Az már milyen vicces...

...hogy éppen az a pasi, aki átvette tőlem ma a könyvelést, elhív a saját cégébe dolgozni:)
Gyorsan lefénymásoltam ma pár cuccot, kinyomtattam pár táblázatot, mert persze azt is az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy ma jönnek átvenni a könyvelést. A főnök lájtosan elhúzott mindjárt a találkozó elején, úgyhogy nem hallhatta a sok dicséretet, milyen jó alkalmazottja van, milyen szépek a táblázataim, és milyen hatékonyan átadtam nekik a könyvelést, mindjárt kezdhetnek is dolgozni. Azt persze nem tudja, mennyit "káromkodtam" az utolsó napokban:)) Persze én olyat nem szoktam. Ugyebár. De a munkaajánlat jól esett. Csak hülye lennék elfogadni:D

Ma amúgy egész nap porondon voltam, alig könyveltem valamit, főnök egyfolytában magához hivatott. Egy új céget kapok, ahol bár csak kisegítő leszek, de hetente egyszer el kell majd mennem a város másik végébe lekönyvelni pár számlát. Valami újdonság. Szuper.

Ma tütü szervizbe ment, jókis 510 eurót költöttünk rá, de hát már 3 éves a kicsike és benne van vagy 100ezer kilométer... (enyém abból kb. 1000:) Amúgy "halasztó-napot" tartok, kiváncsi vagyok, mennyi mindent csinálok meg ma (és mit), mert még mindig munkában dekkolok...

2 comments:

Hajnoca povedal(a)...

Nem ez ám a sors fintora.
Látod ... anno mondtad, hogy nem jött össze egy állás. Lehet pont ezért, hogy ezt elfogadhasd.
Remélem olyan lesz, mint amilyennek szeretnéd.
Sok sikert hozzá.

Christine povedal(a)...

Nem, nem is gondolkodom rajta... Ez az állás Léván lenne, 130 km-re Pozsonytól, és sajnos túlságosan hozzászoktam már a pozsonyi fizetésekhez... Arra az esetre viszont jó lenne, ha Lévára költöznénk:) Viszont tegnap dagadt a májam rendesen.

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon