Heti boldogságmorzsák (3)


Mikor megszületik egy várva várt gyermek,
Az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Kicsi lányunk, Veress Sára Anna 2012. december 9-én 12.22-kor, 3500 grammal, 52 centisen látta meg a napvilágot:))) A kezdeti nehézségek után (5 átsírt nap után) már pár napja itthon vagyunk, nyugiban, majdnem kipihenve, szépen gyarapodva.


Egy éve már...



Baby Shamrocks Biscornu (1-2)

Kerestem magamnak egy egyszerű, de nagyszerű biscornu mintát. Annyira egyszerűt találtam, hogy egy egész napot csak azon ültem, hogyan is kell elkezdeni! Negyed szemek? Az meg miafene? Két napot készítettem a minta első részét, de kész vagyok vele! Innen már csak könnyebb lesz, remélem. Mert én inkább rájövök, mit hogyan csináljak, mint hogy elássam jó messzire a megkezdett hímzést (vagy nem?). Különben is, a kontúr ápol és eltakar:)

Nagyon tetszik, hogy sokféle öltésfajtából, részből áll össze ez a kis biscornu. Íme az első rész (ne nagyítsátok fel, mert akkor előjönnek a bibik, és különben is elcsúsztam fél sorral valahol, de szerencsére nem (nagyon) lehet észrevenni):

És a második résszel együtt:

Különben meg nem a mintán fogok elcsúszni... Most vettem észre, hogy már alig van a 683-as fonalamból, és fogalmam sincs, mikor jutok el üzletbe...

Közben türelmetlenül várjuk Pannit. Igaz, még csak ma van az első kiírt időpont, de én már nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz... Meg már nincs igazán kedvem holnap reggel negyed nyolcra kontrolára menni a kórházba, hogy akkor már a 6. legyek a sorban és csak fél 10 után jussak be... Próbálkozunk már mindennel, takarítással, sétával, verssel (Anni-Panni gyere ki, kész az ágyad ideki, kapsz tejet, cumit, tiszta pelust, rucit), és persze bizonygatom, mennyire várom és hogy szeretni fogom:


Sok kicsi négyzet - újra

Na még egy utolsó bejegyzés mára: elkészült az utolsó négyzet is, most már csak össze kell varrnom a rengeteg négyzetet, eldolgozni a szálakat, és kész is. Kb. egy évet adok neki:) Mivel én annyira "kreatív" vagyok mostanában, a színek sorrendjét a random.org határozta meg, de elég sok egyforma szín került egymás mellé, azt fél órás szenvedés után Peti oldotta meg:) A végső színsorrend ilyen lesz:


Még kell keresnem valamilyen mintát, ami alapján összehorgolom majd a négyzeteket. Nem akarom csak úgy simán összevarrni őket, ráadásul a szélére is szeretnék valamilyen szegélyt horgolni.
Ez pedig a pocakom, és amennyit látok még a lábaimból:


Heti boldogságmorzsák (2)

Amint elkezdtem, be is fejeztem a boldogságmorzsák összeirogatását, de úgy döntöttem, hogy folytatom:)

♥ kisnyuszis és édességes 2013-as naptár ♥ listázás, pipázás, zónázás ♥ szuper új blogok felfedezése ♥ Moly-karácsony (már meg is vettem a sorsoltam könyvét, még egy kis ajándékot szeretnék hozzá készíteni) ♥ újabb és újabb ajándékok Annának, én ugyanúgy örülök nekik ♥ karácsonyi gasztroújság (ugyanolyan, mint a Good Food Magyarországon, csak nálunk már jópár éve kiadják) ♥ Peti sziporkái (hetente egyszer epilálok, hogy "ne nézzek ki úgy, mint egy majom" - Peti szerint csináljam is, mert a majmok csak az állatorvosnál szülhetnek, és amúgy is, azok vemhesek, nem terhesek - imádnivaló egy gyerek. A másikat nem tudom sajnos lefordítani, szlovákul az igazi:) ♥ Advent első vasárnapja, karácsonyi zenék, karácsonyi vásár (azért nem volt egy nagy eresztés most Pozsonyban), minimalista adventi koszorúnk, Peti ajándéka Panninak, adventi kalendár


 

Nora Corbett: Lilly (5)

Végre ezt a képet is bekereteztettem. Egy nagyon kedves ismerősnek-rokonnak készült, viszonzásképpen a sok jóért és szépért, amit mi kaptunk tőle:) Remélem tetszeni fog neki és minél hamarabb jöhet babalátogatóba, hogy megkapja a képet.


Anyu új képei

Ezeket a képeket anyu hímezte a hiperszuperturbótűjével (ha arányba állítanánk a kész kézimunkáink számát, talán 1 a 10-hez is kevés volna, persze nem az én javamra:). Tegnap hoztam el őket a keretezőtől. A két Fairy-s képet a két leendő unokájának, Emmának és Annának készítette. Pannié a harmadik kép, a világos rózsaszín. Ha jól láttam a képeken, Emma szobája ugyanolyan rózsaszín (legalábbis élőben, sötét van most a fényképezéshez), mint a kép paszpartuja, úgyhogy nagyon jól eltaláltuk:) Emma egyébként bátyám kislánya, szintén egy hónapon belül várható az érkezése. Anna lányunk remélhetőleg a napokban megérkezik.

Egy virágos kép:
Emma "babaköszöntője":
Anna "babaköszöntője":

Jobb világ


Egy kis reklám, de én annyira szeretem:)

European Bistro (6)

Elkezdtem kontúrozni... Ilyenkor gondolok csak igazán bele, mibe is vágtam megint a fejszémet:) Lassan halad, de nagyon jó nézni, hogy alakulnak a pacák igazi képpé. Mosás-vasalás után gondolom szebb lesz majd, egyelőre elég csálén mutat. Hétvégén folytatom, ha lesz egy kis időm.


Sok kicsi négyzet

Még 2008-ban, amikor aktívabb voltam kreatívkodás terén is, találtam ki, hogy nekem KELL egy kötött négyzetekből összeállított pokróc. Természetesen a négyzetek kötése rendben volt, hisz kb fél-egy óra alatt elkészült egy, de abba bele sem gondoltam, hogy a pokróc összeállításával azért lesz némi munkám.

Készültek-készültek a négyzetek, a végén már olyan színeket is felhasználtam, amik nem jöttek be annyira, illetve nem illettek bele a pokrócról alkotott elképzeléseimbe. Végül az üzlet, ahol a fonalakat vettem, bezárt. Így hát a sok kis négyzet egy "önlebomló" tescós táskába került a szekrény mélyére, hogy aztán a költözéskor a nagyonlyukas táskát kibontva (hát ebben meg miafene lehet) továbbálmodjam a négyzetek sorsát.

Ezt találtam ki:
1. A 4 év során sikerült összehoznom összesen 117 négyzetet, egy színből 18-at, a többiből 9-et. Mind 12x12 cm. Nyuszi is megszámolta, hibát nem jelentett (és úgy látom, ízre is megfelelt neki:)


2. Pár hónapja már nem az a fontos, mi kell nekem, hanem hogy mi kellhet Panninak, így az első gondolatom természetesen az volt, hogy ez már bizony Panni takarója lesz. Így hát a négyzeteket fiús és lányos színekre osztottam.



 

3. Egy normál babatakaró mérete kb. 130x90 cm, úgyhogy próbáltam olyan megoldást találni, amivel ez a méret nagyjából kijön. A fiús négyzeteket azonnal elraktam rosszabb időre. Végül úgy számoltam, hogy ha kötök még 7-7 négyzetet egy-egy színből, akkor lehetne egy 132x84 cm-es takaróm a lányos színekből, amihez hozzá kell még számolni azt a pár cm-t, amit a négyzetek közti horgolás tesz ki. Szerencsére van még pár guriga fonalam ebből a fajtából, úgyhogy a sárgát és a fehéret választottam.

4. Ennél tovább még nem jutottam, mert bár elkezdtem kötni az első négyzetet, a szombati x-faktor alatt mindössze egy fél jött össze, de nem adom fel:)

5. Esetleg ha lenne valakinek ötlete az összehorgolás mikéntjéhez, azt szívesen venném:)

A kiságy...

... zsiráfostul, zebrástul, mindenestül készen áll Panni fogadására. Baldachint soha többé nem szeretnék felrakni. Eddig abban a hitben éltem, hogy egy kissé kreatív vagyok (ami mostanában nem igazán mutatkozik meg), de nagyon sokáig tartott rájönnöm, hogy a fenébe rakom fel arra a kis állványra az anyagot. Két napig vasaltam azt az átkozott baldachint, mire sikerült felraknom, újra eléggé gyűrött lett... Még valami állatkákat (mondjuk zsiráfot?) beszerzünk, ne legyen olyan uncsi az alvás. Pólya is van. Rózsaszín. De azért az is zsiráfos, természetesen.




Első kórházi táska is be van már csomagolva, már csak fogkefe és fésű hiányzik belőle, de abból általában csak egyet tartok itthon. A táska harmadát a fürdőköpenyem teszi ki, nagyon remélem, hogy használni is fogom, mert ha nem, akkor a kórházban hagyom, olyan nehéz volt behúzni a cipzárat. Gyerekorvos szintén lebeszélve. Ő azt mondta, hogy biztos nem húzom ki a terminusom végéig, de én bizakodó vagyok, bár Panni a nap nagy részében igyekszik bőrön át távozni a testemből. Tegnap először voltam kórházban is, egy ujjhegynyire vagyok nyitva, szóval van még időm mosni, vasalni. Van is mit, bőven:) De nem zavar, annyira jó a babamosószer illata...

Gyerekről ennyit, később jövök egy kis mutatnivalóval, bár még csak "tervezés" fázisban vagyok, nem igazán csinálok itthon semmi kreatívat...

Heti boldogságmorzsák (1)

Én alapvetően abba a kategóriába tartozom, akik saját magukat képesek mély önsajnálatba kergetni, holott erre semmi szükség, ráadásul nem is olyan sz@r az élet:) Via csütörtöki rovatát, a Things I Love Thursday-t nagyon szeretem olvasni, olyan jó, hogy a hozzászólók teljesen kis dolgoknak is tudnak örülni. Remélem nem baj, ha "ellopom" Via ötletét, bár én igyekszem majd hétfőnként összecsipegetni az elmúlt heti boldogságmorzsákat.

ősz - imádom éjjel az eső hangját az ablakon ♥ Kiss Ádám ♥ kispocok rúgkapálása, holott ha fekszem, jócskán belerúg a bordáimba ♥ összeraktuk a kiságyat ♥ mosógép teljesen kitakarítva, babaágynemű kimosva ♥ finom babamosószer-illat a lakásban ♥ babaruhákat pakolgatni ♥ majdnem rendben van a lakásunk ♥ első zónázós hét teljesítve, a hálószobában immár semmi sincs, ami nem odavaló (bár néha egy nyuszi belóg az ágy alá, szinte lesben várja, mikor nyitom ki a szobaajtót) ♥ átlátszós Pickwick-bögre, amiben látom a tea szííínét!!! ♥ Éles kések, vidám könnyek ♥ Pinterest ♥ ötletek anyaságira, project-plan "készítése" félálomban éjjel kettőig ♥ "Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni" (Walt Disney)

Jajj, hát majdnem kifelejtettem, pedig a legjobb dolog volt a héten, megszületett a barátnőm kisfia:))) Isten hozott!!!
(Hajni, amikor nézegettem a képeket, a Panni totál beindult, azt hiszem, itt még lesz valami:)) 

Nora Corbett: Lilly (4)

Igen, még mindig Lilly:) Egy kicsit én is unom már, de mindenképpen meg akartam mutatni a gyöngyözött végeredményt, mielőtt beviszem a keretezőhöz. Ami kicsit várat magára, mert a Bistróval együtt akarom bevinni, amit egyszerűen nem találok... Lehet mégis túl sok ez a három szoba? Remélem hétvégén előkerül már, de így sem vagyok benne biztos, hogy tudok hímezni, az egyik "majdnemtörött" ujjam egyfolytában beakad reggelre, és jócskán fáj is. Remélem szülés után elmúlik...

Szóval a Lilly még csak kontúrozva:



És gyöngyözve:



Már második hete vagyok itthon, és bevallom, nagyon hiányzik a munka. Nem konkrétan a vállalat, ahol eddig dolgoztam, hanem magában a MUNKA, a könyvelés, a papírok, a gondolkodás, a mailek, az emberek körülöttem. Minden nap nézem az állásajánlatokat, és azt hiszem, ha találnék egy otthon végezhető könyvelői munkát, nem teketóriáznék és azonnal küldeném a jelentkezésemet... Tudom, sokan megrökönyödnek ezen, de ez az én életem. Én így szeretném csinálni. És bírni is fogom...

Nora Corbett: Lilly (3)

Lassan-lassan, nagyon lassan készült ez az tündér. Most már legkésőbb Katalin-napra azért tényleg szeretném befejezni, bekereteztetni. Múlt hétvégén elkészültem a hímzés részével, ma körbeszegtem az anyagot, az X-faktor alatt pedig szeretném kikontúrozni, szerencsére nincs most sok a kontúrból. A héten vennem kell még kétfajta gyöngyöt is hozzá, nem emlékszem, hogy lenne még otthon valamilyen gyöngyöm.

Még pár x hiányzik a képből, de a mintában található pirosat nem tudtam átváltani DMC-ről Anchorra, úgyhogy majd a gyöngy színétől függően fogom a fonalat is választani. A gyöngyök sem lesznek eredetiek, de megpróbálom legalább a formát és nagyjából a színt eltalálni.


Tegnap a párom és bátyja szülinapját ünnepeltük nagycsaládosan. Valahogy az az érzésem, hogy Panni járt most a legjobban:) Vagyis én is, annyira tudok örülni ezeknek a kis ajándékoknak, mint egy kisgyerek. Szinte az egész Avonos babakelengyéje meglett, bár nem tudom, hogy a magyar Avonban ugyanaz van-e mint a szlovákban. Pelenkázós táskát, pelenkázós utazós alátétet, egy kis fürdőcuccokhoz való tartót, 2 kis törülközőt, hajkefét, fésűt és körömvágót is kapott. Mindezt szuper zöld színben. Ma Peti unokatestvérétől pedig elhoztunk egy nagy rakás babás újságot, úgyhogy lesz mit olvasnom az elkövetkező hetekben:)

Csak úgy

Mielőtt még bárki azt hinné az utolsó bejegyzés óta eltelt idő miatt, hogy immár két hónapos csöppségemmel vagyok otthon, gondoltam írok egy bejegyzést. Nem, Panni még nem érkezett meg, remélhetőleg két hónapig még pocaklakó is marad. És mivel egy kicsit mütyürebb a kelleténél is, ráhúz még odabent két hetet, a mostani előrejelzések szerint csak december 16.-a körül várható az érkezése. Azaz az ezévi karácsonyi tervekből sem lesz semmi, de cserébe a világ legszebb karácsonyi ajándéka nekünk jut majd. Ámen.

A két hét "ráhúzás"-ban csak az a rossz, hogy két héttel később mehetek szabira is. Jól gazdálkodtam (?) ebben az évben a szabadságokkal (mondja ezt egy workoholic), a 20-ból 15 napom megmaradt még. November 4-től leszek anyaságin, de előtte kiveszem mind a 15 nap szabimat, úgyhogy már csak 4,5 nap munkában, és 10 év stresszes munka után végre pihenek egy kicsit. Legalább egy hónapot. Remélem. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy elég lenne nekem egy gyerkőc is, de mivel ezt a terhességemet egyáltalán nem tudtam kiélvezni, talán bevállalnék még egyet (csak a terhesség miatt:) Bár talán egy kisgyerek mellett sem lehet annyira nyugis egy második terhesség:) Najó, erre még aludnom kell jó sokat.

2 hónapja megfeszített tempóban dolgozunk a lakáson és a munkában is. Petinek is nagyon sok a munkája, alig tudunk otthon a festésre és takarításra időt szakítani. Bár már csak az előszoba festése van hátra, hogy legalább lakható legyen a lakás, de most vagyok azon a ponton, hogy muszáj minél gyorsabban befejezni, mert az előszoba mostani elrendezése egyáltalán nem felel meg PocakPanninak, konkrétan SEHOGY sem férek át a bútorok között. Persze a két nyurga festőmnek ez eszébe sem jutott, ők bármilyen kis helyen átférnek:) Amint befejeződnek a festési munkálatok, és még bírni fogom, belefogok a FlyLady-programba is. 

Sok tervem van még az anyasági szabadság gyermektelen napjaira. Eddig csak úgy eszembeötlöttek a dolgok, de nem "mertem" velük komolyabban foglalkozni, olyan sok volt még hátra a szabadságomig. De most már egyre többet foglalkozok azzal, mi mindent KELL, és mit SZERETNÉK még csinálni. Nem éppen fontossági sorrendben most ezek járnak a fejemben:
  1. Átiratni az állandó lakhelyemet (és minden vele járó hivatalos papírt, okmányt), hogy Panni is pozsonyi lakos lehessen, ezen kívül Petinek még apasági nyilatkozatot is kell tennie minél hamarabb. Ezek az intéznivalók fognak valószínűleg legtovább tartani.
  2. Összepakolni a kórházi táskát. Áááá, nagyon félek amúgy a szüléstől, tegnapig még azon imádkoztam, ne forduljon át Pannikám, mert a császártól nem félek annyira (igaz, a kontrola előtti este olvastam egy babás újságban, hogy a császár még rosszabb is, mint a hagyományos szülés), de a kis huncutkám az utóbbi két hét alatt megfordult. Azt nem tudom, mikor, azelőtt is és azóta is egyfolytában erősen rugdos, nem éreztem konkrétan azt a pillanatot... Gyermekem szerintem épp fordítottja a babás-mamás oldalakon leírtaknak, a nap 95%-át nem átalussza, hanem átvirrasztja... Vagy éppenséggel éjjel alszik, amikor én is, nem szoktam rá felébredni szerencsére.
  3. Elkészíteni az első babakelengyéjét. Kis ruha már sok van, bár télit még venni kéne. Amennyire irtóztam a rózsaszíntől, az első két body, amit megvettem - rózsaszín és fehér. Cumit is rózsaszínt vettem. Meg az összes ajándékba kapott babaruha is rózsaszín. Ja, és a kiskád is. Na az nagyon:))) Megvan már a kiságy is baldachinnal, ágyneművel, pelenkázó "izével" - na ezek krémszínűek, de legalább zsiráfos mind. Mert a Panni kedvenc állata a zsiráf (lesz). A szobája még eléggé bordeles... Konkrétan mindent, ami nem fért a többi szobába, ide zsúfoltam be, szóval a negyedik pont:
  4. Gyerekszoba berendezése. Egyelőre sima szoba lesz, a kiságy a hálóban lesz összerakva, de aztán majd szeretnék valami szép festést-berendezést.
  5. Muszáj megnéznem a Rómeó és Júlia musicalt!
  6. Olvasni-olvasni-olvasni. Nagyon zavar, hogy két hónap alatt sikerül csak kiolvasnom egy olyan könyvet, amit mindig is szerettem volna elolvasni. Mire újra kezembe veszem az adott könyvet, már el is felejtem, mi történt eddig.
  7. Legalább a Lilly-t befejezni, már csak a gyöngyök vannak hátra, meg némi kontúr.
2-3 hónapja hímzést is alig vettem a kezembe. Sok mindent szerettem volna Panninak is készíteni, de ezzel már nem stresszelem magam.

Most már tényleg igyekszem rendszeresebben jelentkezni, ha hamarabb nem, hát akkor pénteken, amikor már otthon leszek (és gondolom unni fogom magam:)

Szép hétvégét mindenkinek!!

Névválasztás

Hétvégén megkaptam Heidi Murkoff - Arlene Eisenberg: Az első 12 hónap könyvét. Még jó, hogy már túl vagyunk a névválasztáson, meg amúgy is, hogy vegyek komolyan egy olyan könyvet, amiben ez van írva:

"Hogy fog a név csengeni mások fülében? Nincs-e olyan rejtett jelentése vagy hangzása, ami kellemetlen lehet a gyerek számára, és később tréfák, piszkálódás célpontjává teheti? Ha, mondjuk, a "Vég" vezetéknevet viseljük, nem túl jó ötlet a "Béla" utónevet ragasztani újszülött kisfiunkra." :))))

Amúgy a könyv szuper!!! Ha lesz időm, havonta fogom majd olvasni, ahogy a kiscsaj növekszik, addig pedig még van hátra jó sok fejezet a babavárásról...

Nora Corbett: Lilly (2)

A tündit eredetileg a múlt hétvégi selmeci akciónkra szerettem volna vinni - bekeretezve. De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez, a jó munkához idő kell, stb, stb.
Azért végre elkészültem a szoknyájával, és belekezdtem a szárnyaiba is. Egyelőre nekem fura a barnás árnyalatokhoz a lila szárny, ráadásul a ruhája felső részében zöld is lesz, de biztos szép lesz. Bízom Nora Corbett ízlésében:) Pár napja itt állok, hétvégén megpróbálok vele haladni, esetleg befejezni:


Forever Love - keretezve

Most nézem, hogy tavaly összesen 33 blogbejegyzésem volt, ebben az évben pedig már most van annyi, úgyhogy talán egyszer megjavulok:) Nagyon hiányzik a blog, csak sajnos nem sok minden történik velem, pedig jó lenne kiírni magamból a dolgokat. Motivál az is, hogy rátaláltam barátnőm blogjára is, aki szintén babát vár, jó így "első kézből" olvasni, mi van vele:)

Elég gyakran változik a hangulatom mostanában. Sokszor vagyok depressziós, de a tegnapi nap egész jól telt el. Az utolsó adóbevallásokat csinálom munkában, szeptembertől már csak "felügyelni" fogom a munkát, tanítani, magyarázni. Persze azért van még mit csinálnom, sok olyan dolog van, amit eddig csak halogattam, de nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem fejezném be őket, mielőtt elmennék anyaságira. Van még időm, október 24-e körül megyek csak...

Lakásban nagyjából áll a felújítás, valamire mindig várnunk kell. A nappali már leparkettázva, de valószínűleg elszakadt az internetkábel, úgyhogy várni kell a technikusra, mielőtt helyére tolhatnánk a bútorokat. Tegnap Petivel nekiugrottunk a fürdőszobának, mert már muszáj beüzemeltetnem a mosógépet, úgy kellett mára külön bugyit mosnom magamnak:) Persze az sem segít rajtam, hogy már nem sok holmimba férek bele... Úgyhogy tegnap szépen felmostam a festékcseppeket a csúnya gumipadlóról (egyébként pont a festés miatt nem akartam még letenni szőnyegeket a fürdőben, de aztán rájöttem, hogy vettünk zsákokat a padló és szekrények letakarásához), kimértük és letettük a két szőnyeget, Peti beszerelte a mosógépet, ééééés... csöpög. Mert miért ne. Nem, nem is csöpög, folyik a csapnál a víz. Valószínűleg hiányzik belőle a tömítés, ma veszünk, aztán remélem már tudok mosni... A mosdóra is szerelt Peti új csapot, miután hétfőn még azon is elbőgtem magam, hogy nem tudtam megnyitni. Miközben felmostam, megmutattam, hogyan lehet háttal levenni a legalsó polcot a falról, úgyhogy további veszélyes helyzetek elkerülése végett azt is likvidáltuk:) Amúgy sem tetszenek azok a polcok, olyan szocisak. Azért a négyből hármat még meghagytam, kelleni fog az még. Ma még lemosom a falakat, felteszem a zuhanyfüggönyt, a szocis tükör helyett új tükröt, két krómozott polcot a fürdőkádhoz, kicseréljük még a fürdőkádnál a csapot és a zuhanyrózsát, és azt hiszem, a fürdőszobát kb. 3 évre élvezhetővé nyilvánítom. Közben a fiúk remélem már nekiugranak a gyerekszobának...

Miközben pakolásztam egyik helyről a másikra, megtaláltam az unokatesóm esküvőjére szánt Forever Love képet, amit már kb. 2 hete bekereteztettem, de még nem volt alkalmam átadni. Egyszerű fa keretet választottam hozzá, szerintem jól megy a színe a macikhoz. Egy üveg bor kíséretében remélhetőleg most vasárnap átadom (vagy lecserélem babaruhákra:)


Egyébként azért olyan csúnya a kép mögött a fal, mert amikor fényképeztem, a parketta már le volt rakva, de a listák még nem...

Bemutatom Sára Annát:)

Amíg merő bordel a lakásunk és babám sem engedi, hogy összegörnyedt pózban hímezzek, sajnos be kell érnetek a panaszkodásommal vagy az aktuális babaüggyel:) Most is egy ilyen poszt következik. 

Tegnap ugyanis kiderült, hogy a kis pocaklakó nem más, mint Veress Sára Anna személyesen, Pannika, kicsihusi, most már mindegy, a lényeg, hogy lány:))) Apuci, készülj fel (főnököm ma már valami fegyvereket ajánlgatott, hogy nem ártana beszerezni...).






És most végre hosszú idő után nem Pozsonyban fogjuk tölteni a hétvégét, Selmecbányára megyünk a nyaralóba, annyira várom már, hogy kimozduljunk... Van tervem hétvégére, remélem sikerül is valamit csinálnom (természetesen már a Pannival kapcsolatos:)

"Másállapot" és otthonalakítás

A terhesség szó annyira nem illő ide... Egyáltalán nem érzem (még) tehernek, imádom azt az érzést, hogy bárhova megyek, nem vagyok egyedül, a baba mindig velem jön:)

Tegnapelőtt éjjel Peti bátyjáéknál aludtam át. Miután reggel picurom megetetett velem 5 db pirítós kenyeret (két zsíros-májas-hagymásat, mindjárt utána három nutellásat), azzal a szent elhatározással mentem vissza a lakásra takarítani, hogy ha találok egy darab papírfecnit, a kenyérpirítót felveszem a karácsonyi kívánságlistámra. Bár papírfecni egyáltalán nem került elő, az az egyetlen használatban volt a WC tapétázásánál, három hatalmas zsák 2010-ben lejárt száraz kaja kipakolása közben találtam egy használatlan 1993-as évjáratú Rowenta kenyérpirítót. Minden vágyam így teljesüljön:)) Ráadásul miután éppen azon filóztam, hogy elfogyott a csomagolópapírom a szekrény kitapétázáshoz, abból is találtam annyit, amennyi háromszori tapétázáshoz is elég.

Egyébként WC kitapétázva (napszemüvegben kell bemenni, olyan világos lett, szőnyeget is vettünk, de nem érdemes még lerakni, míg festékkel futkároznak a lakásban), nappali kifestve és parkettázva. Holnap bekötik az internetet és tévét, Peti kedd estig még táborban van, de utána lerakja a parkettalistákat is, hozza az új függönyöket, és végre be lehet költözni a nappaliba. Már nagyon várom, hogy legalább egy szoba kész legyen:) Valahogy mindig azt álmodom mostanában, hogy a babó túlságosan elsieti az érkezést, és semmivel sem leszünk készen...

A másállapotban az nagyon jó, hogy minden nap tudom, ülni fogok a buszon. Csak felszállok a buszra, nézek két pillanatot bambán, és mindjárt szólnak, hogy tessék csak leülni, kislány. Persze általában anyuka-kinézetűek az illetők, a fiatal srácok úgy csinálnak, mint aki senemlát, senemhall.

A másállapotban az nem jó, hogy 8 évi folyamatos együttlét után annyira tud hiányozni VALAKI, hogy 2 napi szalmaözvegység tudatában képes vagyok este fél 6-tól 11-ig folyamatosan bőgni:(♥♥♥

Filc virágok

Szerintem is nagyon tutik:) Már gyűjtögetem az ötleteket a lakáscsinosításhoz. Legalább addig sem vagyok depis:) Leírás (képekben) a képre kattintva.

Szomorúság


Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Lakásprojekt 3. - Befejező rész

Nem is tudom, hol fejeztem be a múltkor. Alig telt el pár nap a kezdetek óta, és mi már az új lakás adta örömöket "élvezzük"... Talán túl hamar is sikerült mindent elintézni, mert egyelőre nem tudom magamban helyre tenni a dolgokat...

Eléggé sürgetett az idő, hisz valamiért nem tudtunk megegyezni az albérlet tulajdonosával, mikor hagynánk el a lakást. Elejétől fogva augusztus elsejétől hirdetett mindenhol... Mindegy, túltettük magunkat rajta, ha sikerül átköltöztetni a bútorokat és holmikat, akár párom bátyjánál is meghúzhatnánk magunkat.

Aztán valahogy begyorsultak az események. Pedig szerintem nem is nyomakodtunk sehol, csak hagytuk, minden menjen úgy, ahogy kell. Gyorsan elérkezett a hónap végi utolsó hétvége, és mi megkaptuk a kulcsokat, hogy legalább a bútorokat átvihessük. Rendes emberek ezek, gondoltuk... Ekkor jött az első sokk, hogyan tudtunk egy szoba-konyhás lakásba ennyi holmit felhalmozni? Igyekeztem én szelektálni is, de már nem maradt sok időm, energiám, úgyhogy bedobozoltunk mindent és már ment is a másik lakásba. Szerencsére nem kellett sokat hurcolkodni, kb. 300 méterre költöztünk csak. Vasárnap estére jól kifáradtunk, de átköltöztünk.

Két napig aztán eléggé spártai körülmények között - egy ággyal, tévével, nyuszival "felszerelkezett" lakásban éldegéltünk. Fizikailag nem hiányzott semmi a boldogságomhoz, gondoltam is, mennyi felesleges holmink volt, szinte mindent ki lehetne dobni:), de másnap már lelkileg eléggé megviselt a szeretett és minden nap látott holmik hiánya. Nyuszi is kereste a bútorokat, a kanapét, az íróasztalt és a székeket, ahova mindig fel szokott ugrani pihenni. Csak úgy körözött a lakásban, nem tudta, mitévő legyen. De azért talált egy csomó új helyet, ahova kidőlhetett:)

A hónap utolsó napján már fel voltunk készülve arra, hogy párom testvéréhez költözünk. Erre hívtak minket, hogy kettőkor aláírhatjuk a szerződést, és valószínűleg a kulcsokat is megkapjuk. El is mentünk a bankba, ott először találkoztunk a tulajdonos sráccal. Mondanom sem kell, olyan "felépítésű" volt, hogy inkább hónapokig meghúzódtam volna sógoréknál, mint hogy meg merjem kérdezni, költözhetnénk-e esetleg még ma:) Szerencsére az ingatlanközvetítő csajszi nem volt olyan betoji, és a srácnak mindegy volt, mikor megyünk. Épp csak befejeztük a kései ebédet, már hívott is a csajszi, hogy fél ötkor átadják a lakást és a kulcsokat, de még menjünk előtte az irodájába a papírokért, mert ő nem tud jönni. Jó kis nap, 6-ra jött volna a srác, aki helyünkre költözik, szintén át kéne adni a lakást... Pontosan fél 5-kor beestünk az új lakásba, itt ért a következő sokk, úristen, mikor fogjuk magunkat ebből a kupiból kivakarni? 6 körül haza is értünk, de még egy csomó cuccunk ott volt a régi lakásban, mire azt átcipeltük és aláírtuk az átadásról a papírokat, volt már fél 9 is... Átugrottunk sógorékhoz megfürödni (még másnap sem volt időm kitakarítani a fürdőszobát:)) és bespájzolni a hűtőben tartott holmikat (még most sincs hűtőnk)... Egy csomó cucc, bútor, kaja maradt a lakásban, amit megörököltünk. Van egy jókis dupla ágy is, úgy döntöttünk, azt megtartjuk, csak veszünk bele új matracokat. Úgyhogy addig a régire raktunk egy ágytakarót, arra rá a saját régi kisebb matracunkat, úgy alszunk még ma is...

Én nem tudom, mivel telnek mostanában el a napok... Egyszerűen csak nézegetjük a nagy kupit, és nem haladunk semmivel. Minden nap tele vagyok energiával, tervezgetek, rendezkedek, mire este hazaérek, már rámtör a depresszió, és nem tudom, mit csináljak ellene... Kiborít minden, amihez hozzányúlok, takarítani próbálok. A WC szaga, ill. az illatosító bűze elviselhetetlen, de nem volt gumikesztyűm, hogy ki merjem cserélni. A csapok kicsit vízkövesek, a kádba alig csordogál a melegvíz, és fogmosás, fürdés után Peti jár utánam elzárni a csapokat... A függönyök rémisztőek, az ablakok kívülről homályosak, olyan koszosak, a hálószoba szőnyege meg hihetetlenül ronda... A kád viszont ahhoz képest, hogy öreg, elég jó állapotban van. Úgy gondoltam, ha már most nem építsük át a fürdőszobát és WC-t, és mivel Petiék lakása épp ugyanolyan felépítésű, mint a miénk, legalább legyen olyan, mint a megszokott, azaz próbáljuk úgy berendezni a fürdőt, mint ahogy náluk megszoktuk. Így a villanykapcsolókat tegnap Peti meg is fordította, most fordítottan működnek, de legalább nem ég a villany mindkét helyiségben egész éjjel, mert más kapcsoláshoz vagyunk szokva:)

Mióta beköltöztünk, nem is voltunk nagyon sokat otthon. Szerdán elmentünk az Ikeába matracokat beszerezni és valamiért csak este 10-re értünk haza, csütörtökön a tévét és internetet intéztük - a srác valahogy be volt lassulva, pénteken pedig irány haza anyuhoz, hogy egy kicsit pihenjünk is. Azért szombaton megvettük az új függönyöket, anyu a héten megvarrja és jövő hét kedden Peti hozza is fel Pozsonyba. Vettünk még három szobára való parkettát, új tükröt a fürdőszobába és új csapokat is. Ma a párom elkezd festeni és parkettázni a bátyjával, remélem azután már minden szebb és jobb lesz, mint most. Mivel nem nagyon tologathatok, pakolhatok, én a lakás "fenntartásáról" gondoskodom, villany már elintézve, gáz is folyamatban, és a lakbér van még hátra, csak ahhoz kell a tulajdonlevél. Próbáltam takarítgatni is a konyhát, mivel arra most nem lesz pénz, hogy átépítsük, de elakadtam a mosogatónál, ugyanis jócskán be van dugulva a lefolyó... Nyuszika is depis még egy kicsit, aki jól elvan, az a babuci a pocakban, na neki aztán minden mindegy, diszkózik így is minden éjjel. Aminek persze örülök:))

Jó volt most kiírni ezeket a gondolatokat... Remélem pár napon belül már nem látom ilyen sötéten a helyzetet, és a lakásprojekt helyett egy újba kezdhetek, aminek a címe "Lakásból otthont" lesz. Például:)

Peti panaszkodik, hogy ez kimaradt:D Múlt héten, munkában csetezés (ejjej, bizony-bizony, de mentségemre legyen szólva, nagyon sokat dolgozok, és kell az, hogy Petivel beszélgessünk is közben, ha van miről...)

(2:12:53 PM) christine : most epp a nemet "levelezotarsnommel" mailezek pont a lakasrol (eredetileg munkaügyben, csak most írtam meg azt is a német kolleganőnek, hogy anyaságira megyek októberben, aztán elkezdtünk minden másról levelezni)
(2:14:23 PM) christine : mi a poskladat nabytok nemetul?
(összeszerelni a bútorokat)
(2:15:06 PM) pumu: schufli eingemachen zusammen
(2:15:39 PM) christine : huleeeeeee
(2:15:51 PM) christine : zusammen amugy jo

Nora Corbett: Lilly (1)

Egész hétvégén pocsék idő volt nálunk, és amúgy is kifáradtam a sok intézkedésben, úgyhogy úgy döntöttem, vasárnap reggeltől estig hímezni fogok. Annyiból jó volt, hogy nagyon sokat haladtam, viszont most egy időre megcsömörlöttem a hímzéstől...

Egy újabb Nora Corbett tündérkébe fogtam - megint ajándékba szánom. Mostanában minden tervem valami ajándékhoz kapcsolódik. A Bogitól kapott csilli-villi anyagra szerettem volna most is hímezni, mint az első tündit is. Olyan képet kellett ezért választanom, ami bőven ráfér az anyagra. A Lilly nevű tündérkére esett választásom, és egyelőre nem bántam meg. A színek is tetszenek, a forma is, haladós is. A hímzés háromnegyedét tényleg vasárnap készítettem:)


Remélhetőleg ilyen lesz, ha elkészül:

 

Lakásprojekt 2.

Hát, végül ide is eljutottunk. Belevágtunk. Mit belevágtunk, egy hét alatt a dolog oroszlánrésze majdnem a hátunk mögött van. Tudom, sok van még hátra, de döntöttünk, beindítottuk a folyamatot... Innen nincs visszaút:)

Hétfőn még rohantunk haza kitakarítani, mert hatra jöttek hozzánk lakást nézni, utána pedig mi mentünk megnézni az Elsőt. Olcsóbb kategóriába tartozott ez a lakás, de az életkedvem elment attól, amit ott láttam. Ugye az előszoba a lelke az egész lakásnak... Ez a lakás olyan szinten lelketlen volt... Életemben nem láttam ehhez hasonló lerobbant lakást. Egy tízezrest simán rá kellett volna áldozni, hogy legalább lakhatóvá tegyük. Ez volt az első pillanat, amikor kételkedni kezdtem magamban, és abban, hogy akarom-e ezt az egészet... 

Másnap negyed hatra és este hétre is terveztünk lakásnézést. Mindkettő más városrészben volt, az első után még elmentünk számlát nyitni abban a bankban, ahol gondoltuk, a legjobb hitelfeltételt nyújtják nekünk. Munkában már a kereseti kimutatást is megcsináltattuk a hitelhez. A bankban kezdődtek megint az ideggörcsök, a pasi olyan tempóban csinálta a számlánkat, mint aki nem is akar hazamenni. Természetesen jó húsz perccel lekéstük az esti lakásnézést, de az ingatlanos csajszi és a tulajdonos voltak olyan kedvesek, hogy megvártak. Ez is egy öregebb, felújítatlan lakás volt, de annyira jó állapotban, mintha évek óta nem is használták volna. És elég nagy is. Balkonnal, hogy kintre teregethessek. Kb. fél kilométerre a mostani lakhelyünktől:) Azt kell mondjam, nem kellett sokat győzködnöm a páromat, hogy nekünk az a lakás kell:) Nagyon el tudtam benne akkor képzelni az életemet, és remélem ez így is marad.

Reggel fel is hívtuk az ingatlanos csajszit, hogy nekünk az a lakás kell. Szerencsére még megvolt, mert nagyon gyorsan túladtak pár lakáson, ami nekünk tetszett. Délután már ki is fizettük a foglalót, másnap már egy hitelszakértőnél ültünk, hogy informáljon minket arról, melyik számunkra a legjobb bank. Természetesen az volt, amelyiket mi is választottuk, úgyhogy azonnal ki is írta a kérvényt és pénteken le is adta a kereseti kimutatásunkkal együtt.

Tehát egy elég hosszú és fárasztó hét után péntekre már nem is akadt elintéznivalónk. Remélem a többi dolog is ilyen gyorsan fog menni és augusztus elején költözhetünk is. Én már alig várom. Egy új korszak kezdődik az életünkben....

Bár az már kezdődött múlt szombaton, amikor eladtuk a mi Tütünket, aki 5 éve szépen szolgált minket. Eladtuk, és vissza sem néztünk rá... Még mindig sajnálom. Bár az eladás is megér egy mesét, reggel 4 órát vártunk, mire foglalkoztak velünk, aztán természetesen szemetek voltak és minél kevesebbet ajánlottak, végül este 22.40-re kaptuk meg a pénzt (a bazár 9-ig van nyitva). Soha többet autóbazár...

Kérés

Óóóóóóókééé, igen, én már a karácsonyra készülök:) Meg mi mást tehet az ember ilyen melegben, mint egy kis hűvösre vágyik, legalább gondolatban? Mi mára azért megkaptuk, eléggé lehűlt a levegő...

Annyit szeretnék kérni tőletek, hogy be tudnátok azonosítani ezt a képet? Gondolom, hogy Dimensions lehet, de már fél napja keresem a Sew and So-n, és még nem találtam meg... Köszi!!!

Liebster Award kiegészítés:)

Mostanában sokszor előfordul velem, hogy elfelejtek dolgokat. Ha ketten az anyuval bemegyünk a lakásba, és előtte mondtam neki, hogy innom kell valamit, akkor én simán elmegyek WC-re, aztán nézek az anyura bambán, hogy nem akartál te inni? Miért főzni kezdtél? Szerencsére most van egy jó kifogásom, de már nem tudom sokáig mentegetni magamat...
Szóval simán átsiklottam afelett (vagy elfelejtettem, nem tudom, mert elfelejtettem mi volt az ok), hogy a Liebster Awardhoz jár egy olyan "feltétel" is, hogy áruljak el 11 dolgot magamról. Nem sok minden van már magamról, amit még nem írtam, de megígértem Bellának, úgyhogy belevágok:

  1. Isssszonyúan hasgörcsös idegeskedős típus vagyok. Most is egy ideg vagyok, úgyhogy csak a babára hízok, szerintem én magam fogyok. Bár lehet, hogy decemberben még jól fog jönni, hogy nem kell 20 kilót visszafogynom. Csak a babának ne legyen semmi baja. Naja, ezen is izgulok:)))
  2. Szeretem azokat a blogokat, amelyek sok-sok mindenről szólnak, nem csak mondjuk hímzésről vagy csak főzésről. Szívesen olvasgatok pl. IsaBellánál, Viánál vagy Dorkánál.
  3. Nagyon szeretem a gasztrokönyveket. Olyan inspirálóak... Most éppen Julia Child életéről olvasok (Életem Franciaországban), nagy kedvenc a Julie és Julia is, és tervben van még az Éles kések, vidám könnyek is.
  4. Gyűjtöm a szakácskönyveket és újságokat és recepteket.
  5. Allergiás vagyok a kávéra, de szeretem a kávés sütit.
  6. Alkoholt csak és kizárólag tiramisuban "iszom" meg. Kivétel a sör, de hát az nem alkohol, hanem folyékony kenyér, nem igaz?
  7. Nagyon érzékenyen érint, ha valamit, amit szerettem, elvesztek, eladok, egyszóval elkerül tőlem. Szegény tütü...
  8. Szerettem volna Párizsban élni...
  9. Nagyon tetszik a Sára Anna név, fiúnévben egyszerűen nem tudunk kiegyezni a párommal.
  10. Imádom Agatha Christiet. Egyszer begyűjtöm az összes művét.  
  11. A rosszulléteken kívűl imádok mindent, ami a terhességgel jár. Olyan jó érzés, amikor a picur bököd a lábaival, tegnap extra bemutatóban volt részem fürdés közben, annyira aktív volt a csemete. Itt egy tegnapi kép a tündibündiről, melyen békésen alszik a hasán, lábai felhúzva.♥ Ááááá, bár aludhatnék már én is hason:)
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon