Karácsony - régen és most

Soleil hívott meg erre a játékra, és bár egy kicsit megkésve, de én is megírom a mi verziónkat. Bár látom, ő sem írt még, szóval annyira nem késik a dolog:)

Nem emlékszem, mikor történt, hogy rájöttem, már nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Gondolom azért nem volt nagy sokk, ha nem hagyott bennem semmi nyomot:) A régi karácsonyokból arra emlékszem, hogy hárman törtük a fejünket az apu ajándékán, és végül mindig az anyu vette meg az utolsó napokban, ami aztán napokig állt a fa alatt becsomagolva.
Mi 23-án este szoktuk feldíszíteni a fát, és másnap reggel már a fa alatt vártak az ajándékok. Bátyámmal mindig hajnalban szoktunk kelni, hogy kilessük, mit kaptunk, aztán visszafeküdtünk aludni. Ja igen, sokszor előre kutattunk az ajándékok után... A legszebb az volt, amikor bátyám éjjel kiment a nappaliba, és azzal jött vissza, hogy biciklit kaptam. Nem hittem el neki, de azt álmodtam utána, hogy egy fekete mountain bike-ot kapok, aminek Scooter a neve. Akkor olyan sármosnak tűnt az a szőke pasi:) Reggel kimentem és tényleg ott állt a bicaj, csak bordó volt. Pár év múlva sajnos ellopták...
Mindig egy rakás karácsonyi film ment a tvben, amiből rendszerint szinte semmit sem láttam, mert délután a mamámékhoz voltunk hivatalosak, ahol természetesen hal és hagymáskrumpli volt a menü. Azután karácsonyi mise, amin alapsulis koromban gyakran fel is léptem (általában szavaltam vagy énekeltem), és a miséről keresztszüleimhez vettük az irányt. Ők később átépítették a mamáék házát és hozzá költöztek, így egy látogatási cél kimaradt. Aztán szép lassan elmaradt a karácsonyi mise is...
Karácsony első ill. második ünnepén egyik nap a másik nagyszüleimhez mentünk, ahol hatalmas a család. (az egészből csak nagy ricsajra, cigifüstre és sok sütire emlékszem), másik nap Éva-napot tartottunk. Szóval nekem a karácsony ajándékbegyűjtésről, látogatásokról, sok főzésről és mosogatásról szólt....

A MOST címszó erre az utolsó karácsonyunkra utalódik, hiszen először karácsonyoztunk az új házban, pár kilométerre az egyik családi központtól. Ráadásul most jóval hosszabb is volt a szünet, pár nap szabit is kivettem és végre tanulnom sem kellett a vizsgákra (bár ez már a második olyan év). Tavaly bontogattuk először a szárnyainkat sütés terén, ebben az évben már hat fajta sütit sütöttünk, mellé egy csomó kaját megfőztünk. Apu ajándékán már sógornőjelöltem és párom is gondolkodott - eredmény ugyanaz: anyu üzletben, ajándék a fa alatt - talán még ma is - kicsomagolatlanul.
Fa ugyanúgy 23-án este díszítve, de ajándékok már csak másnap délután átadva - úgyis tudta mindenki, mit kap. Első nap páratlanul, másnap Peti jött hozzánk, harmadnap én mentem hozzájuk. 130 km-re lakunk egymástól.
Szenteste otthon voltunk és elegünk volt a sok sütiből, amit sütöttünk, még csak meg sem kóstoltuk őket. Este átmentünk a mamához, akit a nagy család meglepett egy biciklivel - szét akarta daraboltatni velünk, mert ő senkinek nem tudott ajándékot venni. Nekem a lámpára fáj a fogam, más a féket akarja hazavinni. Végül sikerült rábeszélnünk őt, hogy jó lesz vele kijárni a temetőbe. Végülis a régi biciklijére rajta kívül senki sem mer (és nem is tud) ráülni...
Másnap sütés-főzés, látogatók, Éva-nap. Este csak úgy átpofátlankodtunk a nagybátyámékhoz, ha már a közelben lakunk, megnézzük mit kaptak ajándékba:) Az egyik unokahúgom kapott Twister-t, azzal játszottunk órákat. Nagybátyám végül bevallotta, hogy egy csomót csalt, és az alapján léptetett minket, hogyan tudnánk a legjobban kicsavarodni:) Ezáltal másnap jó kis izomlázunk volt. Még apu is játszott egy kört, pedig ő már évek óta nem tud kiegyenesedni.
Harmadnap aztán Léva, tunyulás egészen vasárnapig.

Jó volt ez az év. Kicsit más, mint a többi, de már nem volt annyi ide-oda látogatás, és azért már láttam pár karácsonyi filmet is:)))

Jövőre remélem a saját lakásunkban is karácsonyozhatunk már:)


Butterfly & Clematis keretezve

Olyan sok mondanivalóm van, hogy szerintem sohasem fogom magamat behozni. Valószínűleg most is csak ezt az egy bejegyzést írom, mert még dolgozom...

Szóval elkészült a Butterfly keretezése, még éppen időben karácsony előtt, de eddig nem akartam megmutatni. Szerintem nagyon jó munkát végeztek a keretezők, és úgy gondolom, hogy én is színben illő paszpartut és keretet választottam, úgyhogy a keretezőt megtartom:) Csak egy bibi van a képpel, amikor a mamám a kezébe fogta, akkor láttam meg a hátulján, hogy az akasztót fordítva tették rá, és így fejjel lefelé van a kép... Jócskán elkámpicsorodtam, de mindenki azt mondja, hogy így is jó, de nekem nem tetszik, mert tudom, hogy a képnek fordítva kell lennie és kész! Úgyhogy először akasztócsere lesz.

Ilyen igaziból:


És ilyen lenne megfordítva:


A képet egyébként anyu kapta karácsonyra. De egyszer nekem is kell!!!! Egyelőre aratom a rokonság körében a dícséreteket, remélem megrendelést nem kapok:)

Boldog Karácsonyt!


Minden kedves ismerős és ismeretlen olvasómnak és családjának békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok!

Szellemes karácsonyt!
Elemes zseblámpát, világító matracot, bort, búzát, békességet, porszívót meg turmixgépet, tűlevelű lóherét és Békés Boldog Szentestét!!!

Hógolyó


Belinda olyannyira eltalált egy hógolyóval, hogy ma egész nap szakadt itt Pozsony egyik részében (ahol lakom). A reggeli első felkiáltásom nem az volt, hogy jééééééé, milyen szééép, hanem hogy basszus, én ma biztos nem megyek vezetni. Pedig voltam. De az egy másik bejegyzés tartalma. Szóval a hógolyó:

Horoszkópom
Halak. Illik is rám. Nyugodt vagyok és nem izgat semmi. Kivétel az idei év:)


Egyéb esemény azon a napon, amikor születtem:
nemzetközi nőnap volt, azt hiszem még ünnepelték.


Ha nyernék a lottón,
már mennék is lakásnézőben Pozsonyban, lehetőleg valahol az Óvárosban vennék lakást, mégegy kocsit, és egy évig nem dolgoznék sehol, hogy élvezzem a szabadságot. Azt hiszem, egy hétig sikerülne is, aztán elkezdenék unatkozni.


Rossz szokásom
több is van, a mostani ami vissza is üt, az, hogy halogatok dolgokat, és aztán hirtelen egyszerre jön elő minden, amit el kell végeznem.


Web-böngésző/kereső:
Mozilla/Google


Koffein:
csakis tein minden mennyiségben, a kávétól rosszul vagyok.


Színeim ruhában
a kék, fekete és fehér


Most ez van rajtam:
barna nadrág (terhesen is jó lesz rám, mindig húzogatom:), NGC-s fekete póló és jó vastag zokni


Legutóbbi könyv, amit olvastam
Joanne Harris Csokoládéja, csak nem bírok a végére érni, pedig nagyon jó. Amit pedig befejeztem, az a P.S.: I Love You volt.


Háziállat
egyelőre nincs, de kutyát szeretnék - persze nem lakásban.


Amit pedig nem szeretnék háziállatnak
az pók, bogár és bármilyen repülő állat.


Amit a legjobban szeretek magamban
: okos vagyok, szép és nem vagyok beképzelt:)


Tíz év múlva ilyenkor így látom magam:
gép előtt roskadva éjszakába nyúlóan FORDÍTOK egy könyvet. Pl. Szabó Magdát németre.


Legutóbbi nagyon jó élményem:
egy jót vezettem ma Pozsonyban, kevés hibával, pedig ez még csak az ötödik vezetésem volt, ráadásul az ezelőttin ki sem mentünk a parkolóból. Ja igen, megtanultam tolatni/parkolni. És visszahoztuk a keretezőtől a Butterfly & Clematist, ami várakozásomon felüli lett:) Majd mutitom.


Hógolyó repül tovább, és eltalálja
Bucillát. Hátha náluk is havazni fog:)


Újabb finish:)


Még éppen időben elkészült a becsavarodott kardigánom is. Képet csak holnap mutatok, még be kell szereznem valahol egy díszcsatot, de valószínűleg gombokkal fogom megoldani a bekapcsolást.

Tegnap tökéletesen elment a kedvem nemcsak a szvettertől, hanem úgy a kötéstől általában. Eldöntöttem, hogy csak kis használati tárgyakat vagy dolgokat, pl. sálakat, sapkákat fogok kötni, mert a pulcsi nem az én stílusom. Valahogy mindig olyan fonalat választok, amire aztán nem illik teljesen a leírás, és a pulcsi vagy nagy, vagy kicsi és szűk lesz (nagyrészt második). Aztán ma amikor rávarrtam a szvetterre a csavart szélét, már kezdett tetszeni. Ha pedig egy szűk sötét felsővel venném fel, ahogy a buliban is terveztem, szerintem még jobb lenne. Persze most már a színével sem vagyok megelégedve... Ez már a második pulcsi, amelyik az elkészítés után nem nagyon tetszik... Nade meglátom holnap, mi lesz belőle:)

Persze aztán ma úgy döntöttem, mégis kötök más pulcsit is:))) De most egy kicsit hímezgetni fogok.

Aztán a munkától is elment a kedvem. Még el sem kezdődtek a zárások, és máris annyi a munkám, mint még soha ezelőtt. Mindenki egyszerre akar tőlem eredményeket, eredménybecslést, ilyen táblázatot, olyan táblázatot. Azt sem tudom, hol áll a fejem, de csinálni kell, csinálni, csinálni. És olyan rosszul esik, hogy amikor már annyira fáradt vagyok, hogy szinte bőgni tudnék, azt látom, hogy a kolleganőm már megint internetezik... Nem tudom, hogy élem túl ezt a hetet, azt sem, hogy megyek-e egyáltalán szabira az ünnepek előtt illetve között, de még az is lehet, hogy hétvégézni is fogok a munkában. Hisz jövő héten kétszer van vezetésem is, iskolázások is vannak (januártól eurózunk, ezért új program is kell). Fárasztó. Kimerítő és kiábrándító... Mikor lesz már március 31...

És akkor még a pénteki bulira sincs egy göncöm sem. Egyetlen alkalmi cipőm otthon, 70 km-re, és haza már nem tervezünk menni. Karácsonyi vásárba még be sem dugtam az orrom, pedig majdnem minden nap elmegyek a környéken. Fodrászhoz sem jelentkeztem be, és még pár ajándék is hiányzik. Szóval boldog karácsonyt nekem...

A Row of Love - Maca Maci

Hétvégén próbáltam összevarrni a becsavarodott kardigánomat, de hamar abbahagytam, nem a kedvencem a dolgok befejezése... Kivéve ebben a hónapban, egészen büszke vagyok magamra, mennyi mindennel végeztem. A szvetter is kész lesz még a héten, mert pénteken azt szeretném felvenni a karácsonyi buli még tánc és kimelegedés előtti részére:)

A szvetter helyett/mellett A Row of Love macikat hímezgettem, el is készültem Macamacival és Papamaci egyik mancsával. Nekiálltam a háttér hímzésének is, mert tudom, hogy emiatt fog majd állni a kész kép:)

A második, vaku nélkül készített kép kicsit narancsosabb árnyalatú és elmosódott, de talán élethűebbek a színek...


Finiiito - Butterfly & Clematis

Cirka 3 napon keresztül kontúroztam, de végre ma ezt is befejeztem:) Anyunak szeretném ajándékozni karácsonyra, remélem mostanában nem olvassa a blogomat. Ha meg olvassa is, úgyis tud már a képről. Csak arról nem, hogy karácsonyi ajándék lesz. Ha egyáltalán még győzöm bekereteztetni. Vagyis én győzöm elvinni, csak kérdés, hogy megcsinálják-e még. De szerintem igen.

Úgy belejöttem a minap a kontúrozásba a Popcorn macinál, hogy azt hittem, ezt is élvezni fogom. De nem. Mivel minél többet kontúroztam, annál jobban észrevettem, hogy nem is látszik az meg a képen. Azért a virágoknál egy kicsit észrevehető. A végeredmény azért még nagyon tetszik... Csak meg kell még nézni természetes fénynél, hátha úgy jobban mutat.

Remélem a mosásnál-vasalásnál nem rontok el semmit, és nem lesz belőle egy nagy paca...


Második olvasatra rájöttem, hogy belőlem nem lesz író (sem). (Igyekszem magamnak más munkát keresni, mert egyre jobban utálom a könyvelést)...... Sajna nem értek semmihez sem.

PIF - mégegyszer meghirdetve...


Úgy látszik, senki sem akar tőlem ajándékot kapni... Vagy már mindenki bejelentkezett valakihez. Úgyhogy úgy dönöttem, vasárnapig még várok, hátha valaki bejelentkezik, ha nem, akkor saját magam választok ki 3 emberkét, akit megajándékozok, és persze nem várom el, hogy ők is készítsenek még 3 személynek ajándékot. Szóval itt a lehetőség, hajrá:)

Lusta projekt 4.

Pár nappal korábban sikerült befejeznem a novemberi lusta projekt-adagomat. Örülök neki, hogy azért valamiben tudom tartani a fogadalmaimat:) Eddig ez a "lustaság" tetszik a legjobban, a színválasztás is jól összejött az elfekvő fonalaimból. Egyelőre nem tudom, mi lesz a decemberi kiválasztott, de valami kisebb mintát szeretnék, úgyis olyan gyorsan el fog repülni az a hónap...

A legjobban most a kontúrozást élveztem, jó volt nézni, ahogy alakul az ágy, a takaró és a párna.


Még két majdnemkész munkám van, ezeket fogom most befejezni. Újba tényleg nem kezdek. Olyan jó nézni, ahogy apad a kézimunkás dobozom:)

Azért hímeztem is egy kicsit

Saját magamnak tett ígéretemhez híven hímezgetem a lusta projektemet is, most éppen egy Popcorn macit szemeltem ki magamnak. Nemsokára be is fejezem - remélem. Ahogy elnézem, nincs már sok nap hátra a novemberből...


Ez pedig a Row of Love macik egy hónapos állása, szó szerint. Igazság szerint a macit egy nap alatt hímeztem:)

Kézmelegítő készen

Mivel jócskán hidegre fordult az idő, ideje volt befejeznem a kesztyűmet. Hát íme. Megbirkóztam négy kötőtűvel, büszke is vagyok magamra, ez azt jelenti, hogy szinte bármibe belekezdhetnék. Az angol minta sem jelentett gondot. Egy kicsit átírtam a méreteket, mert az alapméret kicsinek tűnt, ezért jópárszor le is kellett fejtenem az egészet. Holnap élesben is kipróbálom:)





Ha valaki szeretné elkészíteni, de gondja van az angollal, szívesen segítek!!!

Autósuli

Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogjaimat, de gondolom ezt már más is észrevette:) Nem azért, mintha nem alkotnék, csak valahogy sosincs kedvem írni... Munkában egyáltalán nincs időm. Mintha meghülyültek volna a kliensek, mindenki egyszerre akar mindent, és ha lehet, minél hamarabb. Arra sincs időm, hogy összeírjam, mi a legfontosabb, mit kell először elvégeznem.
Ráadásul most még az autósuli vezetés-része is elkezdődött... Egy hetembe került, mire sikerült felhívnom az instruktoromat, mikor is mehetek a bemutatkozó órára. Amikor végre felkapta a telefont, úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam, mit akarok mondani. Az óra egész normálisan telt, végülis csak megmutatta, mi hol van az autón.
Aznap voltam elsősegély-tanfolyamon is, remélem sohasem kell használnom, mert annyi fajta balesetről tanultunk, hogy már a felénél össze voltam zavarodva. Sajnos a füzetem nem lesz mindig nálam, hogy tudjam, mi a teendő...

Aztán tegnap volt az első igazi vezetés órám... Úgy be voltam ..., hogy csak na. Nem is értem, hogyan történhetett annyi minden az alatt az egy óra alatt, de az biztos, hogy egy másodpercet sem unatkoztam. Egy Pozsonyhoz közeli faluba kellett vezetnem, aztán vissza - szerencsére ünnep lévén egyáltalán nem volt nagy a forgalom. Ahogy találkoztunk az instruktorral, kedvenc helyemre, az anyósülésre akartam ülni, de mindjárt leállított, hogy nem-nem, te fogsz vezetni. Hát vicces. Még csak az indulást sem gyakoroltuk, és mindjárt bevisz a mély vízbe. Szerencsére Petimmel már gyakoroltunk jó sokat előtte. Az első kereszteződésen fogalmam sincs, hogy jutottunk át, belenyúlkált a kormányomba, és a pedáljaimat is nyomogatta... vagyis a sajátjait, nem az ölében ültem:) Megmondtam neki, aztán saját maga is tapasztalta, hogy annyira figyelek a lábaimra és a váltóra, hogy nem bírok megmaradni a saját sávomban. Elég sokszor húzkálta is a kormányomat:) Aztán a jobbra-balra indexekkel vannak elég nagy hiányosságaim:) Vagy csak szlovákul keverem össze mindig őket? Mire nagy nehezen tudtam a sávomra is koncentrálni, akkor rájöttem, hogy egyáltalán nem figyelem a közlekedési táblákat. Pl. az egyirányú úton kígyózva kerülgettem az autókat:) Mire a közlekedési táblák is meglettek, rájöttem, hogy a visszapillantó tükörbe még csak bele sem néztem, pedig már egy órája vezettem. Szóval mire visszajutottunk a parkolóba, vagy 2 kilót leizzadtam és begörcsölt a lábam:) De legalább már éreztem, hogy most már nagy baj nem lehet. Tévedtem:)) Még mindig nem volt vége a megpróbáltatásaimnak:D

Az instruktorom bejelentette, hogy nagyon szuper, hogy a párom megtanított indítani és váltani, de ő bebizonyítja, hogy nem tudok elindulni. És lám, igaza volt:) Játszottunk egy kicsit, várnom kellett a zöldre és akkor indulni. Vártam, vártam, vártam... Sárga, zöld, még mindig vártam:) Aztán kerülgetni kellett a gumioszlopokat. 8-ból 6-odikba frontálisan ütköztem. Szégyelltem magam mint ááállat, mert mögöttem jött már egy másik autósulis. Mire az instruktorom újra felpakolta a gumikat, addigra a másik autósulis csaj ledöntötte az utolsót. Akkor megnyugodtam, hogy nincs is akkora gáz. És végre mehettem haza!!!:)

A következő órám csak 27-én lesz, addig van időm lelkileg felkészülni. Ami a legjobb: már csak 13x 1,5 órát kell vezetnem:)

Este hozok pár képet, hogy mivel foglalkoztam mostanában. Úgy döntöttem, hogy mivel amúgy sincs időm, már csak a megkezdetteket fejezem be, bár tudom, hogy úgyis elcsábulok... Ja, tegnap amikor megérkeztem a vezetésből, a lakótársnőm kötött:o Kicsit elámultam rajta, eddig mindig úgy néztek rám, amikor kötögettem-hímezgettem, mintha hüle lennék...

Kézmelegítő


Ma gondoltam egyet, és kikezdtem 4 kötőtűvel. Egyszerre...
A kezdetleges bénázgatásom után kezdtünk megbarátkozni egymással, a Forma 1 sajnálatos végeredményekor már elérkeztem a kézmelegítő egyetlen ujjáig, ahol most nem tudom, hogyan tovább:) Úgyhogy most egy kicsit pihentetem, míg megrágom az angol leírást. Ha valaki szeretné megcsinálni, a minta ingyenesen letölthető.

Pumuklis párna

Sok-sok könyörgés és rimánkodás után anyu végre megvarrta Pumukli pumuklis párnáját. Ez most nagyobb lett, mint a többi hasonlóan kockás kispárnánk, az alapot most nem úgy tömtük, hanem egyszerűen vettünk egy kisvánkost az Ikeában és rávarrtuk a huzatot. A varrógép sajna nem bírta, bekrepált, úgyhogy a vége kézzel lett megvarrva. A párna már teljesíti is a küldetését:)

Lusta projekt 3.

Már jó régen nem foglalkoztam az ágyterítőmmel, pedig még csak 2 kép készült el belőle, és már úúúúgy szeretném magaménak tudni az alvós takarót... Eldöntöttem, hogy havonta fogom hímezni az egyes blokkokat, úgy talán gyorsabban végzek. Múlt héten ezt a noname macsekot hímeztem. Ebből a pacából

lett ez a macsek:
Novemberben a Popcorn alvós maci kerül sorra.

Tervezgetek

Csinálok egy kis rendet a fejemben:) Így leírva könnyebb utána válogatni, mihez is fogjak délutánonként.

Hímzés
  1. Először is be kéne fejeznem a Butterfly & Clematis kontúrozását, de az nem annyira sürget, mert a keretezőm úgyis eltűnt egy időre, építik át a Tesco-t.
  2. A lusta projektemet havonta fogom hímezni, mert így 10 év múlva sem készülök el vele. Hétvégén megcsináltam egy blokkot, majd délután hozom mutatni.
  3. Kell nekem is egy új kispárna:)
  4. Butterfly Pillow - kevés a párna a kanapémon...
  5. A Row of Love macik - nem olyan sürgős.
  6. Jövőre a Casa Mia naptárt szeretném havonta hímezni.
  7. Biscornu és ollótartó
  8. Mivel a leendő lakásunk leendő nappaliját barackszínűre szeretnénk festetni, jól jönne rá pár narancsszínű kép, az African Stories sorozatot találtam erre a célra, még páromnak is tetszik.
Kötés
  1. A becsavarodott kardigánomból már nincs sok hátra.
  2. Ebből a fonalból szeretném ezt a kardigánt megkötni.
  3. Van még 500g sárga fonalam, abból egy háromnegyedujjas tavaszi pulóvert szeretnék.
  4. Négyzeteim - hátra van még kb. 184 db.
  5. Ezeket a karácsonyi manókat szeretném még ebben az évben elkészíteni.
  6. Kézmelegítő a Vogue Knittingből.
  7. Ha már megtudom kötni a kézmelegítőt négy kötőtűvel, akkor már egy zoknit is bevállalhatnék:)
  8. És még ezt a babatakarót...
  9. Ezen kívül még nincs sálam sem, sőt sapkát is akartam készíteni...
  10. Kötött kézimunka-táska
  11. És még nyárra ezt a szép topot:
Csomózás
  1. Petimnek elszakadt a karkötője
  2. Két unokahúgomnak is megígértem, hogy csomózok nekik karkötőket - valszínűleg karácsonyi ajándék gyanánt.
Remélem nem hagytam ki semmit a mostani terveim közül, majd ha valami eszembe jut, még pótolom. Ez csak amolyan "magamnak emlékeztető bejegyzés" volt:)

7 dolog magamról

Mivel ketten is kipécéztek már maguknak, név szerint Soleil és Manyesz, itt az idő, hogy írjak magamról 7 dolgot, amit eddig még nem tudhattatok rólam...
  1. Tudom, hogy rossz szokás, és nem is egészséges, de minden reggelire csokit vagy kekszet eszem. Nem indulhat el úgy nap, hogy ne édesítsem meg az életemet:) Szerencsére az alkatom (egyelőre) megengedi, hogy ne diétázzak:) Kedvencem a Milka Joy...
  2. Szeretek egyedül lenni, és ez az utóbbi egy évben mindennapos kívánságom (6an lakunk egy lakásban úgy, hogy csak bejárati ajtónk van:(. Szeretem, ha azzal foglalkozhatok, amivel akarok, nézni a kedvenc filmjeimet megszakítás nélkül egy bögre forró teával a kezemben, hímezni vagy kötni közben...
  3. Az utóbbi egy-két évben nem tudtam úgy végignézni egy filmet sem, hogy közben ne lett volna kötés vagy hímzés vagy bármi más a kezemben, de közben vágyom arra is, hogy párom ölében fekve vagy összeölelkezve nézzünk meg egy jó filmet...
  4. Szeretek olvasni, kedvenceim Jane Austen és Szabó Magda, egyszer szeretném az összes könyvüket megszerezni. Jane Austen könyveinek filmes változatait imádom, a Büszkeség és balítéletet már számtalanszor megnéztem. Ezen kívül még szeretem a történelmi romantikus filmeket, pl. a Trisztán és Izoldát, Mennyei királyságot, Tróját...
  5. Bár már befejeztem az egyetemet, új szakma után kacsintgatok, német-szlovák, vagy német-magyar tolmács szeretnék lenni. Szinte gyűjtöm a nyelvkönyveket. Tanulni persze egyelőre lusta vagyok.
  6. Minden vágyam, hogy egyszer a saját szállodámat vezethessem.
  7. Annyi mindennel szeretnék foglalkozni egyszerre (kötni-hímezni-olvasni-filmet nézni-rejtvényt fejteni-tanulni) délutánonként, hogy néha amikor hazaérek, inkább unatkozom, minthogy valamibe belekezdjek, vagy valami kárára mást csináljak:)
+ 1 - rettentően irigy vagyok, még azt sem szeretem, ha a szobánkban mászkálnak. Ez kb. 1 éve jött ki rajtam, amikor párom bátyjához költöztünk, és egyfolytában van a szobánkban valaki, nincs egy nyugodt embermentes napunk. Csütörtök estémet például tökéletesen tönkretette egy srác, a báty "cégestársa", aki távollétünkben bejött a szobába és kávéval leöntötte a Jane Austen könyvemet (!), a hímzésemet (!) és a világos krémszínű kanapénkat, és mire megjöttünk volna, szépen elhúzott. Azóta sem kért bocsánatot. Persze aztán meg engem néznek hülyének, amikor megkérdem, hogy mi a jó francot keresett a szobánkban... Szóval ennyi... Költözni akarok!!!

És akkor a játék szabályai:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.
Nem tudom, kit pécézhetnék még ki magamnak, mert szinte már mindenki meg volt jelölve, úgyhogy én csak egy-két embert írok most:
Bucilla, Majonéz és Katica


Row of Love

Hogy ne csak kötögetést mutassak, belekezdtem egy új prodzsektbe, a Row of Love macikat hímzem éppen. Egyelőre a "keretét" csinálom, mert nem volt kedvem körbeszegni az anyagot (mint általában), de azért a bal oldalon már látszik egy kis fehér maszat az egyik maci tappancsából:)


Patchwork takaró

Nem nagyon szoktam mutogatni a négyzeteim készülését és gyarapodását, mert mind csak színben különbözik egymástól, a mintája és mérete ugyan az. A jobb oldalon nyomon tudjátok követni úgyis, mennyi készült el:) Most 72-nél tartok. Nemrég megterveztem a takaró méretét, színösszeállítását - és úgy számoltam, 256 db kell egy 12x12 cm-s négyzetekből álló takaró elkészítéséhez... Ha így haladok, 2 év múlva lesz csak kész...

Az utolsó négyzetek színe nagyon tetszik...


Becsavarodott kardigán 2.

Nagy nehezen sikerült befejeznem a kardigánom egyik elejét - ne kérdezzétek, melyiket, amióta autósuliba járok, egyre nehezebb eltalálnom az irányokat:) Nehéz szülés volt, már a háromnegyedénél tartottam, amikor észrevettem, hogy elrontottam az elején, és annyi a szaporítás-fogyasztás benne, hogy az egészet vissza kellett fejtenem, mert úgyis belezavarodtam volna. Aztán még jó párszor fejtettem vissza két-három sort, de mivel kevés szemmel kell kötni, elég gyorsan lehetett haladni vele.
Aztán jött egy kis kötésundor épp a visszafejtések miatt, ezért csak tegnap kezdtem el a másik elejét... A fele már annak is kész van.


Ez így egy kicsit csálén néz ki, de nem volt kedvem kifeszíteni - furán is néztek volna ki a gombostűk a hajópadlóban:) Nem lesz ilyen vékonyka, még egy kb. 4 centis csavart mintát fogok rá varrni. Anyumat már fűzögetem, hogy kösse meg nekem a 156 cm-s csavart mintát, de nem igazán hajlik rá... Már látom, hogy megint ott fog abbamaradni a kardigán. Grrrrr.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon