Kispeti 1 éves

Az utóbbi napokban egyre többször jutott eszembe a tavalyi év januárja, amikor csak vártuk, vártuk és vártuk, hogy Kispeti megérkezzen közénk - de neki valahogy nem akaródzott kibújni ebbe a hideg világba. Január 23-ára voltam kiírva, ehhez képest még 6 napot váratott magára, sőt, ha nem tessékelik ki kíméletlenül, akkor biztosan ráhúzott volna még pár napot. De szerencsére kitessékelték, mert nem tudom, hogy bírta volna ki tovább magzatvíz nélkül, ami már a 28.-ai ultrahangon hiányzott az albérletéből. Érdekes ez az anyai test és lélek, hogy olyan hamar elhomályosítja a szülési fájdalmakat, mert én szívesen szülnék harmadszor is (FOGZÁS.... ááá, dehogy szülnék, brrrr).

2016. január 29-én délben 11:59-kor megszületett a nagy babóca, aki akkor 3900g-ot nyomott, és egészen 52 centiig nyúltak a lábai. A két héttel ezelőtti mérlegelésen már 11160g és 78 centi volt. Igazi nagy baba, Panni másfél-két éves korai ruháit hordja (persze nem a rózsaszíneket:)) Szereti a pocakját, sajnos egyelőre főleg a pépes ételeket, a darabosabból inkább nem eszik sokat. Csokit talán még nem is evett (legalábbis én nem tudok róla). 8 fogat növesztett már, szerencsére egyre jobban bírja, nincsenek olyan álmatlan éjszakáink, mint korábban. Napközben továbbra is csak egyszer alszik, gondolom ez már így is marad... Este viszont korán, már 8 körül elalszik, és reggel is már normális időben, 7 óra körül ébred (és még egyszer vagy kétszer éjszaka tejcizni). Viszont ha ő fölkel, akkor aztán ébresztő van, olyan hangosan "beszél".


Amennyire nem sietett ebbe a világba, annyira nem sieti el a dolgokat idekint sem. Nyugodt, óvatos gyerkőc. Panni ilyenkor már vígan szaladgált, Petinek még nem akaródzik. Szépen megáll egyedül már pár hete, aztán inkább szép lassan leül. Tegnap már kétszer lépett egyet véletlenül egyedül is, aztán rájött, hogy nem kapaszkodik, és inkább leült. Egy kézen tartva is szépen elsétálgat már. Mászásban viszont verhetetlen, ha kinéz magának valami érdekeset a távolban, úgy rástartol, alig lehet utolérni. Leginkább lépcsőzni szeret, ügyesen veszi a lépcsőfokokat, gyorsan felér. Ezért az egyik szememnek mindig rajta kell lennie, mert ha nem lépcsőzik, akkor általában a tévét veri, vagy az x-boxot kapcsolgatja ki és be, vagy fiókokat nyitogat.


Néha azon gondolkodom, vajon foglalkozok-e vele eleget? Tud annyi mindent, mint Panni ennyi idősen? Nincs lemaradva? De mindig megnyugtatom magam, hisz minden gyereknek más a tempója és a temperamentuma. Az is természetes, hogy Pannira annak idején több időm volt, valószínűleg Petivel is többet tudnék foglalkozni, ha Panni oviba járna. De nem jár... Így Peti talán egészen más dolgokat tanul, mint annak idején Panni. Megtanul türelmesen várni arra, hogy vele is játsszunk, megtanul egyedül is elbíbelődni a játékaival, szocializálódik, együtt játszik Pannival. Egyébként meg nincs is annyira lemaradva... Ügyesen tanul, utánoz minket. A telefonnal telefonál, a játék távirányítót a tévére irányítja (oké, talán nem ezek a legmegfelelőbb képességei...:)). Mostanában szeret pakolgatni, kockákat dobozba, autót a hidra, dudit bárhova. Mutogatni nem igazán szokott, bár ma megmutatta a dobozon Peppát. Ha kérdezünk tőle valamit, a szemeivel mutatja, mi hol van. Pannival szeret bújócskázni, mindig megtalálja hang alapján is. Mindig az érdekli, amivel Panni játszik, de egyébként ezzel nincs egyedül, Panni is sokszor játszik az ő játékaival...



Pannit imádja egyébként. Sokszor eljátszanak együtt, bújócskáznak, mászókergetőznek... Viszont ha Panni nagyon belemerül valamilyen játékba, Peti pedig kíváncsian megindul felé, elég hangosan leordítja szegényt... Amúgy meg Panni nagyon vigyáz rá, elviszi a lépcsőktől, a tévétől, ha épp a konyhában vagyok. Talán túl sokat is cipeli, húzza-vonja a lakásban, néha talicskázik vele, pusztán szeretetből. 5 kg különbség van köztük, néha félek, hogy elejti vagy sérvet kap. 


Szombaton tehát buliztunk egy jót. Eljöttek Peti szülei, balonyi nagyi, dédi, a keresztszülők. A gyerekek kivételesen jól viselkedtek, még Panni is szépen evett egyedül az asztalnál, ami nála nem éppen megszokott. És még beszélgetni is hagytak minket, szuperül sikerült az egész hétvége. A buliról egyébként körianyu írt egy hosszabb bejegyzést itt. Nálunk szokás, hogy a fiúk egy éves szülinapjukra egy nagy tatrát kapnak, amit megyeri dédi szokott ajándékozni. Ő már sajnos nincs közöttünk, így Peti választott egy nagy kukásautót a kicsinek. A tortát lévai nagyiék hozták, és még egy csomó praktikus és szép ajándékot kapott, amit itt is köszönünk. Köriéktől egy szuper quiet bookot kapott, amivel Panni és én is szívesen elszöszmötölünk (nem mellesleg valamit elindított bennem, ismét:)


Boldog első szülinapot kicsi fiunk!
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon