Hosszú az út a kiscipőkig

Ahogy már az áprilisi terveimben említettem, májusban esküvőre megyünk, és szeretnék Kispetinek Converse cipőcskét horgolni. Ismerem magamat, a terveimet és a megvalósítási szokásaimat, így magam is meglepődtem, hogy végre belevágtam. Többször is említettem már, hogy a horgoláshoz kissé balkezes vagyok, mamám is feladta a tanításomat (hja, terítőt az életben nem tudnék horgolni továbbra sem). Két dolgot horgoltam eddig: egy amigurumi baglyot és egy Hello Kitty sapkát, ami nem is sikerült olyan rosszul. Már a sapka horgolása közben rengeteget tanultam. Nemrég rátaláltam egy horgolós csoportra a szlovák babás-mamás fórumon, ahol rengeteg inspirációra leltem, és a kreatív anyukák próbálnak egymásnak segíteni a horgolásban is, így jópár trükköt ellestem már. Azért egy kiscipő horgolása közben is tanul az ember rengeteg dolgot...

Kezdjük is az alapoknál. Rájöttem, hogy a cipők talpához általában kétfajta leírást használnak, egyiktől formázottabb lesz a cipő talpa, a másik egyenes, ellipszis alapú. Nekem a formázott jobban tetszik, így a következő cipőknél (ha lesz folytatás), mindig ezt a leírást veszem majd alapul. A Hello Kittys sapihoz használt fehér fonalból kezdtem horgolni, először 3-as horgolótűvel a kisebb méretet, hisz Peti csak 3,5 hónapos lesz az esküvő idején. Abba nem gondoltam bele, hogy a picur nem éppen pici baba, már a csütörtöki mérésen 6120 gramm és 61 centi volt... A legtöbb 3-6 hónapos rugdalózója úgy néz ki rajta, mint egy izomtrikó. Na de elkalandoztam... Szóval egyszer kötöttem már egy cipőcskét, de az igazat megvallva akkor még nem gondoltam bele, hogy a babacipőket is méretezni kell, nem csinálhatok akármekkorát, amekkora a fonalból és a leírásból kijön. A 3-as horgolótűvel pici lett a cipőcske talpa, a 4-essel pedig túl nagy, így pár napot várnom kellett a folytatással, míg vettem 3,5-es horgolótűt. Végül megcsináltam a talpat 3,5-essel is, és a méret éppen jó lett (haha, hittem én). Nagy örömömben viszont elvágtam és eldolgoztam a fonalat, pedig nem kellett volna:) Íme a három méretű talpacska. A 4-essel horgoltat valahol el is rontottam, így a következőnél már a sorjelölőt is használtam.

 

Tehát csütörtökön újra nekiálltam a talpacskának és az első két fehér sor horgolásának a youtube videó alapján. Számomra ez a kiscipő a videóban az egyik legszebb, legkidolgozottabb, amit eddig találtam. 

Péntek este aztán nekiálltam az igazán nehéz részeknek, a cipő oldalaihoz a cipőfűző-lyukakkal együtt. Nem is tudom, hányszor bontottam vissza úgy, hogy az utolsó sort is befejeztem már. Egyszer azért, mert a fehérnél picivel vastagabb sötétkék fonallal folytattam, de túl széthúzott, bő lett. Végül a fehérrel azonos márkájú fekete fonalat vettem elő. Másodszor azért fejtettem, mert túl sokat hagytam rá a cipő orrára, így az utolsó fogyasztott sor már nagyon rövid lett. Végül csak eljutottam a végére. Ilyen lett:

De... az igazat megvallva... nekem ez nem tetszik... hülye maximalizmus...  éjjel aztán átgondoltam, hogy nem muszáj betűről-betűre követnem a leírást, egy kicsit átvariálom magam szerint, és jó lesz. De az már egy másik bejegyzés, mert hosszú még az út odáig. Mert... reggel megmutattam Petinek a kicsi lábához mérve, és ő nem azt mondta, amit elvártam tőle (jajjdecukiii), hanem hogy kicsi lesz... És naná, hogy neki mindig igaza van. Így szombat este a nulláról kezdtem megint. És igen, kétszer vissza is fejtettem. Megint.

De! Jó pap is holtig tanul, én pedig nem adom fel, és ez legalább egy jó kis motiváció számomra, hogy ha valamit akarok, igenis képes vagyok megtanulni és kivitelezni, bármennyiszer is kell nekiindulni.