Peti az én lelkiismeretem blogbejegyzéseket illetően. És mivel már két hete nem hagy nyugodni a lelkiismeretem (fél óránként megkérdi, mikor írok, mikor tudja, hogy egy csomó dolgom van:P), muszáj feltennem a képeket a kirándulásról.
Szeretek az árengedményes oldalakon nézelődni, mert mindig felfedezek valami érdekeset (presze azért nem vásárolok hülyeségeket). Még februárban néztük ki magunknak ezt az utazást Liptóra. Itthon amúgy sem szoktunk kirándulni, inkább Magyarország, Csehország felé vesszük az irányt, úgyhogy úgy döntöttünk, egy próbát megér. És meg is érte, én személy szerint nagyon jól éreztem magamat.
Csütörtökön munka után indultunk. Aznap délben hokiztak a szlovákok, meg is hallgattam rádióban, jól indult a kirándulás, hogy tudtuk, csapatunk bent van az első négyben. Már csak tévé legyen! Lett is:)
Kb. 3,5 óra múlva, fél 9 tájékán értünk Liptovský Trnovec-be, egy kis faluba, ahol a panzió volt. Ez a falu a Liptovská Mara-i víztározó mellett van (tulajdonképpen a falu fele a víz alá került, de erről majd később). Fúúú, nagyon hideg volt, majd lefagyott kicsi popóm, de a szoba felderítése után elmentünk egy jó kis fokhagymalevesre, ami felmelegített. Azért éjjel a takaróm felett pokróc is volt:)
Egyébként ha Szlovákiában jártok, mindenképpen egyetek egy tányér fokhagymalevest (nem krémeset), cesnačka (cesnacska) a neve, én a kirándulás alatt 3 tányérral megettem (igaz, azon kívül más meleg kaja nem ment le).
Másnap reggel csodás kép fogadott - előttünk a Magas-Tátra, mögöttünk az Alacsony-Tátra. Meleg volt, de a hegycsúcsokon még állt a hó. Istenien nézett ki.
Reggeli után bementünk Liptovský Mikuláš-ba - milyen vicces, pont itt született mostani kapusunk, Laco:), hogy egy kis pénzre tegyünk szert - minek vigyen az ember magával pénzt kirándulásra? Ugyanmár:) Aznapra csak a Tatralandia volt betervezve, ami egy jó kis fürdőkomplexum rengeteg medencével, csúszdával, mindenféle attrakcióval. Nem semmi ára volt, pedig még a főszezon sem kezdődött el, úgyhogy csak pár medence volt nyitva. És én amúgy sem csúszdázok most egy ideig:))
3,5 kemény óráig bírtuk a 3 medencét. Jó érzés volt ülni kint a meleg vízben, körülöttünk pedig a havas hegytetők...
Aznap még megnéztük a Demänovai-szabadság-barlangot (nem volt nyitva), és a Jasná-i síközpontot (hol vannak a síelők??), majd hazaautókáztunk. Elsétáltunk még a Maráig, de rengeteg volt a szúnyog, úgyhogy hazamentünk pihenni.
Szombaton aztán rendesen kifárasztott a párom. Újra elmentünk a barlanghoz. Kellemes hideg volt lent, gyönyörű tiszta tavak, cseppkövek mindenhol. Csak mentünk-mentünk lefelé perceken át, meg is jegyeztem, milyen kellemes itt. Kb. féltáv előtt jöttem rá, hogy amennyit lefelé jöttünk, ugyanannyit felfelé is kéne menni... Ki voltam akadva, amikor az idegenvezető nőci azt mondta, hogy már csak 220 lépcső van felfelé, én mégis 238-at számoltam. Hogy volt képe félrevezetni?? A barlangban nem készültek képek, 10 euró volt a fényképezési díj, brrr. Nézzétek meg inkább a linket, amit beszúrtam.
Délután Vlkolínec felé vitt az utunk (természetesen csakis dombra fel). Ez a kis fa-skanzen az UNESCO világörökség része. Azért én nem dobtam hátast tőle... Van pár házacska - elismerem, nagyon szépek kívülről, de be csak egy házba mehettünk. Ennél jobban tetszett Pribylina, de az a vasárnapi program volt. A házak még mindig lakottak, nem szemtelenkedhettünk volna be csak úgy mindenkihez. Ki tudja, lehet belülről teljesen modern berendezésűek:)
Hazafelé még megnéztük a likavkai várromot. Ha tudom, hogy szinte sehova sem lehet bemenni, nem megyek fel azon az emelkedőn. Háromszor álltam meg rókákat kergetni (szerencsére egyet sem találtam). Ja és persze csak én lehetek olyan esetlen, hogy megcsúszok és pont egy csalánban kapaszkodok meg... Likavka még onnan híres, hogy innen származik a jogászunk.
Hullafáradtan mentünk haza, délután pedig várt ránk a cseh-szlovák hokimeccs, a fél panzió együtt nézte, kommentálta, ordította a gólokat. És iiigggen, a meccs után tudtuk, hogy legrosszabb esetben is ezüstérmesek leszünk!!!
Vasárnap este 7-kor (?) kezdődött a hokimeccs, addigra haza kellett érni. Bementünk még Pribylinára, ami szintén egy skanzen, nekem jobban bejött, mint Vlkolínec... Amikor 1969-1975 között építették a Liptovská Mara-i gátat, elárasztottak 12 falut teljesen, egyet pedig (ahol mi is laktunk) félig. Előtte még átmenekítettek pár házat, egy kastélyt és egy templomot Pribylinára, hogy ezek az épületek fennmaradjanak az emberiségnek. Nem konkrétan megfogták a házat, felemelték és átvitték jópár kilométerre onnan, hanem felhasználták a köveket, a templomból. pl. a freskókat, stb. Nekem nagyon bejött ez a kis hangulatos falucska.
Eztuán hazafelé vettük az irányt, dög melegben autóztunk 3,5 órát, hogy lefürödjünk, puccba vágjuk magunkat, és Peti haverjának bárjában nézzük meg a hoki-finálét. Ezüstérmesek lettünk:)))) Hazafelé a bárból szuper volt az út, egész Pozsony lázban égett, az emberek az utcákon lassították a forgalmat, kiabáltak, énekeltek, vuvuzeláztak, isteni volt. Ahogy az egész kirándulás is...
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára