Helló április!

Nagyon gyorsan eltelt a tavasz első hónapja, igazán izgalmas volt szerintem. Bár volt stresszes időszak is, azért mégiscsak a pozitív dolgok voltak fölényben, aminek nagyon örülök, és remélem ez továbbra is így marad.

Nem is tudom, hol kezdjem... Ez az év különleges abban, hogy jóval korábban beköszöntött a tavasz, mint az utolsó években. Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt április végén épp hintáztunk Pannival a játszótéren, amikor elkezdett szakadni a hó. Most már március első felében jó idő volt, de érdekes, hogy alig volt átmenet a két évszak között, egyik nap még télikabátban, másnap egy pulcsiban voltunk kint az udvaron. Igen, elég sokat járunk az udvarra, mindkét gyerek élvezi, hogy rohangálhatnak, labdázhatnak. Délutánonként egyelőre az itteni pici (és ősrégi) játszótérre járunk, majd az udvaron várjuk be Apát, akivel még bicajoznak, fociznak a gyerkőcök. Hetente egyszer a városba is besétálunk, végigjárjuk az útba eső játszótereket, elintézzük minden dolgunkat, majd Peti nyakig porosan, fagyitól maszatosan hoz haza minket autóval.








A HÁZ
Az utóbbi két hónapban, mióta nem írtam róla, történt egy s más a ház körül. Már csak nagy vonalakban emlékszem, nem írtam fel sajnos, mi mindent csináltunk mostanában. Vettünk a gardróbba szekrényt az IKEÁból. Egyébként így visszagondolva talán nem is ez volt a legfontosabb vásárolnivaló, mert Peti továbbra is a vendégszobában tartja a ruháit és ott öltözködik reggel, míg Kispeti a szobánkban alszik, és az én ruháim is a nappaliszekrényben vannak még. Így a gardrób most csak gyűjtőhelye azoknak a ruháknak, amik kicsik rám, nem is igazán hordom őket, vagy alkalmiak. Itt tárolom most a gyerekek kinőtt rucijait és a nagyokat is, most épp Panni ruháit szelektálom, utána ezek is elkerülnek a gardróbból. Mire mi beköltözünk a gardróbba, addigra ezek a rucik remélhetőleg már nem lesznek bent.


Egyik hétvégén Peti a szülei és Tamás sógor segítségével kivágta a fákat, amik a hátsó kerítésnél voltak. 20-25 a szomszéd szavai szerint "gyomfa" pár centis átmérővel. Jóval nagyobb lett így a telek:) A gyökereik még a földben vannak, erre keresünk majd valamilyen permetet, ami elrohassza őket, és ki lehet majd ásni. A hátsó drótkerítés már eléggé meggyötört, a szomszéddal Peti megegyezett, hogy vagy csináltatunk drótkerítést önerőből, vagy pedig betonkerítést, aminek az árát megfelezzük. Mi a betonkerítésre szavaztunk, még várjuk rá az árajánlatokat.

A legfontosabb viszont, hogy végre van villámhárítónk! Enélkül ugyanis nem lehet kolaudálni a házat, és elméletileg lakni sem szabadna benne... Két hete kikotorták a ház két oldalán a gödröket, majd múlt héten, épp aznap, amikor a gyerekeket is elvitték a nagyszülők "nyaralni", megcsinálták a villámhárítót. A héten meg is lett rá a revízió, elméletileg jövő héten a kolaudálás dátumát is megtudjuk. Remélem innentől már nem fog sokáig tartani, hogy az állandó lakhelyünket is bejelenthessük már.


Ami pedig számomra a legpozitívabb dolog, hogy végre (egy kivételével) az összes dobozt kipakoltam, és minden dolog a helyére került. Múlt hétvégén tartottuk a házavató bulit, mivel a februári dátumra jól lebetegedtünk mind a négyen... Még csütörtökön, amikor a nagyszülők elvitték a gyerkőcöket, neki is estem Kispeti szobájának. Az volt ám az igazi bordelszoba! Másfél nap alatt kipakoltam, már csak egy doboz maradt ott, amibe a kinőtt rucikat gyűjtöm, aztán az is megy fel a padlásra. Vettünk Kispetinek is egy polcos szekrényt az IKEÁban, ugyanolyat, amilyen Panninak is van a játékaira, de az egyelőre még összerakva ugyan, de fekszik a padlón, Kispeti szeret belebújni, Panni pedig labdákat dobál a kockákba, abban versenyzünk. Egyébként a házavató buli nagyon jól sikerült (szerintem). Szombat délelőtt sógorék korábban jöttek, Tamás segített Petinek betemetni a gödröket, Anita pedig nekem kuktáskodott. Gulyást főztem, sütit sütöttem még. Fél három körül kezdtek szállingózni az emberek. 11-en voltunk, Peti összes unokatestvére az oldalbordákkal. Jókat ettünk, beszélgettünk, még csak nem is játszottunk semmit, pedig volt póker, Scrabble is, de ez most nem hiányzott. Mindenkinek akadt helye is, senki sem panaszkodott, hogy rosszul aludt volna. Kaptunk tőlük egy kerti asztalt két székkel, milyen jó is volt vasárnap, amikor már mindenki elment, de a gyerekek még nem voltak otthon, kiülni a teraszra kávézni/teázni (csak hideg volt már:)...



PETI 
Pár hete Kispeti is elindult. Nem siette el a dolgot, de nem is baj, mert most már szaladhatunk utána:) Nagy terpeszben megy, mint egy buldózer, a küszöbök előtt megáll és óvatosan átlépi. Viszont az nem igazán érdekli, ha magasból lelép valahova, pl. a teraszról anyunál, ami legalább fél méterre van a földtől. Még mindig a lépcsőzés a legérdekesebb tornamutatvány. Nagy kópé lett belőle mostanra. Már kommunikál, hozza a lufit, hogy fújjam fel, valami hasonlót mond, hogy anya, apa, tudja, mire valóak a dolgok, pl. anyunál fogta a nagy öntözőkannát és elcipelte megöntözni a virágokat. Mostanában szereti kiönteni azokat a dobozokat, amiben rengeteg kis dolog van, a legos dobozokat, fakockákat. Persze rakodni még nem szokott maga után:) Most azt a korszakát éli, hogy mindent húz maga után. A játék telefonját, madzagra kötött teherautót. Sajnos a fonalaim sincsenek biztonságban, azokat is kiszedi a fiókokból. Szereti riszálni a fenekét a zenére. Mostanában elég rosszul eszik, és szinte egész nap nyűgös, mert nagyon beindultak a fogai, már 12 van kint, abból két hátsó, és még legalább két helyen van megdagadva az ínye. Csak akkor felejti el a nyűgét, ha játszótéren vagyunk, imád hintázni. Amúgy meg igazi kis méregzsák, ha valami nem tetszik vagy sikerül neki, rúgkapál, kiabál, még bele is kap az arcunkba.



PANNI
Panni most otthon van velünk. Egy hónap múlva lesz a beiratkozás az oviba, remélem nem lesz gond a lakhely miatt. Mostanában ritkábban beszél az oviról, de szerintem hiányzik neki. Bízok benne, hogy nem lesz megint olyan nehéz a beszoktatás. Végre elkezdett enni itthon olyan dolgokat, amiket eddig nem vett volna a szájába, rántottát, fasírtot, sárgaborsófőzeléket, retket, gyerekpástétomot. Kenyeret még mindig nem akar enni, muszáj lesz elkezdenünk saját készítésű péksüteményeket sütni. Szeret a konyhában segíteni, répát pucol, tojást tör, edényt nyal:) szinte minden főzésnél a konyhapulton ül. Hetente egyszer muszáj muffint is sütnünk. Mostanában mindig szoknyát akar felvenni itthon, az összes fiús ruciját kiszelektálta és eltettük Kispetinek. Hatalmas beszólásai vannak, majd összerakom őket és írok egy bejegyzést róla, de mindig csak messengeren vagy hangoutson írtuk, nehéz lesz...



A hónap elején volt a szülinapom is, szuper dolgokat kaptam, szinte egy egész edénykészletet anyutól és Peti szüleitől, Petitől kertes újságelőfizetést, sógoréktól pedig egy szuper saját készítésű ajándékot, egy olyan dobozt, amiből mindig azt a borítékot kell kihúznom, amilyen épp a kedvem (ha rossz napom volt, nehéz a döntés, stb...). Anita írt is róla egy bejegyzést, majd én is fogok, ha már mindegyik borítékot kinyitottam:)

Kézimunkázok is azért, most épp Kispetinek csinálok egy kis repülőgépet, valamint Peti unokatestvére kért tőlem egy Vendulka-féle szivárványos fát, amit mint pozitív energiafaként szeretne kitenni a munkahelyén. Igazi kis színkavalkád van az aktuális horgolásos fonalas dobozomban most.



Ezen kívül még volt pár adóbevallás, végre egy befejezett könyv, amiről szintén írok majd (egyszer...). Mennyi mindenről tudnék még írni... Nehéz elővenni a számítógépet és nekiállni bárminek is este tíz után, de most már megemberelem magam...



És hogy mi vár áprilisban? Nagyon sok minden, de a nagy része még titkos, így nem is lövöm le előre a poént... A blogon várható (remélhetőleg) pár recept, könyvvélemény, kis kreatívkodás Pannival, horgolás, koszorúkészítés, utazás, minimalizmus, szelektálás, kertészkedés, házépítés... Mindenesetre helló április, küldj azért egy kis esőt is, de léééégyszi, ne legyen már hideg...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon