimmel is a radványi tavon, Panni kapott korcsolyát, amit tavasszal görkorivá alakíthatunk (és nem mellesleg az első olyan dolog, ami később Kispetinek is jó lesz, mert végre nem rózsaszín...).

Ebben a hónapban nagyon beszippantott a baba horgolása (babagyártást akartam írni, de félek, valaki rosszul értelmezné a dolgot:). Hajnival nagyon sokat konzultáltunk ebben a témában, ajánlgattuk egymásnak az aliexpresses linkeket. Egy egész héten keresztül járt a postásnéni és a futár a szebbnél szebb fonalakkal, valamikor februárban pedig jönnie kell az aliexpresses rendelésemnek is. Egy babánál nem szeretnék megállni, épp ma találtam egy linket, amin szebbnél szebb outfitekben vannak ezek a varrott babák, amit Hajni is készített. Rengeteg tervem van kreatív téren erre az évre, remélem sokat meg is valósítok közülük.

Január végén megünnepeltük Kispeti első szülinapját, szerintem szuper lett a buli, jól el is fért mindenki, szeretném ezeket az ünnepléseket rendszeresen megtartani, amíg lehet.

Petitől pedig megkaptam Kristína Farkašová új könyvét, a Stále som mama-t, az első részét tavaly a kórházban olvastam, és most is ugyanazt kaptam tőle, amit vártam, mosolygós, kedves könyvecske, az olvasásától valahogy mindig jobban szeretem a gyerekeimet:)

Ennyi volt január, jöjjön akkor február...

Februárban megtartjuk a házavatót, addig a felső szintet is úgy-ahogy rendbe szeretném rakni. Muszáj lesz végre átíratni mindenhol legalább a postacímünket, hogy ne kelljen a lakásra járni a postáért, valamint dokit, nőgyógyászt szerezni még magunknak, hogy a kártyákat is elhozhassuk. Be szeretném fejezni a babát, bár az még attól függ, mikor jön meg a haj Kínából, valamint anyuhoz is elmennék pár napra, hogy megvarrjuk a ruháját, mert igazság szerint még tavalyelőtt decemberben begabalyodott egy fonal a varrógépem nemtudommijébe, és nem tudom onnan kivarázsolni. Hát igen, a varrás még mindig nem az erősségem... Gondolom még az adóbevallásos szezon is elkezdődik már február végén. És talán ennyi is lenne. Ez sem lesz a legizgalmasabb hónap, de utána már jön a tavaaasz!!!

Puffy Angels #1

Gondoltam megmutatom nektek, mivel szöszmötöltem az elmúlt egy hónapban. A képek nem a legjobbak, eléggé borús az idő, és a horgolótűt is menteni kellett a tudásvágytól szomjazó egyéves elől... A minta Puffy Angels névre hallgat, spanyol és orosz keverékéből dolgozom össze. Szerencsére a képek sokat segítenek. Érdekes vele dolgozni, van benne horgolás, kötés harisnyakötőtűvel (sógorom megnyugtatására írom, hogy a zoknit (vagy harisnyát?) zokni- (vagy harisnya?) kötőtűvel készítettem), és varrás.

Egyelőre a két lábat horgoltam meg a két zoknival, az egyiknek a csizmáját is, valamint a két kezet és a fejét. Élvezem csinálni, minden részlet egy kihívás.



És hasonló lesz, ha végre elkészül:


Most egy kis horgolós szabadságra megyek, mert valamitől nagyon fáj a jobb csuklóm és a hüvelykujjam... Azért itt-ott, amikor a kicsi engedi, horgolgatok egy-egy sort, de nem erőltetem. De már nagyon hiányzik a munka:)

Kispeti 1 éves

Az utóbbi napokban egyre többször jutott eszembe a tavalyi év januárja, amikor csak vártuk, vártuk és vártuk, hogy Kispeti megérkezzen közénk - de neki valahogy nem akaródzott kibújni ebbe a hideg világba. Január 23-ára voltam kiírva, ehhez képest még 6 napot váratott magára, sőt, ha nem tessékelik ki kíméletlenül, akkor biztosan ráhúzott volna még pár napot. De szerencsére kitessékelték, mert nem tudom, hogy bírta volna ki tovább magzatvíz nélkül, ami már a 28.-ai ultrahangon hiányzott az albérletéből. Érdekes ez az anyai test és lélek, hogy olyan hamar elhomályosítja a szülési fájdalmakat, mert én szívesen szülnék harmadszor is (FOGZÁS.... ááá, dehogy szülnék, brrrr).

2016. január 29-én délben 11:59-kor megszületett a nagy babóca, aki akkor 3900g-ot nyomott, és egészen 52 centiig nyúltak a lábai. A két héttel ezelőtti mérlegelésen már 11160g és 78 centi volt. Igazi nagy baba, Panni másfél-két éves korai ruháit hordja (persze nem a rózsaszíneket:)) Szereti a pocakját, sajnos egyelőre főleg a pépes ételeket, a darabosabból inkább nem eszik sokat. Csokit talán még nem is evett (legalábbis én nem tudok róla). 8 fogat növesztett már, szerencsére egyre jobban bírja, nincsenek olyan álmatlan éjszakáink, mint korábban. Napközben továbbra is csak egyszer alszik, gondolom ez már így is marad... Este viszont korán, már 8 körül elalszik, és reggel is már normális időben, 7 óra körül ébred (és még egyszer vagy kétszer éjszaka tejcizni). Viszont ha ő fölkel, akkor aztán ébresztő van, olyan hangosan "beszél".


Amennyire nem sietett ebbe a világba, annyira nem sieti el a dolgokat idekint sem. Nyugodt, óvatos gyerkőc. Panni ilyenkor már vígan szaladgált, Petinek még nem akaródzik. Szépen megáll egyedül már pár hete, aztán inkább szép lassan leül. Tegnap már kétszer lépett egyet véletlenül egyedül is, aztán rájött, hogy nem kapaszkodik, és inkább leült. Egy kézen tartva is szépen elsétálgat már. Mászásban viszont verhetetlen, ha kinéz magának valami érdekeset a távolban, úgy rástartol, alig lehet utolérni. Leginkább lépcsőzni szeret, ügyesen veszi a lépcsőfokokat, gyorsan felér. Ezért az egyik szememnek mindig rajta kell lennie, mert ha nem lépcsőzik, akkor általában a tévét veri, vagy az x-boxot kapcsolgatja ki és be, vagy fiókokat nyitogat.


Néha azon gondolkodom, vajon foglalkozok-e vele eleget? Tud annyi mindent, mint Panni ennyi idősen? Nincs lemaradva? De mindig megnyugtatom magam, hisz minden gyereknek más a tempója és a temperamentuma. Az is természetes, hogy Pannira annak idején több időm volt, valószínűleg Petivel is többet tudnék foglalkozni, ha Panni oviba járna. De nem jár... Így Peti talán egészen más dolgokat tanul, mint annak idején Panni. Megtanul türelmesen várni arra, hogy vele is játsszunk, megtanul egyedül is elbíbelődni a játékaival, szocializálódik, együtt játszik Pannival. Egyébként meg nincs is annyira lemaradva... Ügyesen tanul, utánoz minket. A telefonnal telefonál, a játék távirányítót a tévére irányítja (oké, talán nem ezek a legmegfelelőbb képességei...:)). Mostanában szeret pakolgatni, kockákat dobozba, autót a hidra, dudit bárhova. Mutogatni nem igazán szokott, bár ma megmutatta a dobozon Peppát. Ha kérdezünk tőle valamit, a szemeivel mutatja, mi hol van. Pannival szeret bújócskázni, mindig megtalálja hang alapján is. Mindig az érdekli, amivel Panni játszik, de egyébként ezzel nincs egyedül, Panni is sokszor játszik az ő játékaival...



Pannit imádja egyébként. Sokszor eljátszanak együtt, bújócskáznak, mászókergetőznek... Viszont ha Panni nagyon belemerül valamilyen játékba, Peti pedig kíváncsian megindul felé, elég hangosan leordítja szegényt... Amúgy meg Panni nagyon vigyáz rá, elviszi a lépcsőktől, a tévétől, ha épp a konyhában vagyok. Talán túl sokat is cipeli, húzza-vonja a lakásban, néha talicskázik vele, pusztán szeretetből. 5 kg különbség van köztük, néha félek, hogy elejti vagy sérvet kap. 


Szombaton tehát buliztunk egy jót. Eljöttek Peti szülei, balonyi nagyi, dédi, a keresztszülők. A gyerekek kivételesen jól viselkedtek, még Panni is szépen evett egyedül az asztalnál, ami nála nem éppen megszokott. És még beszélgetni is hagytak minket, szuperül sikerült az egész hétvége. A buliról egyébként körianyu írt egy hosszabb bejegyzést itt. Nálunk szokás, hogy a fiúk egy éves szülinapjukra egy nagy tatrát kapnak, amit megyeri dédi szokott ajándékozni. Ő már sajnos nincs közöttünk, így Peti választott egy nagy kukásautót a kicsinek. A tortát lévai nagyiék hozták, és még egy csomó praktikus és szép ajándékot kapott, amit itt is köszönünk. Köriéktől egy szuper quiet bookot kapott, amivel Panni és én is szívesen elszöszmötölünk (nem mellesleg valamit elindított bennem, ismét:)


Boldog első szülinapot kicsi fiunk!

Szerzeményeim

Van az úgy, hogy a bevásárlás felér egy terápiával, léleksimogatással... Főleg, ha az ember fonalakat vásárol.

Lassan kezd kirajzolódni a fejemben pár családtag karácsonyi ajándéka, és a következő 4-5 "projektötletem" is megvan már, így amikor végre egyedül voltunk a wellneszben, garázdálkodtam egy kicsit a neten:)

Vettem pl. ilyen gyönyörű színátmenetes fonalat, amihez kaptam két helyes gombot is ajándékba, amiket majd egy későbbi babánál felhasználok:



A babához rendeltem 6mm-es biztonsági szemeket, egyelőre még nem tudom, mekkora fog kelleni, de 8mm-es van itthon, a biztonság kedvéért vettem kisebbeket is, amúgy is felhasználom őket máshoz is. Vettem még icipici gombokat, 6mm-esek ezek is, ennél kisebbeket még nem is láttam. Mindkettőt sashe-ről rendeltem. Szivecske gombokat is szerettem volna 6mm-esben, de azokat nálunk nem lehet kapni, aliexpresszen meg valahogy meg sem néztem.


Még Léván vettem ezt a szép anyagot a baba szoknyájához, valamint 2,5-es zoknikötőtűt, amit majd a sapihoz használok. Még nem tudom, körben kötöm-e, de amúgy is jobban szeretek kis kötőtűvel kötni, mint a hosszúval beakadni a kanapéba... A kis virágok szintén a babához lesznek.



Az első három fonalat a babához vettem, a többi meg csak úgy szembejött velem:) És gondoltam, ha már tíz centtel olcsóbb, mint amennyiért venni szoktam, meg amúgyis most zöld utam van vásárlásban, akkor kihasználom az alkalmat:)



Még aliexpresszen rendeltem hajakat babákhoz, de azok még nem jöttek meg, majd később mutatom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Már több pozitívumot találtam a városon kívül lakásnak, egy következő az, hogy ide már autós postás jár, aki kihozza a nagy csomagokat is, így nem kell betrappolnunk ebben a hidegben a postára:)

A Ház

Kicsivel több mint egy hónapja vette át Peti a Ház kulcsait, és ma van éppen egy hónapja, hogy az első éjszakánkat töltöttük itt, így adja magát a mai téma.

Fura, de úgy érzem, mintha évek óta itt laknánk már, annyi minden történt ezalatt az egy hónap alatt. Vannak jobb és rosszabb napok, a rosszabbak főleg amiatt, mert csak lassacskán megy a pakolgatás, rendezgetés, otthonteremtés a két gyerkőc mellett - Panni megint kimarad az oviból szeptemberig. Kicsit húzósabbak így a napok, főleg, hogy mindkét gyerek nagyon igényli a törődést és hogy foglalkozzunk velük, és ahogy észrevettem, Kispeti kezd féltékeny lenni a nővérére, ha az hozzám bújik:)

Egy kicsit a házvásárlásról, a városról
Fúúú, ez egy nagyon hosszú történet... Tulajdonképpen az egyik pillanatról a másikra dőlt el, hogy házat veszünk, viszont a megvalósítás elég hosszadalmas volt. Nyáron még azon gondolkodtunk, hogyan tovább, abban biztosak voltunk, hogy 1. a fiú-lány párosnak (már csak magamból kiindulva is) pár év múlva nem lesz túl jó a picinyke szoba emeletes ággyal, 2. mi építkezni nem fogunk, az nem a mi világunk. Az OK, hogy ha építkeznénk, a saját magunk ízlése szerint alakíthatnánk mindent, a szobák elhelyezését, padlót, falak színét, fürdőszobákat, konyhát... De nekünk a gyerkőcök mellett már nem érné meg az idegeskedés, munka, plusz hitel hónapokig. Így is találhatunk saját ízlésünknek megfelelő lakást, nem kell mindjárt az első ingatlant megvenni. Először Pozsony egyik új, még építés alatt álló lakótelepén akartunk 4 szobás lakást venni, de miután rájöttünk, hogy a Pozsony környéki falvakban ugyanannyiért kertes házat vehetünk, a házak felé vettük az irányt. Talán a 3. vagy 4. ház volt ez, amit Peti megnézett, és amiben most élünk. Szenc egy kis városka kb. 17000 lakossal, 25 km-re Pozsonytól, és mivel Peti Pozsony Szenchez közeli szélén dolgozik, így (ha nincsenek nagy dugók, és eddig még nem voltak) korábban ér haza Szencre, mint régebben Dévényújfalura, Pozsony egyik "kerületébe", ahol ezelőtt laktunk. A ház Szenc külvárosában található, igazán sok minden nincs itt, csak házak meg házak meg házak, ahogy Panni mondja, nem messze Tesco. Az orvosok, üzletek elég messze vannak, eddig kétszer voltunk bent a városban, de ez egyelőre nem hiányzik. Csak a dokihoz menés veszi el az egész délelőttöt, ezért (és persze az ovi miatt) muszáj lesz megtanulnom vezetni szeptemberig... A háztól nem messze van egy kis tavacska vagy mocsár, ahol mostanában korcsolyáztunk, több kisebb-nagyobb tavacska fürdésre, és egy aquapark is.

Már augusztusban megbeszéltük az ingatlanos nővel, hogy érdekel a ház, de a tulajt (nagy vállalkozó) nehéz volt elérni, így csak egy hónap múlva írhattuk alá a foglalót. Aztán amikor bemérték a telket, kiderült, hogy az nagyobb, mint ami a kataszterbe be van írva, így emiatt is várnunk kellett pár hetet. Valahogy a többi rossz emlék (ugyanúgy, mint a szülésről:) ezután kitörlődött, még az maradt meg bennem, hogy már teljesen biztosak voltunk a hétvégi költözésben, le is rendeztünk mindenkit, amikor kiderült, hogy a bankban elrontottak egy papírt a hitelkérelmünkhöz, így a bank nem fogadott el saját magának egy papírt, ezért nem is küldte a pénzt... De végül az utolsó pillanatban, pénteken, Panni szülinapján kézhez kaptuk a kulcsokat, másnap kezdődhetett a nagy munka. A költözést inkább hanyagolnám most... Hétfőn beköttettük a villanyt, ott is volt idegeskedés, mert akár 60 napot is mondtak a villany bekötésére, de aztán mégis kedden vagy szerdán volt villany a házban (a fűtés is villanyra megy). Én még mindig úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor felkapcsoltuk a főkapcsolót, a szuper autónk akkumulátorja felmondta a szolgálatot... Talán hülyeség, de szerintem van összefüggés. Majdnem egy hónapot volt szerelőnél, mert akkucsere után az anyósülés felőli oldal kicsit meghülyült, azt is javítani kellett. Az már csak hab a tortán, hogy miután végleg elhozta Peti a szerelőtől az autót, 3 km-re a műhelytől megpattant az üveg... Kicsit elkanyarodtam, de számomra az autó körüli dolgok is örökre hozzákapcsolódnak a költözéshez.

A Házról
Maga a Ház emeletes, mindig ez volt Peti vágya. Nekem már szerdán irtóra fájtak a térdeim, mert Panninak még újdonság volt az emelet, Kispetit pedig mindenhova cipelni kellett:) Az alsó szinten van a konyha bárpulttal (és kamrával), étkező és nappali, zuhanyzó wc-vel, mosókonyha és vendégszoba, fönt pedig két gyerekszoba, hálószoba gardróbbal, fürdőszoba wc-vel és kupiszoba. Egyelőre szinte csak a hálóban van rend, Panniéban is itt-ott (de már ez a szoba is teljesen kész), Kispetinél pedig az összes doboz bezsúfolva. A ház szinte csupasz volt, amikor idejöttünk, még mindig nem szereltük fel az összes lámpát. Panni kapott új ágyat, vettünk kanapét, étkezőasztalt, szőnyegeket a nappaliba és az étkezőbe, valamint polcokat a kamrába. Ma rájöttem, hogy a lassan járj, tovább érsz elvet követve hamarabb elfogy a kupi, így csak kisebb, kivitelezhetőbb dolgokat terveztem egy napra, pl. most épp a kamrát. Peti ma összerakta a polcokat, holnap bepakolom az élelmiszert. Aztán lassacskán jöhet a többi. Egyébként a ház még nincs kolaudálva, mert ebben az időben senki sem akar eljönni megcsinálni a villámhárítót, így az összes hivatalos dolog még hátravan, de majdcsak a végére érünk az ügyintézésnek is... Hát itt tartunk most. Folyt.köv.



Itt még úgy-ahogy rend volt:)
 


Panni régi szobája csak az emeletes ágyból és ebből a kis szőnyegből állt...

Azért decemberben is kreatívkodtam...

Gondolkodtam, mivel térhetnék vissza a blogolás világába... Míg nem volt netünk, bőszen írogattam a témákat a telefonomba, miről is szeretnék írni. Aztán kedden beszerelték a netet és a tévét, de valahogy mégsem jött az ihlet, és idő sem nagyon volt. Most épp wellnesszezünk, és közös megegyezés szerint épp azt csináljuk, amire otthon nincs időnk. Én már rendeltem fonalakat, gombokat, biztonsági szemeket (és még babahajat tervezek), fizettem számlákat, intézkedtem egy picit a lakással kapcsolatban, az ovis ebéd elszámolását is kértem újra, közben tervezem a takarítási rutint az új házban - de azért persze fürdünk is jó sokat -, és jól érzem magamat.

Igyekszem most már folyamatosan pótolni a dolgokat, bár Peti 11 hónapos összegzése már nem lesz, amit sajnálok is, de már nem emlékszem, mi mindent produkált decemberben:) Mivel hamarosan vacsorára megyünk, aztán meg egy kicsit sétálni, így most csak megmutatom, mi mindenen dolgoztam decemberben. 

Igazából csak két dolgon, de az egyikből mindjárt hatot (kilencet) készítettem! Egy régi barátnőmnek készítettem egy egeres könyvjelzőt, ez már a második a sorban:


Valamint már második éve mindenki Peti családjában, akinek nem vettünk ajándékot, kap egy saját kezűleg készített (általában) karácsonyi díszt. Ebben az évben a manócska volt a menő nálam, így nem volt kérdés, hogy ezek készülnek majd ajándékba. Még három készült előtte a két óvónéninek (az egyik el is vitte a Ringatóba, és azzal csilingelt a pici babáknak), és a molyos karácsonyi ajándék mellé, és összesen hatot készítettem a család számára. Így pontosan 10 darab manó készült november-decemberben. 



Egy picit minden darabból tanulok valami újat. Az első manónál a színátmenetek elég lépcsőzetesek voltak, így a sapkán a fodor vége egy sorral feljebb volt, mint az eleje. Elég bénácskán, kezdetlegesen nézett ki így, inkább le sem fotóztam. A második manónál már az egyes színek utolsó sorában az utolsó 3 szemet kúszószemként horgoltam, így nagyjából kiegyenesedett a sor. Ez sem az igazi, de sokkal jobban nézett ki aztán a sapka. Hiába, sokat kell még tanulnom... De egyelőre élvezem:)


Most már azért szívesen kilépnék a könyvjelzők és a manók bűvköréből... Adódott is egy szerelem-minta, természetesen horgolás... A vicces az, hogy Hajni is szinte ugyanakkor ugyanazt kezdte nézegetni, tervezgetni Pinteresten, a különbség kettőnk között csak az, hogy ő neki is állt:) Ja és persze ő varr, pár kiegészítőt köt, én horgolni fogom, és pár kiegészítőt varrok:) De teljesen fellelkesített az ő lelkessége, így pár napja már én is nekiálltam, de elég sok minden hiányzik még hozzá. Amint lesz valami érdemleges, már mutatom is.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon