Panni másfél éves lett

Hihetetlen, de Panni másfél éves lett! Az első évéről minden hónapban írtam összegzést, azóta "ellustultam" a dolgot, de gondoltam, jó lenne megemlékezni a fontosabb mérföldkövekről. Csapjunk is a lecsóba.

Márciusban, ahogy jobb idő lett, Pannit kivettem a babakocsiból, és azóta nem is ült sokat benne. Elkezdte felfedezni a világot. Először csak kis távokat ment (a suliudvarban 300 métert majd egy óra alatt), lassan, komótosan, minden virágnál, bogárnál megállva. Aztán hirtelen annyi felfedeznivalója akadt, hogy meg sem állt. Sokszor megfigyeltem, hogy ő egyáltalán nem sétál, állandóan fut valahova. Nem sokkal az első séták után megismerkedtünk a játszótérrel. Eleinte nem volt más, mint egyik játéktól a másikig rohangálás. Négykézláb felkapaszkodott a csúszda lépcsőjén, messziről méregette a homokozót, pillanatok alatt kikéredzkedett a hintából. Pár hónappal ezután Panni még mindig nem áll le. De már nem rohan az egyik játéktól a másikig. Biztos lábakon felmegy a csúszdára, felhúzott lábakkal hintázik egy kicsit a kapaszkodóban, majd különböző hajmeresztő pózokban lecsúszik. Mióta levettem a cipőjét és a zokniját, percekig elrohangál vagy eljátszik a homokozóban egyedül. Mostanában nagyon megszerette a hintát is, fél órán keresztül is képes lenne onnan figyelni a többi gyereket. Másfél év alatt tehát eljutottunk odáig, hogy biztos lábakon áll és nagyon ügyesen mozog.

Barátai(m) lettek, összeismerkedtünk anyukákkal, apukákkal, kisebb-nagyobb gyerekekkel. Barátnője Lili, aki 3 hónappal idősebb nála, és Karin, Lili testvére. Ő már nagylány, majdnem 5 éves ovis. Nagyon szereti Pannit, Panni pedig csodálja őt. Sokszor kézenfogva sétálnak, Panni bárhova hajlandó követni. Talán Karinnál is jobban szereti az anyukájukat, hisz minden alkalommal kap tőle valami finomat:) 

Hogy ne csak csupa jót írjak, meg kell jegyeznem, hogy elkezdődött a dackorszak. Szerencsére még nem veri földhöz magát, de sokszor hosszú rábeszélés kell a játszótér kellős közepén, hogy hagyja abba a hisztit. Természetesen minden játék kell, ami másé (a nagy biciklit feltétlenül muszáj kipróbálni), de senkinek sem engedi meg, hogy az ő játékait elvegyék. Hiszti van akkor is, ha lekapcsolom a mesét. Most a Máša a medveď a nagy kedvenc, a déli alvás előtt mindig ezt nézi. Ilyenkor pislogni is elfelejt legalább 4 részen keresztül.

Jó nagy bozontja van már, de copfba fogni csak addig engedi a haját, míg megnézi magát a tükörben és illegeti magát egy keveset. Legókockákkal mérve most kb. 83 centi, 11,5 kiló. 14 foga van kint, és most küzdünk az alsó szemfogakkal. Két hete az éjszakákat is átalussza. Remélem, hamarosan elkészül a szobája, és akkor átszoktatjuk majd a gyerekszobába. A csicsimaci és a dudi nélkül nem alszik el. A betegség szerencsére eddig szépen elkerülte, remélem, így is marad. Szerencsére mindenkivel jól elvan, a két nagymamát imádja (persze a nagypapát is, csak a papát még nem tudja kimondani:) Két hét múlva két napot külön töltünk, már most nehéz belegondolni, milyen lesz nélküle...

Nemrég még azt hittem, hogy sohasem tanul meg beszélni. Mióta viszont a Mášát nézi, hirtelen beindult. Napról-napra több szavat mond. Sok szót ismétel utánunk, bár nem mindet köti tárgyhoz. Ezeket mondja már a mamán, babán, és állathangokon kívül: szoba (szobor), fííí (fúj - pl. a mai spenótra..., koszos, kakás), ííí (ceruza), gukkó (cukor), bábi (bácsi), nénni (néni), mimi (Minnie), brmm (motor és autó), fufu (vonat), bucccc (ha valami elesett, eldőlt), bibi, dudu (dudi), többre most sajnos nem emlékszem:) A baba egyébként jelent nála apát, papát, babát, pápát, a bábi pedig autót (főleg pirosat), bácsit, biciklit is. Én mami vagyok, azt hiszem.

Ezt az ugribugri lovat a másfél éves "szülinapjára" kapta tőlünk. Az egyik patikában van egy hasonló, nagyon tetszett ott neki. Azóta, ha arra járunk, mindig ott dörömböl az ajtón, hogy engedjék be ugribugrizni. Itthon persze csak az első nap volt menő:) Remélem, nem felejtettem ki semmit, kíváncsi vagyok, mit hoz a következő félév.