Egy újabb cserebere

Jó rég írtam már... De valahogy se kedvem, se időm nem volt mostanában esténként. Elég sokára alszik el Panni, és Peti is kezdi átvenni ezt a nem éppen jó szokást, általában fél 10-ig tekereg az ágyban, mire végre elalszik. Így van, hogy 2-2,5 órát tart az altatás, ami mindkettőnket lefoglal, mert Panni nem hajlandó Petivel aludni egy szobában. Érdekes lesz ez így... De tegnap azt mondta, 5 éves korától már egyedül fog aludni. Meglátjuk:) Egyébként Peti altatását nem értem, napközben leteszem és elalszik magától szinte mindig ugyanabban az időben, este viszont igényli a "szolgáltatásainkat". Na de a gyerekekről majd később.

Az is nehezítő tényező, hogy múlt héten leejtettem a telefonomat a csempére, és a kijelzője azóta sötét, mint az éjszaka... Eléggé ki voltam tőle, mert 2 év képei váltak kámforrá így a gyerekekről... De szerencsére hangoutson mindig átküldtem Petinek a legjobb képeket, így a nagyja megmenekült. Vicces, hogy épp mostanában gondolkodtam egy fotóalbum készítésén, csak még nem döntöttem el, milyen formában legyen. Most már jobban fogok vigyázni...

Azért nem akarom abbahagyni a blogolást. Néha jó kiírni magamból a gondolatokat, ötletelni meg minden. Ráadásul így a gyerekek elért mérföldkövei is megmaradnak:) Igyekszem kicsit behozni az elmúlt két-három hónapot, hogy mi is történt velünk. Már ha valakit érdekel:)

Most az utolsó munkáimat hoztam el, a horgolásokat végülis mindig igyekeztem megmutatni. Booba horgolása után nagy nehezen belekezdtem a játékok elkészítésébe, amit egy babás-mamás fórumon egyeztem le több anyukával a montessori csoportban. Egyszer már részt vettem egy ilyen cserében kb. 2 évvel ezelőtt, akkor azt mondtam, az lesz az utolsó. Pedig akkor végülis csak nyirkáltam és lamináltam, most azért jóval több munkánk van Petivel benne. Valószínűleg áprilisban úgy gondoltam, hogy meghalok unalmamban, ha nem jelentkezek egy ilyenre, a stresszfaktorom is alacsony lehetett, nem tudom. Gondolom egyszerűen csak átb...ott a fejemben:)

Az első cserebere úgy zajlott, hogy mindenki feltett 4-5 fajta játékot, amit el tudna készíteni, és a legtöbb szavazatot kapó játékból kellett legyártani annyit, amennyien részt vettünk a cserében. Most mindenki választhatott, amit akart, csak ugyanannyi játékot kellett készíteni egy bizonyos anyukának, amennyit mi választottunk tőle. Így én végül 4 fajtát készítettem. Igazság szerint ötöt kellett volna, de egy anyukával leegyeztünk egy Fíhában, ami már készülőben van.

Ezeket készítettem én:

1. Laminált kártyák számokkal - cipőfűzőt kell átfűzni a lyukakon, így fejlődik a finommotorika, és közben a számokat is megjegyzik a gyerkőcök. Ez volt a legegyszerűbb, Peti kinyomtatta, belamináltam, majd lyukakat kellett lyukasztani - némelyiket lyukasztóval a lidliből, amiket pedig nem értünk el, kisollóval... A lapok itt tölthetőek le.


2. Filc tetrisz - hááát, mit mondjak, sokkal egyszerűbb lett volna a dolgom, ha tudnám használni a varrógépemet, amit 3 éve kaptam... Remélem azért tartós lesz. Erre nem vagyok túl büszke...



3. Filc pizza - minden pizzához van sajtszelet, paradicsom, paprika, gomba és olivabogyó, valamint 9 kétoldalú laminált kártya - ezeket Peti készítette. Ezeken a kártyákon rajta van számmal és képecskékkel, miből mennyit kell a pizzára tenni.




4. Foglalkozás-ujjbábok - ezek a személyes kedvenceim, ezek készültek a legtovább is:) Az alap leírást a DoubleTrebleTrinkets ingyenes mintájából vettem, de azt is hozzá kellett igazítani a fonal és a horgolótű vastagságához. Én Maxi, illetve Anchor fonalakat használtam 1,25-ös horgolótűvel. 4 ujjbábban egyeztünk meg személyenként. A leírás egyébként a takarítónőhöz van, így a kiegészítőket - sapkák, táska - magamnak kellett kitalálnom. Kihívás, és jó móka volt:) A hajuktól féltem a legjobban, de mint kiderült, nem is volt olyan nehéz munka. Még a finom részletek hímzésén kéne dolgoznom a közeljövőben, az nem mindig sikerül úgy, ahogy tervezem...






Dobozolás előtt:


Ma megjöttek azok a játékok is, amiket én választottam cserébe, később majd mutatom ezeket is, nagyon szép munka szinte mind, egy kicsit szégyellem is magam, hogy az én munkáim nem lettek olyan jók. Hja, a maximalizmus...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon