Téli horgolt sapka #2

Peti szerint Kispeti még azért is várathat magára, mert még be akarok fejezni valamit az érkezése előtt. Lehet benne valami... Tegnap éjjel kiolvastam a Kakukkszót, hogy ne kelljen egy fejezet miatt magammal vinni a könyvet a kórházba, ma pedig befejeztem Panni sapiját. Egy virágot horgoltam eszerint a leírás szerint, de én 71 láncszemmel kezdtem, így elég ducika lett a virág, majd körbehorgoltam az egész sapit fehér színű fonallal ugyanebből a fajtából (Himalaya Dolphin Baby). Lehet ez már nem kellett volna rá, így egy kicsit mikulássapka fílingje lett, de élőben egyébként sokkal jobban néz ki. 



Téli horgolt sapka #1

Tegnap tartottunk még egy csajos estét Anita sógornőmmel. Eddig még bele sem gondoltam, mi lesz ezekkel a csajos délutánokkal, ha megérkezik a kistesó, de az első hónapok úgysem erről fognak szólni... Anita filc lepkéket készített, én pedig gondoltam felavatom az új fonalakat, és elkezdem Panninak a téli sapkát. Megint eltartott egy ideig, mire újra felidéztem, mit hogyan kell, és ha már nagy nehezen megtaláltam a linkeket, akkor be is körmöltem pár információt az okosfüzetembe (van benne egy-két kis keresztszemes minta, a horgolt hóemberek leírása, és pár hasznos információ horgoláshoz), így Anita már jópár lepkével kész lett, mire én nekiálltam horgolni.

A fonal 4,5-es horgolótűt javasol a horgoláshoz. Nemrég beszereztem a LIDL-ben 9 különböző méretű horgolótűt, de érdekes módon egy feles sincs benne:) Először 4-essel kezdtem, de nem jutottunk dűlőre, az 5-össel jóval könnyebb volt. Bár a fonal vastagsága miatt így sem láttam az első három sorban, hol járok és hova is kéne böknöm a tűt... Tegnap estig eljutottam a szaporítás utolsó sorához, ma pedig Panni lelkesen beleegyezett, hogy napközben is horgolhatok (egy sor/óra sebességgel, és minden sor után felpróbálta a sapit). Hogy megint tanuljak valami újat, az utolsó két sort reliéf mintával készítettem, ami végülis a kötésben patentminta. Ez még csak a "nyers" verzió, még szeretnék egy sor rövidpálcát fehérrel és valamilyen díszt, valószínűleg virágot az oldalára. Remélem, nem csak jövő télre lesz kész...


Januári beszerzések

4 nap van még hátra Kispeti születéséig a menzim szerint, de ő sem sieti el a dolgot úgy, mint ahogy Panni is bent maradt még 4 napig. Igaz, én sem sietnék ebbe a hidegbe:) Míg várakozunk, és már megelégeltem a sok "még egyben vagy?" típusú kérdést, muszáj volt valamit beszereznem, amivel egy kicsit melengethetem a lelkemet. Meg is mutatom gyorsan, mi mindent gyűjtöttem be januárban (eddig:)).

Szeretek csak úgy egyedül bóklászni könyvesüzletekben, bár most célirányosan mentem be, ugyanis akartam venni magamnak egy könyvjelzőt, amit régebben láttam egy lévai üzletben. Tegye fel a kezét, aki szintén wc-papírt használ könyvjelző gyanánt?:) Le akartam végre cserélni, és úgy érzem, ez a mostani helyzetemben nagyon is találó, motiváló, megnyugtató szöveg, amikor csak elolvasom, eszembe jut, hogy nem kell törekednem arra, hogy tökéletes anyuka legyek, mert az én gyerekeimnek úgyis én leszek a legjobb. A szöveg szabad fordításban a következő:


Anyuka - Egyszerűen a legjobb anyuka vagy, aki eddig a földön létezett. Kedves vagy és gondoskodó, mindig segítesz és örömöt okozol. Megérdemled, hogy az élet csupa jó dolgot hozzon neked, és minden lépésedet boldogság kísérje.

Velem jött még ez a szakácskönyv is - Nagymama süteményei, ami egyébként is 50%-kal le volt árazva, így muszáj volt megvennem. Tele van egyszerű receptekkel, gyönyörű képekkel a sütikről, régi fotókkal Pozsonyról, Nagyszombatról, Nyitráról, nagymamákról, családokról. Régi kézzel írott receptek - itt-ott magyarul - teszik még érdekessé az oldalakat. Alig várom, hogy valamit kipróbáljak belőle.




Régóta tagja vagyok egy szlovák baba-mama internetes oldalnak, többek között azért is, mert itt első kézből informálódhatok a kórház helyzetéről, ahol szülni szeretnék (mostanában többször volt gondjuk a fűtéssel, két hete még a kórházat is bezárták, a szülő nőket pedig más kórházakba irányították...). Rengeteg kreatív anyuka van itt is, és az albumok nézegetése közben találtam rá pár téli sapira, amilyeneket nekem is muszáj elkészítenem. Gyorsan le is csekkoltam, milyen fonalból készültek, és rendeltem is három színből - egyelőre. Ha sikerülnének a sapik, esetleg még a sashera is feltehetném őket. A fonal neve Himalaya Dolphin Baby, meleg, vastag, pihe-puha fonal. Panninak eredetileg a fehéret szántam, de mindjárt lenyúlta a bordót, le sem tette egész délelőtt.



Ez a fonal pedig egyébként csillogós is, de nem tudtam jól lefényképezni.


Ilyenek azok a sapik, amiket készíteni szeretnék. Lehetne belőle készíteni még csicsimacit (nem is tudom, hogy hívják ezeket az alvó- és nyugtató kendőket, mi a kezdetektől csicsimacinak hívjuk), körsálat, kis takarót...

forrás: www.modrykonik.sk
A fonalakat is ezen a babás-mamás oldalon rendeltem egyébként. Vettem még mellé 10 fa gomocskát Handmade with love felirattal, valamint 5 sorjelölőt horgoláshoz. Ezeket a képeket már Panni készítette...



Ha véletlenül fényképezek a géppel, akkor Panninak is muszáj fél órát kattintgatnia. Születnek egyébként érdekes képek, pl. ez a szelfi is:)


Sikerült végre vennem jó minőségű, jó színű ágyneműt is, már jó pár éve vadászok valami jóra, valamint egy puha, vastag téli papucsot is, de ezeket már nem mutatom:) Remélem, a következő bejegyzésben már a legújabb, életre szóló beszerzésünket mutathatom be, én már nagyon várom!!!

Miamona's Reading Challenge 2016

Kicsit mazochista vagyok, de nagyon megtetszett ez a könyves kihívás (is), és több könyvet hozzá tudok csatolni a várólistás kihívásomból. Jó lenne azonban minél több új könyvet megismerni.

Miamona már második éve rendezi meg ezt a kihívást, és jobbnál jobb kategóriákat ajánl fel olvasásra. Semmilyen megkötés nincs, még a kategóriákon is lehet változtatni, de nekem ezek épp megfelelnek, csupán az olaszos kategóriát írtam kicsit át. Ez a 10 kategória és az én terveim:


1. Frissensült - ez még elég képlékeny, idei, 2016-os megjelenésű könyvet kell olvasni. Egyelőre még semmi érdekeset nem találtam, de még csak 5 nap telt el az évből:)

2. Madarat tolláról - vagy a címben, vagy a borítón szerepeljen egy madár - a várólistámon szereplő Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit fogom olvasni, ebben két madár is van:)

3. Gyerek-gyerek-gyerek - a könyv főszereplője legyen egy maximum 10-12 éves gyerek - szintén várólistás A szoba, főszereplője az 5 éves Jack.


4. Al dente - olvassunk egy könyvet olasz szerzőtől. Ezt a kategóriát egy picit átírtam, én Olaszországban játszódó történetet fogok olvasni, mégpedig a Mindennapok Toszkánában címűt.


5. Made in Hungária - egy magyar szerző magyar művét kell elolvasni. A rendes és alternatív várólistámon 4 magyar könyv szerepel (csak), de annyira rég olvastam már Szabó Magdát, nagyon hiányzik már a stílusa, így a Mondják meg Zsófikának című regényt választottam.


6. Borzongás - olvassunk valami borzongatót, horrort, krimit, sci-fit, akármit, amitől égnek áll a szőrszálunk - nem szeretem a horrort, de nagyon kíváncsi vagyok A ragyogás folytatására, így az Álom doktort fogom elolvasni (vagy cserélem a plusz egy kategóriával:)

7. Hát ez kriminális! - ez lesz szerintem a legkönnyebben teljesíthető számomra, úgyis sorba veszem Agatha Christie életművét. Már az idei első olvasmányommal is benevezhetnék ebbe a kategóriába, A Kakukkszó is épp eléggé krimi:)


8. Cím: Eres ökör? - olvassunk olyan könyvet, aminek annyira hülye címe van (szerintünk), hogy már furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy miről szólhat. Ezen a kategórián még gondolkodom, de nekem ez a cím is eléggé fura: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.


9. Mestersége??? - olvassunk olyan regényt, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Ezen még szintén gondolkodom, de mindenképpen szakács vagy cukrász lesz a főszereplő.


10. Hahota - olvassunk olyan regényt, amitől a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Becky történetét (is) olvasom éppen, A pöttöm boltkórost, bár lehet, nem épp ezt fogom ebbe a kategóriába választani, mert néha már forgatom a szememet, mennyire bolond ez a lány... Esetleg még Bridget Jones naplójának harmadik része, a Bolondulásig is bekukkanthat, vagy akár valami más is:) Valahogy mostanában nem vonzanak a humoros könyvek, de néha befigyel azért valami ilyesmi is. Most, hogy átnéztem a várólistámat, a leghumorosabbnak eddig D. Tóth Kriszta Nagylánykönyve tűnik a legviccesebbnek. Az első résznél is sokat vihogtam már:)

+1 Játszd újra, Sam! - vegyünk elő valami kedvencet, amit már olvastunk, és megfogadtuk, hogy egyszer újra kézbe vesszük. Ha lecserélem valamelyik kategóriát, akkor biztosan Anne Shirley-t fogok olvasni. Hiányzik már a hangulata...

Hát akkor: olvassuk át magunkat 2017-be:)

Dimensions: Sheltered #2

Panni engedett 2 percnyi blogidőt (de 3 sor után pihennem kellett vele egy órát), így gyorsan megmutatom, hogy állok most a tigrisekkel. Január elsején muszáj volt már tűt venni a kezembe, amúgy is úgy voltam vele, hátha akkor egész évben sokat fogok kreatívkodni (hahaha). A legnehezebb feladat az volt, hogy megtaláljam, hol is tartok, kevés szín kell hozzá, és mind nagyon hasonló. Végül egy színnel hímeztem egész este. Itt tartottam elsején, remélem csütörtökön folytathatom is.


Viszlát december, helló 2016, helló január!


December olyan gyorsan eltelt, szinte majdnem észrevétlenül léptünk át 2016-ba. Sajnos az év utolsó napja nem a vidámságról szólt, de vannak dolgok, amikbe sajnos nincs beleszólásunk, és csak remélhetjük, hogy a következő év sokkal, sokkal jobb lesz, mint ez az előző. 


Azért 2015-öt sem kell mindjárt leírni... Izgalmas év volt, az már biztos. Szinte az egész Kispeti körül forgott. Voltak jó és rossz pillanatok, az első baba elvesztése és mindjárt a következő hónapban az újabb két kis csíkocska, a rengeteg kivizsgálás, idegeskedés, végül jó hírek... Szerencsére Panni nem sok időt hagyott gondolkodni, fáradtsággal, rosszulléttel törődni (érdekes volt a reggeli hányás közben a millió kérdésére válaszolni). Panni is szépen növekedik, fejlődik, és bár így év végére picit hisztisebb lett a kelleténél, még mindig úgy érzem, hogy egész jól megy nekünk ez a szülőség:) Voltunk Petivel kettesben nyaralni Kefalónián, az év vége felé pedig végre újra elkezdtem kicsit kreatívkodni, többet blogolni, nagyon hiányzott már.


Decemberben is nagyon sok jó dolog történt:

  • elkészült Panni adventi naptárja, annyira jó volt nézni, ahogy kiült az öröm és a csodálkozás az arcára, amikor meglátta december elsején a függönyre akasztott 24 kis csizmácskát
  • rengeteg programon vettünk részt, Mikuláspartykon, karácsonyi vacsorán, itt kaptam ajándékutalványokat is egy bevásárlóközpontba, amiből bár még csak pelusokat vásároltunk Kispetinek, de jó érzés, hogy még egy csomó megmaradt, és bármire költhetem:)
  • vettünk komódot Kispetinek, kivasaltam az összes ruciját és beköltöztettem őket, előkészültem minden fontos dologgal, ami a kezdetekhez kell, már csak az ágyneműjét kell kivasalnom, és rendben is vagyunk
  • Panni 3 éves lett, jó szülinapi bulikat tartottunk
  • Adele CD Mikulásra
  • horgolótűk minden méretben, tovább fejlesztettem horgolási tudományomat
  • tökéletes karácsony, nálunk is jól sikerült a buli, én legalábbis nagyon jól éreztem magamat:) a Jézuska nagyon kitett magáért, jól körülnézett a blogos ajándéklistáimon, rengeteg konyhai dolgot, könyvet kaptam. A képről hiányzik még 3 Agatha Christie könyv, azokat az anyu lenyúlta.
  • decemberben nagyon jó blogokra, internetes oldalakra bukkantam, csupa hasznos információra (bár most már teljesen zsibong az agyam, annyi mindent szeretnék csinálni a segítségükkel). Lesz majd egy külön poszt remélhetőleg azokról az érdekességekről, amikre bukkantam, amint belekezdek a digitális lomtalanításba.
  • eladtam életem első hímzett képét:)
  • hűtlen lettem a 6 éve havonta vásárolt gasztroújsághoz, mert már kezdtek ismétlődni a receptek, és alig fogott meg valami. Váltottam, és nem bántam meg, mert az új magazin háromszor annyi oldalon jóval több kipróbálásra váró recepttel ajándékozott meg, teljesen motivál a főzéshez. Végül még előfizetést is kaptam karácsonyra a páromtól:)
És hogy mik a januári (itt-ott egész 2016-ra kiterjedő) terveim? Egy decemberi magazinban olvastam egy íróról, aki hat éves korában olyan fogadalmakat tett, amiket egytől-egyig be tudott tartani, így én is ezen a vonalon gondolkodtam december 31-én:
  • teljesen biztosan szülök egy gyereket három héten belül:) 
  • továbbra sem leszek a házitündérek mintaképe, sokszor kupi és por lesz a lakásban, de cserébe ugyanannyit fogok foglalkozni mindkét gyerekkel, mint eddig Pannival is, és hiszem, hogy továbbra is boldogok és elégedettek lesznek
  • nem eszek több édességet, de kevesebbet sem:)
  • úgy március tájékán elkezdek majd tornázni, de nem ígérem, hogy kitartok, számomra a séta, gyerekemelgetés, hintalökdösés is jó edzésterv.
És hogy azért egy kicsit megmaradjak januárban a realitás talaján:
  • szeretnék még valamennyire pihenni szülés előtt, és a kórházban töltött napokat - ha Kispeti is úgy gondolja - egy kis "relaxálással", olvasással tölteni. De ha nem, akkor sem lesz tragédia.
  • újra zónázni, de csak mértékkel, annyira, hogy azért legyen valami látszatja
  • minden nap pár percet foglalkozni egy tervemmel, amiről még Peti sem tud:), naplózni a haladást
  • a határidőnaplómat csinosítgatni
  • kreatívkodni: Peti tigriseit vettem most elő, utoljára augusztusban hímeztem
  • olvasni: Robert Galbraith Kakukkszóját és Sophie Kinsella pöttöm boltkórosát
  • egy picit lomtalanítani a számítógépemben vagy a telefonomban
Érzem, hogy ez a január életem egy újabb legszebb és egyben legnehezebb hónapja lesz, izgatottan várok minden egyes napot.


A 3 legjobb könyv 2015-ből

2 nap és vége 2015-nek (pár napja írom már ezt a bejegyzést...), ilyenkor mindenki évértékelést és mindenféle statisztikákat oszt meg a blogján. Nálam az új év úgyis csak 3-4 hét múlva kezdődik, így én ezt kihagyom, egyébként is 2015-ben teljesült egy újabb álmom, és nagycsalád leszünk. Kell ennél jobb értékelés?:)

Én inkább most azt a 3 legjobb könyvet szeretném megosztani veletek, amiket ebben az évben olvastam. Elég keveset olvastam, de ez csak annak köszönhető, hogy voltak időszakok, amikor egyszerre mindent olvastam volna (egyetlen hátulütője a könyvolvasónak), és voltak olvasási válságok, amiket magazinokkal próbáltam "túlélni". 12 könyvet olvastam el idén, és 9 van épp az olvasási listámon, a legtöbbje életmód kategóriában, így azokat csak olyankor olvasom, amikor épp szükségem van egy kis segítségre.

Ha megnézem a 2015-ös polcomat, úgy érzem, nagyon jó könyveket sodort a kezem ügyébe az élet. Volt itt ifjúsági, erotikus túlhypeolt, rendrakós motivációs, világháborús, nyaralós, krimi, disztópia és nagyondepis is. Egytől egyig mindre pontosan emlékszem, néha még a szituációkra is, amikben épp olvastam. Pl. az év első könyvét, Janikovszky Éva Aranyesőjét az anyunál olvastam Balonyon, hideg volt kint, így a házban a folyosón babakocsiban próbáltam elaltatni Pannit, kb. egy órán keresztül tologattam előre-hátra a kocsit, kezemben a könyvvel. Ez volt az utolsó altatási próbálkozásaim egyike... Gillian Flynn Holtodiglan-ját útban Kefalónia felé a repülőn kezdtem olvasni, majd fél napon keresztül egy nyugágyon feküdve a tengerparton faltam a betűket - és hihetetlenül foltosra égtem, szerintem még a könyvolvasó nyomát is meg lehetett volna találni rajtam, mint amikor pénzérméket rak a gyerkőc az alvó apja hátára.

Íme a 2015-ös olvasási listám:

Janikovszky Éva: Aranyeső
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
Agatha Christie: Miss Marple
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt
Gillian Flynn: Holtodiglan
E.L. James: A szürke ötven árnyalata
Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok
James Dashner: Tűzpróba
John Green: Csillagainkban a hiba
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Személyes kedvencem Markus Zusak A könyvtolvaj című könyve lett. A történet 1939-ben játszódik a hitleri Németországban, egy kis városka kis uctájában, ami a Himmel - Mennyország nevet viseli... Oda költözik nevelőszülőkhöz a 9 éves Liesel. Nevelőapja megtanítja olvasni, és a könyvek átlendítik megannyi nehéz helyzeten. Három szempontból is érdekes olvasmány volt ez a világháború szörnyűségeiről. Egyrészt ugye az összes háborús könyv vagy film vagy a zsidók, vagy a megszállott országokban élő emberek életét, viszontagságait mutatja be, itt viszont Németországban vagyunk, német emberek között, és bizony bőven találunk a németek között is olyan embereket, akik nem azonosultak Hitler nézeteivel, emberségesek voltak, segítettek a bajbajutottakon, így ugyanúgy félniük kellett, mint pl. a zsidóknak, akiket a pincéjükben rejtegettek... Másrészt mindent egy gyerek szemszögéből látunk, és az ő szájukból a borzalmak is elviselhetőbbek. A történetet a Halál meséli el, néha kemény, ahogy az elején kijelenti, mi fog történni, és csak a hozzá vezető szálakat, történéseket mondja el. Nagyon szívszorító történet az első szerelemről, egy mély barátságról, a világ legjobb nevelőapjáról, és a nevelőanyáról, aki látszólag senkit sem szeret...
Hasonló könyvek a moly ajánlása alapján, amiket szívesen elolvasnék:

Az év vége felé valahogy a depressziósabb, melankólikusabb könyvek kötöttek le, pedig féltem belekezdeni mindkét könyvbe. Mégis kedvenc lett mindkettő. John Green Csillagainkban a hiba című regényét régóta el szerettem volna olvasni, de nagyon nehezen álltam neki. Nem mertem belekezdeni, mert féltem az érzelemhullámtól, amit két dolog válthat ki: apu, papa, sok rokon és ismerős is rákban halt meg, valamint (majdnem) kétgyermekes szülőként teljesen át tudom érezni, amit az egyik főszereplő mondott: "Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól." A történet a 16 éves Hazel Graceről és a 17 éves Augustus Watersről szól. Hazelnél 13 éves korában diagnosztizálták a rákot, és bár egy gyógyszer meghosszabbította az életét, örökre oxigénpalackkal a nyomában kell járnia. Augustus a rák miatt elvesztette fél lábát. Egy támaszcsoportban találkoznak. Ismerve jelenüket és jövőjüket, a két fiatal lassacskán mégis egymásba szeret. De ez nem szimplán egy szerelmi történet. Sokkal inkább a betegség elfogadásáról, barátságról, önzetlenségről, megbecsülésről szól. Hazel és Gus szinte felnőtt módjára gondolkoznak, beszélnek az őket ért csapásokról. A metaforáktól, hasonlatoktól csak még több lesz a történet. Imádtam pl. ezeket:

"…istenem, van egy ROHADT RÁKOD, mégis pénzt adsz egy cégnek, hogy MÉG TÖBB RÁKOD lehessen.
– Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."

"Tudják, mit mondott Don Perignon, miután feltalálta a pezsgőt? - kérdezte ízes akcentussal.
Nem - feleltem.

Odahívta szerzetestársait: "Gyertek gyorsan, megkóstoltam a csillagokat!"

"Oké?
Oké.

Nálunk talán az oké lesz az örökké."

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek, mint a Mennyei megbántás, amelyről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

Hasonló könyvek a BuzzFeed ajánlása alapján, forrás a Pinterestről. Legszívesebben mindet elolvasnám.

Ez a karkötő elmeséli az egész könyv történetét...
Lisa Genova Megmaradt Alice-nek című regénye volt az utolsó befejezett könyv a 2015-ös évben. A harvardi nyelvész-professzor, Alice 50 éves kora előtt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Először nem igazán törődik vele, de amikor egy futása alkalmával hirtelen megáll, és nem tudja, hol van, merre kell hazamennie, felkeresi az orvosát. Korai Alzheimert diagnosztizálnak nála, ami sokkal gyorsabb lefolyású, mint az idősebb embereknél megjelenő kór. Alice kétségbeesetten kapaszkodik az emlékeibe, próbálja nem elveszteni önmagát, az uralmát az agya és az érzékei felett, és próbál megbirkózni azzal, hogy minél inkább a családjára, barátaira van utalva. Felkavaró könyv volt, nehéz volt olvasni a leépülés egyre gyakoribb jeleit, és persze aztán az ember akaratlanul is elgondolkodik, ha hirtelen nem jut eszébe egy szó, ami pedig ott volt a nyelvén, vagy egy film címe, hogy mire gondolt pár perccel ezelőtt, vagy hova is tett egy papírdarabot...

"Nagyon sajnálom, hogy beteg vagyok. A gondolatát sem bírom elviselni annak, ami még rám vár. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy egy nap majd rád nézek, látom azt az arcot, amit annyira szeretek, és nem fogom tudni, ki vagy."


"– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem? 
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed."
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon