... mint mindig, nagyon gyorsan telt. Lévára mentünk Peti szüleihez, konkrét tervünk nem volt, csak úgy tunyulni. Szombaton otthon voltunk egész nap, csak üzletbemenéskor dugtam ki az orromat. Mivel az egyik üzletközpontban 1 €-ért volt pár dolog, olyan fontos dolgokat szereztem be magamnak, mint vizilovas hűtőmágnes, 0,5-ös ceruzák (egész életemre elég lesz, 8 volt egy csomagban) :) Peti aztán elment korcsolyázni, utána pedig kosárlabdameccsre, jó taknyosan jött haza. Ez idő alatt befejeztem a 4. virág kontúrozását és belekezdtem az 5.-be is, vasárnap estére a hímzés része annak is meglett.
Bár nagyon tetszenek ezek a virágok és mindig felüdülés őket hímezni, most már kedvem lenne egy igazi képhez is... Délután körbenézek, mibe bökhetem bele a tűmet. Valószínűleg egy újabb Somebunny lesz, vagy a lusta takarómra egy újabb kép, azt is be kéne egyszer fejezni...
Vasárnap felmentünk a selmecbányai nyaralójukhoz kicsit rendet rakni. Léván még hideg volt, nagy köd, de amint felértünk Selmecbányára, ragyogott a nap, a köd eloszlott, és egész kellemes meleg volt. A jó nagy telken összegereblyéztük a lehullott leveleket és diót szedtünk. Olyan meleg volt, hogy csak egy pulóverben dolgoztam. Ma nem is érzem a derekamat. Illetve érzem, és ez még rosszabb:D 3 óra körül indultunk haza, még mindig gyönyörű idő volt egészen addig, míg Léva környékére nem értünk - újra nagy köd fogadott.
Este nekem kellett volna Pozsonyba vezetnem, de annyira kikészültem, hogy szerintem soha többet nem ülök volán mögé... Néha úgy érzem, engem arra teremtettek, hogy az anyósülésről csodáljam a tájat. Semmi érzékem a vezetéshez. Néha jól megy, máskor rettenetesen. A jobb-bal oldalt sem tudom megkülönböztetni. Alighogy elindultam, majdnem behajtottam a tilosba, pedig láttam a táblát. Magamban még csodálkoztam is rajta, hogy mióta van ez a tábla itt? Peti rámordított, onnantól kezdve pedig rettenetes volt a vezetésem. Ráadásul a nagy köd miatt alig láttam, végig féltem, milyen kanyar fog most jönni, és én ilyen gyorsan biztosan nem veszem be... Szerencsére aztán Peti leváltott, de biztosan nagyot csalódott bennem... Mint ahogyan magam is...
Este még elmentünk a Kikába, és megleptem magam egy kis szekrénykével, amibe a kreatív cuccaimat fogom pakolni, mert már nagyon nagy a bordel a sarokban. Kiváncsi vagyok, mi mindent fogok találni takarítás közben:) Bogarak kíméljenek... Szóval meg van a tervem e hétre nézve.
A múltkori kellemetlen dolog az autónk miatt történt... Át kell íratni cégről az én nevemre úgy, hogy még hét hónap leasing van hátra, ami nem kis pénz, ráadásul a törlesztést is én fogom fizetni. Ezek a kiadások majd egyszer megtérülnek, csakhát ez most nem hiányzott... Ma megtörtént a leasing-átiratás, de még van egy csomó dolgom, biztosításokat kötni, autót ki-be jelenteni, és persze fizetni, fizetni, fizetni... Alig várom már, hogy vége legyen az egésznek. Aztán még az új rendszámunkhoz is hozzá kell szokni:) Mai estém megfelelő biztosítás-keresésről és a szerződés átbogarászásáról fog szólni...
Peti holnap állásinterjúra megy, remélem összejön neki, akkor sokkal egyszerűbb lenne az életünk:)
Bár nagyon tetszenek ezek a virágok és mindig felüdülés őket hímezni, most már kedvem lenne egy igazi képhez is... Délután körbenézek, mibe bökhetem bele a tűmet. Valószínűleg egy újabb Somebunny lesz, vagy a lusta takarómra egy újabb kép, azt is be kéne egyszer fejezni...
Vasárnap felmentünk a selmecbányai nyaralójukhoz kicsit rendet rakni. Léván még hideg volt, nagy köd, de amint felértünk Selmecbányára, ragyogott a nap, a köd eloszlott, és egész kellemes meleg volt. A jó nagy telken összegereblyéztük a lehullott leveleket és diót szedtünk. Olyan meleg volt, hogy csak egy pulóverben dolgoztam. Ma nem is érzem a derekamat. Illetve érzem, és ez még rosszabb:D 3 óra körül indultunk haza, még mindig gyönyörű idő volt egészen addig, míg Léva környékére nem értünk - újra nagy köd fogadott.
Este nekem kellett volna Pozsonyba vezetnem, de annyira kikészültem, hogy szerintem soha többet nem ülök volán mögé... Néha úgy érzem, engem arra teremtettek, hogy az anyósülésről csodáljam a tájat. Semmi érzékem a vezetéshez. Néha jól megy, máskor rettenetesen. A jobb-bal oldalt sem tudom megkülönböztetni. Alighogy elindultam, majdnem behajtottam a tilosba, pedig láttam a táblát. Magamban még csodálkoztam is rajta, hogy mióta van ez a tábla itt? Peti rámordított, onnantól kezdve pedig rettenetes volt a vezetésem. Ráadásul a nagy köd miatt alig láttam, végig féltem, milyen kanyar fog most jönni, és én ilyen gyorsan biztosan nem veszem be... Szerencsére aztán Peti leváltott, de biztosan nagyot csalódott bennem... Mint ahogyan magam is...
Este még elmentünk a Kikába, és megleptem magam egy kis szekrénykével, amibe a kreatív cuccaimat fogom pakolni, mert már nagyon nagy a bordel a sarokban. Kiváncsi vagyok, mi mindent fogok találni takarítás közben:) Bogarak kíméljenek... Szóval meg van a tervem e hétre nézve.
A múltkori kellemetlen dolog az autónk miatt történt... Át kell íratni cégről az én nevemre úgy, hogy még hét hónap leasing van hátra, ami nem kis pénz, ráadásul a törlesztést is én fogom fizetni. Ezek a kiadások majd egyszer megtérülnek, csakhát ez most nem hiányzott... Ma megtörtént a leasing-átiratás, de még van egy csomó dolgom, biztosításokat kötni, autót ki-be jelenteni, és persze fizetni, fizetni, fizetni... Alig várom már, hogy vége legyen az egésznek. Aztán még az új rendszámunkhoz is hozzá kell szokni:) Mai estém megfelelő biztosítás-keresésről és a szerződés átbogarászásáról fog szólni...
Peti holnap állásinterjúra megy, remélem összejön neki, akkor sokkal egyszerűbb lenne az életünk:)
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára