Tofu

Régen mutattam képet erről a kis csirkefogóról. Tofu szuperül van, bár múltkor jócskán megijedtem, mert egy egy centi részen hiányzik a talpáról a szőr, és három pötty vért is felfedeztem a fürdőszobában. Nem tudom mitől lehet, hogy csak felsértette-e vagy valami komolyabb, de két héten belül úgyis visszük oltásra, majd megkérdezzük a dokit, mi a véleménye róla. Addig is egy-egy kép a "neközelíts a karácsonyfámhoz"-ról, "gumimaciért mindent megteszek"-ről, és ahogy a takarításba besegít:)




Dimensions - European Bistro (3)

Ez a kép sem éppen "mai csirke", konkrétan november 26-án készült. Azóta már rengeteget hímeztem bele, majdnem az egész felső része (a zöld) megvan már. De azért megmutatom. Mert Peti aszonta.

Utoljára itt tartottam:



November végén pedig itt:


Most meg? Majd legközelebb megmutatom:)

And I´m feeling good

Nem az én időszakom ez, de megpróbálom mostantól mindennek a jó oldalát nézni:) Pl. igaz, hogy előrehozták 4 cégem zárását egy hónappal, de míg a többiek még nagyban dolgozni fognak, én már csak pihenni járok majd be a munkába:) Amit még nagyon szerettem ebben az egy hétben:

♥ Sherlock Holmes - Árnyjáték ♥ finom spenótot főztem ♥ barátnőmnek szülinapi képeslapot küldtem (igazit, olyan postásat:), nagyon jó volt a fogadtatás:) Via kihívása alapján, igyekszem majd minél többet "megoldani" ♥ mostanában rengeteget molyolok, részt vettem egy játékban, amiben elsősorban megismertem egy nagyon jó írónőt, másodsorban ma megtudtam, hogy én nyertem egyik dedikált könyvét ♥ Kocsis Tibi és Nikolas!!! ♥ hóesés
Birds flying high
You know how I feel
Sun in the sky
You know how I feel
Breeze driftin' on by
You know how I feel
It's a new dawn
It's a new day
It's a new life
For me
And I'm feeling good
I'm feeling good

Fish in the sea

You know how I feel
River running free
You know how I feel
Blossom on a tree
You know how I feel
It's a new dawn
It's a new day
It's a new life
For me
And I'm feeling good

Stars when you shine

You know how I feel
Scent of the pine
You know how I feel
Oh freedom is mine
And I know how I feel
It's a new dawn
It's a new day
It's a new life

It's a new dawn

It's a new day
It's a new life

It's a new dawn

It's a new day
It's a new life
It's a new life
For me

And I'm feeling good

 

Peti karkötője - 2011-ből

Még mielőtt leszakadna Peti karkötője a kezéről, megmutatnám. Tulajdonképpen ezért nehéz nekem blogolni... A kép már szeptember 20-án elkészült, és csak most kerül a blogra...

D. Tóth Kriszta: Lolával az élet

 A 2012-es év első könyvélménye, ami valóban élmény volt számomra. Már nagyon, nagyon régen megvettem magamnak ezt a könyvet, akkor, amikor először bukkantam Kriszta rovatára a Nők Lapja hasábjain. Nem vártam sem többet, sem kevesebbet attól, amit kaptam. Csak aranyos kis történeteket a gyereknevelés szépségeiről és persze nehézségeiről. A könyvben a Nők Lapjában megjelent cikkek vannak csoportosítva témák szerint, Lola egy fejezeten belül pár hónapos, és két éves is lehet. De egyáltalán nem zavaró ez az ugrándozás az időben, sőt kifejezetten érdekes volt megismerni Lola fejlődését pl. biliügyben:) Azóta megjelent a könyv második része, a Nagylánykönyv, nemsokára beszerzem magamnak. Végülis mindjárt itt a szülinapom...

 Végezetül a kedvenc részem a könyvből:

"Nem volt más a világon, csak mi ketten. Sokáig. Alex persze végig ott élt, követett bennünket, bárhová mentünk, és ez jó volt. De figyelni nem tudtam rá. Mint ahogy magamra sem. Csak Lolára, aki akkor már egy kicsit sem volt félelmetes, annál inkább követelőző. Követelte a napom minden percét. Meg az éjszakáimat. A testemet és a lelkemet. Szép volt, de nagyon, nagyon fárasztó. Eltelt vagy három hónap, mire le tudtam venni a szemem Loláról. Aztán még három, mire mi kettem, az újszülött mama és a csecsemő papa egymásra is tudtunk figyelni. És még egy fél év, mire rászántuk magunkat, hogy emlékeztetjük magunkat arra, milyen volt előtte.
Amiből persze semmi sem lett, mert utána már képtelenség fölidézni, hogy milyen volt előtte. Soha semmi nem lehetett már úgy, ahogy előtte volt. Ha elszöktünk vacsorázni, róla beszélgettünk, Alex és én. A sarki portugál étteremnél messzebb nem nagyon merészkedtünk, és az előételnél tovább nem bírtuk az erőltetett Lola-semleges csevegést. Aztán jöttek a sztorik pelenkákról, éjszakai alvásról, szoptatásról, gyerekorvosról, fognövesztésről, és az élet többi rendkívül fontos dolgáról. Kipirult arccal tömtük magunkba a főételt, és nem kértünk desszertet. Már kabátban voltunk, amikor a számlát hozták, hogy fizetés után azonnal mehessünk. Szinte futottunk haza, és amikor beértünk a szobájába, suttogva kértünk tőle bocsánatot, hogy elhagytuk néhány órára."
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon