Sógornőm lánybúcsúztatója

Az utóbbi hetekben nagy munkában voltam, mert leendő sógornőm lányságát búcsúztattuk. Még soha nem vettem részt lánybúcsún, így eléggé szokatlan volt nekem, mennyi mindent kitaláltak, és milyen sok mindennel kellett készülni. Persze a legtöbb dolgot az utolsó nap készítettem, a fél családot bevonva, de végül minden kész lett időben, és a buli is jól sikerült. Annyira az utolsó pillanatban csináltam mindent, hogy csak a hajpántot fényképeztem le, de később talán pótolom majd a képeket.

Anitával (sógornőm) együtt 9-en vettünk részt a bulin. Az egyik lány kitalálta, milyen jó lenne, ha Gatsby-stílusban nyomnánk, koktélruciban, boával és hajpánttal. Legyen:) Bár nekem fekete rucim egyáltalán nincs, meg erre az átmeneti időre (míg vissza nem megyek munkába és kénytelen leszek törődni magammal:)) nem is kell, anyumtól kellett kölcsönkérnem. A hajpántot régi nyakláncokból csináltam, a lehető legegyszerűbb-legnagyszerűbbet.


Az én feladatom egy jóasszony-fogadalom volt, ajándékba pedig egy dobozkát csináltam a házasság kellékeivel (sima-lyukas óvszer, méz, mágnes, kulcs, fájdalomcsillapító, tangabugyi, stb...). A doboznak üveges fedele volt, estére az asztalon hagytam, hogy másnapra megszáradjon, de Panni ügyesen széttörte az üveget:) Ügyesen = legalább nem vágta meg magát. Először azt gondoltam, hogy átadom így, és később hímzek a fedelére valami képet, amilyet Anita szeretne, de csütörtökön jött az isteni szikra, hogy egy közös képet is ragaszthatok a tetejére, amit Peti pénteken kinyomtatott. 



Az oklevelet is én vállaltam magamra. A fogadalom és az oklevél elkészítése is muris volt, mert már az anyumnál "nyaraltunk" egész héten, és se nekem, se anyunak nem volt a számítógépében word, így Peti csinálta végül azt is, hogy valami szép háttere legyen a két "iratnak". Készítettem még fotós kellékeket is a gatsby-stílus jegyében, illetve lekoppintottam a netről... A nyomtatás sem volt izgalommentes, Győrben egy üzletet sem találtunk, ahol nyomtattak volna, így végül festékpatront vettünk, és fél családomat be kellett vonnom, hogy a fotós kellékek időben elkészüljenek... 

Még az utolsó pillanatokban az egyik lány kitalálta, hogy emlékeket is írjunk fotókkal megspékelve. Gondoltam, egyiküknek sincs gyereke:)

De minden meglett időben, szép volt, jó volt, de többet nem árulhatok el róla:) Később még teszek fel képeket, majd átmegyek Anitáékhoz lesifotózni:)

Valerie Pfeiffer: Chorus Line #6

Húúú, milyen rég nem írtam... Pedig elég sokat hímezgetek mostanában, de ezek egyelőre nem publikusak, hátha a célszemély olvassa a blogomat. Ha van még olyan, aki olvas... De egy-két héten belül minden kiderül:) Addig is megmutatom a madárkáimat, akik végre be lettek keretezve, és még mielőtt felrakhattuk volna őket a falra, egy kiállításra repültek.



Panni úgy néz ki, már végleg feladta a délutáni alvást (én nem kevésbé, hisz nincs türelmem másfél órát altatni cirka egy órás alvás miatt), de így ő is és én is valahogy kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Ráadásul este nyolctól azt csinálok, amit akarok. A héten pedig lejöttünk nyaralni az anyumhoz. Eddig igazi nyaraló idő is volt, Panni rengeteget bicajozik, és szinte egész nap az udvaron játszik. Én pedig nekiálltam Petinek hímezni a kis fehér tigrist, ilyen lesz egyszer:


 
christine blogja Blog Design by Ipietoon