Azért decemberben is kreatívkodtam...

Gondolkodtam, mivel térhetnék vissza a blogolás világába... Míg nem volt netünk, bőszen írogattam a témákat a telefonomba, miről is szeretnék írni. Aztán kedden beszerelték a netet és a tévét, de valahogy mégsem jött az ihlet, és idő sem nagyon volt. Most épp wellnesszezünk, és közös megegyezés szerint épp azt csináljuk, amire otthon nincs időnk. Én már rendeltem fonalakat, gombokat, biztonsági szemeket (és még babahajat tervezek), fizettem számlákat, intézkedtem egy picit a lakással kapcsolatban, az ovis ebéd elszámolását is kértem újra, közben tervezem a takarítási rutint az új házban - de azért persze fürdünk is jó sokat -, és jól érzem magamat.

Igyekszem most már folyamatosan pótolni a dolgokat, bár Peti 11 hónapos összegzése már nem lesz, amit sajnálok is, de már nem emlékszem, mi mindent produkált decemberben:) Mivel hamarosan vacsorára megyünk, aztán meg egy kicsit sétálni, így most csak megmutatom, mi mindenen dolgoztam decemberben. 

Igazából csak két dolgon, de az egyikből mindjárt hatot (kilencet) készítettem! Egy régi barátnőmnek készítettem egy egeres könyvjelzőt, ez már a második a sorban:


Valamint már második éve mindenki Peti családjában, akinek nem vettünk ajándékot, kap egy saját kezűleg készített (általában) karácsonyi díszt. Ebben az évben a manócska volt a menő nálam, így nem volt kérdés, hogy ezek készülnek majd ajándékba. Még három készült előtte a két óvónéninek (az egyik el is vitte a Ringatóba, és azzal csilingelt a pici babáknak), és a molyos karácsonyi ajándék mellé, és összesen hatot készítettem a család számára. Így pontosan 10 darab manó készült november-decemberben. 



Egy picit minden darabból tanulok valami újat. Az első manónál a színátmenetek elég lépcsőzetesek voltak, így a sapkán a fodor vége egy sorral feljebb volt, mint az eleje. Elég bénácskán, kezdetlegesen nézett ki így, inkább le sem fotóztam. A második manónál már az egyes színek utolsó sorában az utolsó 3 szemet kúszószemként horgoltam, így nagyjából kiegyenesedett a sor. Ez sem az igazi, de sokkal jobban nézett ki aztán a sapka. Hiába, sokat kell még tanulnom... De egyelőre élvezem:)


Most már azért szívesen kilépnék a könyvjelzők és a manók bűvköréből... Adódott is egy szerelem-minta, természetesen horgolás... A vicces az, hogy Hajni is szinte ugyanakkor ugyanazt kezdte nézegetni, tervezgetni Pinteresten, a különbség kettőnk között csak az, hogy ő neki is állt:) Ja és persze ő varr, pár kiegészítőt köt, én horgolni fogom, és pár kiegészítőt varrok:) De teljesen fellelkesített az ő lelkessége, így pár napja már én is nekiálltam, de elég sok minden hiányzik még hozzá. Amint lesz valami érdemleges, már mutatom is.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon